Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

2015. október 26., hétfő 00:00

Kreatív nyelvtanítás - továbbképzés az oxfordi Lake Schoolban

Írta:
  • Helyszín: Lake School of English - Oxford, Nagy-Britannia

Kellemes meglepetésemre ragyogó napsütésben érkeztem meg október közepén az egyhetes képzésre Oxfordba, és szerencsére a ha nem is mindig napos, de végig élvezhető időjárás jellemezte a következő hat napot, amit a városban töltöttem. Oxfordra gondolva az embernek a híres egyetem és annak számos college-a, illetve az azokban a diákoknak nyújtott magas színvonalú oktatás jut eszébe, de bizton állíthatom, hogy a Lake School of English iskola Creative Teaching kurzusa bármelyik tanárképzéssel foglakozó intézmény képzései között megállná a helyét. Az egyhetes tanfolyam alatt már régóta Angliában élő két tanárnő, a walesi származású Sian, és az ír származású Geraldine osztott meg velünk számos olyan ötletet, melyekkel hosszú időre inspirációt kaptunk a nyelvórák megtervezéséhez. A tanfolyam rendkívül gyakorlatias volt, a tematikusan bemutatott feladatokat minden alkalommal először tanulóként oldottuk meg, ezután közösen megbeszéltük, hogy mennyire találtuk őket hasznosnak és hogyan tudjuk majd őket a saját tanítási környezetünkben használni. A tananyagot az iskola tanárai maguk állították össze a saját óráikon bevált, többnyire saját készítésű anyagokból, a képzés elején egy mappát kaptunk, ezekbe tudtuk gyűjteni a tanfolyam során – gondosan lefűzéshez előkészítve, kilyukasztva kiadott – handoutokat. Ezeket a lapokat, ha a feladathoz szükség volt rájuk, a feladatok előtt kaptuk meg, de ha képeken vagy montázsokon alapuló, sorversenyes vagy akár saját magunk által instrukciók alapján írt feladatokat végeztünk, akkor a feladatok után mintegy összefoglalásképpen a pl. feladatokban szókártyákon szereplő kifejezéseket, szövegeket stb. tartalmazó lapokat kaptunk, így könnyebbé vált a számtalan feladat lejegyzetelése.

A témák között szerepeltek motivációs feladatok, a vonzatos igék, kollokációk és idiómák tanítása, hibajavítás és a képek használata. A csoport 12 fős volt, ami kifejezetten ideális oktatási szempontból, hiszen többféle csoportosítási lehetőséget kínál, de mindez nem ért volna sokat a lelkesedés és nyitott hozzáállás nélkül, mely minden résztvevő kollégát jellemzett. A csoportban egy spanyol, egy román, egy bolgár, egy szlovák, nyolc cseh és személyemben egy magyar tanárnő változott vissza egy hétre diákká, lelkesen versenyezve válogattunk össze szókártyákról kollokációkat alkotó szavakat, izgatottan kreáltunk történeteket a frissen tanult idiómákkal, és váltóversenyben egymást követve rohantunk a falhoz, hogy az arra függesztett lapokon szereplő szavakból mind többnek tudjuk az ellentétét beírni. Még a tanfolyam alatt elindítottunk egy saját Facebook csoportot, melyen keresztül meg tudjuk majd osztani a képzés alatt készült, emlékeztetőként is szolgáló képeinket, és később a tapasztalatokat arról, hogyan váltak be a megismert módszerek a saját gyakorlatban.

Mivel a tanfolyam igen kényelmesen folyt azzal, hogy az órák reggel 9:15-kor kezdődtek és jó néhány szünettel délután 4-ig tartottak, igyekeznünk kellett, ha a város nevezetességeinek nagy részét fel akartuk keresni, ezek ugyanis jórészt legfeljebb 5 óráig látogathatóak. Jó alkalom volt az első ismerkedésre Ox(ökör)ford(gázló)-dal a tanfolyam második délutánján szervezett városnézés, ahol az iskola állandó idegenvezetője, Rob mesélt nekünk az egyetemi városról és mutatta meg a többnyire további felfedezésre váró látványosságokat. A reggeli késői kezdésre már akár kávé illetve erős tea nélkül is fel lehet ébredni, de az iskola egész nap ingyenes kávéval és teával várta a diákokat a hallgatói használatra is kijelölt konyhában, az ebédet pedig, ami a világ ezen részén leginkább egy szendvics (a meleg étel ideje itt az este) a közeli számos kávézó vagy más szendvicseladásra szakosodott üzletben is be lehetett szerezni az egy órás ebédszünetben. Az iskola erre a hétre éppen nem szervezte meg az egyébként szokásos és népszerű közös pub látogatást, amint azt a legtöbb héten teszi (ezt azért szorgalmas csoportunk külön pótolta a Lamb and Flagben), de szerda este az érdeklődők közösen elmehettek a híres Christ Church esti istentiszteletére, az ún. Evensongra (kb. a vesperás megfelelője), ahol a templom férfikórusa énekelt a csodálatos legyezőboltozatos építészeti műremek padsoraiban. (Ennél földközelibb és egyébként az utóbbi időben rengeteg turistát vonzó információ volt az, hogy a Harry Potter filmek ebédlőjéhez ennek a college-nak az ebédlője szolgált mintául és a film számos jelenetét forgatták az épületegyüttesen belül.) Számomra további élményt jelentett a szigetország első múzeumában, az Ashmoleanban tett látogatás, illetve hogy eljutottam Shakespeare: A vihar című darabjának izgalmas és remek rendezésű előadására. Itt be kell valljam, hogy a párbeszédek megértésében nem az okozta a legnagyobb problémát, hogy számos különféle akcentussal (ír, jamaicai, közép-angol) beszélő színész játszotta... - és nagy szerencse volt, hogy a darab előtt még gyorsan átolvastam a Charles és Mary Lamb által készített átiratot…

