2023. július 3-tól 7-ig életemben először az Erasmus+ program keretében nyelvi továbbképzésen vettem részt Dublinban, Írországban. Azért választottam a nyelvtanulást, mert kommunikációnk fejlesztése nem csak az anyanyelvünkön, hanem más, idegen nyelveken is szükséges. Fontos, hogy kellően ismerjük, ne csupán a tankönyvekből szerezzük meg az ismeretek. Az élőszóban hallott idegen nyelvi beszéd számos olyan mintázatot mutat, amit máshogy nem, vagy nehezen tanulhatunk meg. Emellett az angol világnyelv, az IKT-eszközök alap nyelve, az online oktatási platformok nagyrészt angol nyelvűek, a nemzetközi kapcsolatok építéséhez szintén elengedhetetlen. Ha testvériskola-projektben gondolkozunk, ott is ez a legfontosabb nyelv. Nekem az íráskészségem és az írásbeli szövegértésem angolból jó, de ha beszélni kell, a tudásom csapnivaló. Írországra esett a választásom, mert mindig is vágytam ide, és mert az írek kétnyelvűek: megtapasztalhattam az angol anyanyelvi környezetet és megismertem a lenyűgöző ír kultúrát. Tudtam, itt nem lehet mismásolni, beszélni, kommunikálni kell, erre pedig ez a csodálatos ország kiváló helyszín lesz!

Dublin egy sokszínű, pezsgő nagyváros, ahol megfér egymás mellett a modern és a hagyományos, a tradicionális és az idegen, az emberek szívélyesek, kedvesek, segítőkészek és vidámak.

A nyelviskolám, a Centre of English Studies (CES) a belvárosban, 3 épületben működik. A főépület a Dame Court, itt tanul a legtöbb diák. Ezen kívül két kisebb épületben oktatnak kis csoportokat. A tanárok egy része ír, de más nemzetiségű, a brit angolt viszont kiválóan beszélő oktatókkal is találkozni itt. A segítőkről az animátorok jutnak eszembe: sok vidám, sárga pólós, folyton szervezkedő, segíteni akaró figurák voltak.

Egy előzetes online szintfelmérés után már email-ben megkaptam a csoportbeosztásomat: egy középhaladó csapathoz csatlakoztam arra az 5 napra délelőttönként. A csoportom kis létszámú, vegyes összetételű volt. Megismertem agilis diákokat, akik 1 hónapot töltenek itt, illetve olyan embereket, akik Írországban szeretnének boldogulni. A tanárom ír származású volt.

Hétfőtől péntekig a délelőtti órák 9:00-től 11:00-ig, majd 11:30-tól 13:00-ig tartottak. Főleg nyelvtannal, írásbeli szövegértéssel foglalkoztunk, a szókincs kapcsán a helyes kiejtés került előtérbe. 2 téma mentén haladtunk: a házak és berendezésük, ill. a munkavállalás témájában beszélgettünk. Tankönyvet nem kaptam, de fénymásolatot igen, a feladatokat önállóan, páros vagy kiscsoportos munkában oldottuk meg. Itt kéthetente van egy záróteszt, mert a többség hosszabb ideig tanul, nekem ezt kellett teljesítenem az utolsó napon.

Kedden, szerdán és csütörtökön külön beszédórákon vettem részt 14:00-től 16:00-ig. Ehhez a CES másik épületébe kellett átsétálnom. Egy teljesen új csoportba kerültem, ahol 1 kivétellel mindenki diák volt. Csak beszéltünk mindenféle kommunikációs játék közben. A legviccesebb és számomra a legnehezebb az volt, mikor egy kockajátékot próbáltam bemutatni a csoporttársaknak. 2 oktatóval is megismerkedtem, egyikük ír, a másikuk viszont brazil származású volt. Jellemző rájuk a dicséret, a lelkesítés, a motiválás, soha annyiszor nem hallottam, hogy „Excellent!”. Sokan tartanak attól, hogy nem értik meg őket hibáik miatt, vagy nem mernek megszólalni idegen nyelven, de egy jó továbbképzés ezeket a gátlásokat feloldja, a nyelvhasználó magabiztosabbá válik. Ezen állítás igazságát én is megerősítem, mert megtapasztaltam. Míg hétfőn rettegtem, hogy elrontom a mondatban még a szavak sorrendjét is, addig pénteken már egyedül, rámenősen intéztem a záródokumentumok, számlák íratását, átvételét, a vizsgát is sikeresen abszolváltam.

Írország szerintem a legelfogadóbb országok egyike. Nincs tülekedés, de van előreengedés, nincs kioktatás, de van széles, elnéző mosoly, figyelmes közlekedés, még a busz is leinthető. Híresen változékony az időjárás: mikor 3 órán belül napsütést jeleznek előre, kétszer azért esik az eső! Szabadidőmben lehetőségem volt néhány nevezetesség meglátogatására: pl. a Trinity Collage könyvtára, a Régészeti és a Természettudományi Múzeum kincsei, diorámái, a Phoenix Park, ahol szarvast etettünk, a Moher Sziklák az Atlanti-óceán partján, mise a St. Patrick Székesegyházban vagy sétafikálása Dublini-öböl vizében, mely az Ír-tengerre nyílik. Na és persze az ír arany…!

A nyelvet folyamatosan gyakorolni szükséges, mert ennek hiányában a nem használt ismeretanyagot elfelejtjük. Ha egy angol nyelvű alkalmazást ismerek meg, elsajátítom, bevezetem a tanórákon, a gyerekek jobban élvezik a tanítást, változatosabbnak, játékosabbnak érzik a tevékenységet. Ha egy idegen nyelvi filmet megértek, vagy egy internetes oldalt könnyebben lefordítok, bátrabban, magabiztosabban nyitok az idegen, az új felé. Ezt a tapasztalatot szeretném átadni elsősorban kollégáimnak, hiszen a következő 3 évben újabb 5 pedagógus bevonását tervezzük az Erasmus projektbe, hogy tantestületünk nyelvi kompetenciája növekedjen. Azt is célként fogalmaztuk meg, hogy 2 iskolával nemzetközi kapcsolatot építünk ki, levelező partnereket kutatunk fel, ahol tanártársaink használhatják az élő idegen nyelvet. De mindezt élőben, az adott országban …! Hálás vagyok az Erasmus-nak és a programban résztvevő társaimnak, hogy felkaroltak, agitáltak, és igen, én is meg tudtam csinálni!

Diplomámhoz hosszú évekkel ezelőtt angol nyelvvvizsgát tettem le, de ez a tudás használat nélkül megkopik. Nagyon hasznos, ha egy tanár az innováció szellemiségében minél több területen jártas legyen, és azt hozzá tudja kapcsolni saját tanított tudományterületeihez. Ezért vettem részt 2022. július 4-15-ig egy kéthetes intenzív angol nyelvtanfolyamon Skóciában, Edinburghban.

Először vettem részt Erasmus+ tanári mobilitáson, és mindenkinek csak javasolni tudom, hogy vágjon bele.

Egy elég színes, spanyol, lengyen, cseh nemzetiségű kollégákból álló csapattal dolgozhattam együtt.

Délelőtt tantermi képzések voltak, délutánra viszont nagyon változatos, akár külső helyszínes oktatáson vettünk részt, ami nagyon nagy tetszést váltott ki belőlünk, mert gyakorlatias és emberközeli volt. A képzés színvonala, milyensége miatt ajánlom másnak is a CES választását.

A képzés során témánk volt a Blendid learning, a CLIL és a nyelvi képzés is. Tetszett, hogy az adott témákon keresztül, a nyelvet használva fejlődhetett a nyelvi készségem. A résztvevő tanár kollégák nagyon segítőkészek voltak, amit újfent, ezúton is köszönök nekik. Remek emberekkel ismerkedtem meg, akik a tanári pályán példaként szolgálhatnak. A tudásmegosztás nagyon jól működött. A tanárok minőségi órákat tartottak. Sok hasznos anyaggal láttak el, amit későbbi tanításunk során kamatoztathatunk. A tanfolyamon rengeteg új szóval, nyelvtani anyaggal és kifejezéssel lettem gazdagabb. Nagy hangsúlyt fektettek a beszéd gyakorlására, ami nekem nagy hasznomra vált.

Számos élménnyel, idegennyelvi kommunikációs bátorsággal, bővült szókinccsel, sok új ismerőssel és tapasztalattal gazdagodva büszkén vettem át a részvételről szóló bizonytványomat.

Hálás vagyok, hogy eljuthattam erre a felejthetetlen helyre, és hogy ott a nyelvi készségemet fejleszthettem. Bízom benne, hogy szeptembertől az óráimon is tudom hasznosítani tudásomat.

Iskolám: Debreceni Szakképzési Centrum Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum

Iskolám Erasmus+ oldalának linkje: https://dszcbethlen.hu/projektek/erasmus-2020-1-hu-01-ka-101-078289-innovativ-tanarok-a-vilagra-nyitott-tanulokert

Debrecen, 2022. augusztus 26.

Ficzere Petra

Nyelvtanfolyam Máltán

A Fóti Garay János Általános Iskolában, ahol már több mint egy évtizede dolgozom, 2020 szeptemberétől lehetőség adódott az angol nyelv tanulására.

Lelkesen és szorgalmasan vettem részt a foglalkozásokon. Így nyílt lehetőségem arra, hogy az Erasmus+ program keretében részt vehettem az egy hetes angol nyelvi továbbképzésen 2022. július 18-tól 22-ig.