Szerda délután egy középiskolát látogattunk meg, ahol a közoktatásban dolgozó kollégák számos olyan ötletet láttak, amit megosztanak majd küldő intézményeikkel, de én is láttam néhány olyan jó gyakorlatot, melyeket gyermekeim iskolájában szívesen bemutatok majd a számtalan fénykép segítségével és a tanárokkal folytatott beszélgetések alapján.

A felnőtteket tanító Lake School nyelviskola működéséről Carmellel, az iskola egyik tulajdonos-igazgatójával folytatott beszélgetésen tudtam meg sokat, de az iskolában mindenütt nyilvánvaló volt az a figyelem és törődés, amivel diákjaikat általában körülveszik: számos információ jelenik meg a falakon, ajtókon, faliújságon, sőt, a mosdókban még a Facebook oldalukról kinyomtatott hírek is olvashatóak, ezzel bíztatják a hallgatóikat, hogy ott is kövessék figyelemmel az iskola által szervezett és egyéb érdekes programokat és eseményeket, és ezekről személyesen is tájékoztatják a diákokat. A diákokat könyvtár és számítógépek várják, délutánonként pedig a nyelvtanfolyamra érkezők többféle speciális kiegészítő órából választhatnak. A Lake School mára Oxford egyetlen magánkézben lévő iskolája, ezért is szentelnek különös figyelmet annak, hogy minden diák megkapja az egyéni figyelmet. Ennek a hallgatóbarát törődésnek a része az iskola által kifejlesztett online program, mely az elvégzett tanfolyam után minden diák számára egy évig elérhető, és melyet a részt vevő tanárok is tudnak használni saját diákjaikkal tanításuk során. Biztos vagyok benne, hogy a Tudomány Nyelviskolában is számos ötletet tudunk majd a látottakból hasznosítani.

Az utolsó napon országismereti beszélgetésre is sor került, sokat megtudtunk az angol oktatási rendszerről, arról, hogy miben különböznek Oxford és Cambridge (összefoglaló néven Oxbridge) college-jai a többi hasonnevű brit intézménytől, miért nem szerencsés megköszönni, ha valakinek tüsszentés után azt mondják, hogy ’Bless you’ és hogy miért nem előzgetik egymást a buszoknál a sorban állók. Elképesztő, de kiderült, hogy a ’queue-jumping’ törvénybe ütközik, de azért úgy tűnt, hogy a polgárok nem a büntetéstől való félelemtől adják meg egymásnak a tiszteletet, hanem mert azt gondolják, hogy ez így van rendjén. Megtanultuk még, hogy hogyan kell szabályszerűen az öt órai teát inni és megtudtuk, hogy miért támogatja az angolok többsége még ma is a monarchiát. Az egyetlen rejtély, ami számomra továbbra is titok maradt, a két külön csap kérdése a fürdőszobákban – ezek nemcsak a régi házak, de a modern repterek és hovatovább a Marks and Spencer áruház mosdójában is megtalálhatóak –, erre nem sikerült teljesen elfogadható magyarázatot kapnom, de a britek összes többi erényének és eredményének ismeretében ezen egyelőre felül tudok emelkedni. Utazásom alatt végig megtapasztaltam azt a segítőkészséget és figyelmes hozzáállást, ami az ott töltött időt a látott csodákon túl még kellemesebbé tette.

Szállásom egy vendéglátó családnál volt, amely esetemben egy egyedülálló igen szívélyes angol hölgy, Paula volt, ahol saját fürdőszobás szobát (ezúttal keverőcsappal) kértem és kaptam, és ahol változatos és finom (!) vacsora mellett jókat beszélgettünk a háziasszonnyal, illetve sor került közös tévénézésre is, mely során az egyik kedvenc sorozatom, a Downton Abbey legújabb epizódját tudtam megnézni. A ház az iskolától kb. 15-20 perc buszúttal volt elérhető a kényelmes (és wifis) emeletes busszal, amelyek Londonon kívül Oxford utcáit is jellemzik.

Fentiek tekintetében mi sem természetesebb, hogy nagyon szívesen ajánlom ezt az élményt mindenkinek! Köszönet az oxfordi Lake Schoolnak!

Új hozzászólás