A tanfolyam előtt kitöltött nyelvtani teszt alapján soroltak bennünket csoportokba. A mi nemzetközi csapatunk 6 fős volt, 3 lengyel és 3 magyar pedagógus résztvevővel.

Hétfőn az ismerkedéssel kezdtünk, majd az emberek külső és belső tulajdonságainak bemutatásával folytattuk a munkát. Változatos feladatsorokon keresztül ismertünk meg új kifejezéséket, szófordulatokat, amelyeket páros, kiscsoportos munkaformában gyakoroltunk egymással. Fordítást is készítettünk a témához kapcsolódóan Fast fashion is harming the environment címmel.

Kedden a nyelvtani gyakorlatokat, a szótározást és a kiejtést helyeztük a középpontba. A tanácsadás különböző formáin keresztül gyakoroltuk ezeket. Megkerestük a gyilkost is a bűnügyi történetben.

Szerdán különböző szövegeket hallgattunk meg és értelmeztünk. Sandy kávézójában jártunk tízóraizni. Megvitattunk éttermi tapasztalatainkat. Bemutattuk nemzeti sajátos ételeinket, megismerkedtünk a máltai specialitásokkal. Egy aktuális újsághír kapcsán megvitattuk a menekültek helyzetét és lehetőségeit a világban.

Csütörtökön bemutatót készítettünk Málta nevezetességeiről, melyet páronként mutattunk be társainknak. A párok saját tematika alapján építették fel a prezentációjukat, így szinte minden részét megismertük Málta történetének és kultúrájának, ismétlés szinte nem is volt.

Péntek szinte hihetetlen, hogy már eltelt az idő!!! Mielőtt átvettük volna „Bizonyítványunkat” mindenki elkészítette saját bakancslistáját. Szóba került a környezet szennyezésének problémája is, a ruházkodással és az étkezéssel kapcsolatban. A nagymértékű könnyezet szennyezésért a fast fashion-t és fast food-ot is felelősnek találtuk, melyet egy újságcikk is megerősített.

Számtalan élménnyel, kommunikációs gyakorlattal, jelentősen kibővült szókinccsel, sok új ismerőssel gazdagodva büszkén vettem át a részvételről szóló bizonytványomat.

Fót, 2022. aug. 24.                                                            Pál József

ErasmusGaray: https://www.facebook.com/groups/1855365674669318

Tavaly tavasszal még a londoni két hetes nyelvi kurzusomról ábrándoztam, ami sajnos ábrándozás is maradt, hiszen az élet kissé átírta a nyári forgatókönyvet. Ősszel világossá vált, hogy a londoni út füstbe ment tervvé változik, és érdemes másik országot választani az angol nyelvtudásom csiszolására. Málta került célkeresztbe, s egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.Tavaly tavasszal még a londoni két hetes nyelvi kurzusomról ábrándoztam, ami sajnos ábrándozás is maradt, hiszen az élet kissé átírta a nyári forgatókönyvet. Ősszel világossá vált, hogy a londoni út füstbe ment tervvé változik, és érdemes másik országot választani az angol nyelvtudásom csiszolására. Málta került célkeresztbe, s egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.A szervezésben, tervezésben sokat segítettek a koordinátoraim (Horváth Emese és Bodó Karolina), és egy-két kollégám, akik már voltak Erasmus képzésen.A Ryanair közvetlen járatával érkeztünk meg a kolléganőmmel együtt Máltára. Már a repülő ablakából is lenyűgöző volt az elénk táruló látvány. Mintha egy időutazáson vettünk volna részt: úgy tűnt, a mából a múltba érkeztünk. Az udvarias, uniformisba öltözött taxisok hoztak vissza a jelenbe, és vittek el a szállásunkhoz, amely nem messze volt az iskolánktól: az Easy School of Languages épületétől; ahogy számítottuk. Az órarendet már hamarabb megkaptuk, s izgatottan vártuk az első napot az iskolában! Külön csoportba kerültünk természetesen. Két héten keresztül reggeltől kora délutánig angol nyelvi tudásunkat fejlesztettük elkötelezett, magas színvonalon oktató tanárunk segítségével. A csoportomban ketten magyarok, a többiek Lengyelországból érkezett óvónők és tanárok voltak. A csoport összetételét tekintve nem mondható színesnek, viszont jelentős volt a különbség a nyelvtudást illetően. A tanárnő sok érdekes és változatos feladattal igyekezett megoldani a helyzetet. A délelőtti órákban az angol nyelvtan rejtelmeibe vezetett bennünket, a délutáni órák a szövegértés, olvasás és a kommunikáció jegyében teltek - párosan, önállóan, vagy éppen kisebb csoportokban. Amikor a nyelvi kurzusra jelentkeztem, az angol nyelvű kommunikációm fejlesztése fejlődése lebegett a szemem előtt. Megszólalni angolul, bárhol – legyen akár itthon, akár külföldön – erősen a komfortzónámból való kimozdulással volt egyenértékű. Szerencsére ez már a múlt. Felülemelkedve az angol nyelven való megszólalás nehézségein: azt jelenti számomra, hogy képes vagyok szembenézni a kihívásokkal, s felvenni a kesztyűt bármilyen nehézséggel szemben. S talán nem is az angol nyelvet tanultam igazán, hanem magamról tanultam meg a legtöbbet. Természetesen szabadidőnkben felfedeztük Málta, azon belül Valletta mesés nevezetességeit: a macskaköves utcákon bebarangoltuk a várost, szűk utcácskákon, az ősi templomromok, csodás paloták és égbenyúló katedrálisok között; a mesés Barakka kertből gyönyörködtünk a Földközi-tenger kékségében; megcsodáltuk a Három Várost: Birgut, Islát és Bormlát; voltunk a barokk korszak csodájában, a lenyűgöző látványt nyújtó Szent János társkatedrálisban… Hallgattunk Bartókot a Parlament tövében… Egy egész napos hajóúton Gozo és Comino varázsolt el bennünket...és sorolhatnám. Örök hála és köszönet az iskola vezetésének és a kollégáimnak, hogy egy életre szóló élmény részese lehettem Máltán. Ez olyan képességekkel ruházott fel engem, amelyekből nem csak a tanítói munkámban, hanem a mindennapi életben is profitálni tudok.

York Associates szervezésében egy hetet tölthettem el Yorkban egy nyelvi kurzuson való részvétellel. A kurzus célja az angol nyelvtudás fejlesztése, megszilárdítása, a nyelvi magabiztosság kialakítása volt. A csoportban négyen voltunk két német és egy spanyol társammal együtt. A nyelvi tanár egyértelműen a beszédkészség, az idegen nyelven történő önkifejezés fejlesztésére koncentrált. Tudatosan teremtett olyan szituációkat, választott olyan témákat, melyek ezt a célt szolgálták. Az órák rendkívül oldott, jó hangulatban teltek, nagy hangsúly esett a kulturális eltérések felszínre kerülésére, ezek nyelvben megjelenő jellemzőinek feltérképezésére. A délelőtti csoportos órákat két délután egyéni foglalkozás követte, melyek sokat segítettek az idegen nyelvi tudásom erősítésében. A szabadidős foglalkozások sokszínűek voltak, kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre adtak lehetőséget. Így megismertük a város élőzenés pubjait, nagy élmény volt a Shakespeare-korabeli színház stílusában berendezett „Rose” Színházban eredeti nyelven élvezni Shakespeare Hamletjét. York csodálatos város, amivel nem tud betelni az ember. A katedrális többszáz éves gótikus falai között felejthetetlen élmény volt meghallgatni az esti mise ideje alatt felcsendülő spirituális dalokat! Jó választásnak bizonyult a „homestay”. A helyi, házi ízek megkóstolása mellett minden este jókat beszélgettünk a „házi nénivel”, mely a nyelvtanulásnak egy merőben más, ám nagyon hatékony formájának bizonyult. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a nyelvkurzust.

Köszönjük a Hungary Expert támogatását a szervezésben!

A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el. 

A nyári szünetben két hetet töltöttem a Yorkshire megyei Scarborough-ban, egy kis tengerparti városban. Az ottani gyönyörű környezet volt a helyszíne az ANGLOLANG Academy of English nevű iskola által szervezett továbbképzésnek.

A képzés munkarendje alapján a jelenlévő tanárok délelőtt angolórán, délután pedig módszertani órán vettek részt. A csoportok beosztását az érkezés előtt kitöltött nyelvi teszt alapján készítette el az iskola, így mindenki a szintjének megfelelő nyelvi órán vehetett részt.

Csoportom közös munkája egy rövid, játékos bemutatkozással indult, amelyen kiderült, hogy az elkövetkezendő két hétben 2 magyar, 5 olasz, 3 omani, 1 lengyel, 1 bulgár és 1 német alkotja majd kis közösségünket. A nyelvi órák hatékonyságát növelte, hogy azok összeállításánál tanáraink mindig figyelembe vették az igényeinket (pl. témaválasztás, nyelvtani problémák). Az órák középpontjában az olvasott és hallott szöveg megértése, illetve a helyes nyelvhasználat, hatékony kommunikáció állt.

A délutáni módszertani órák közül én a „Effective Use of Technology in Teaching”-et választottam, melyen az oktatásban kiválóan használható (főként ingyenes) digitális programokkal ismerkedtünk meg. A tanárunk által kiválasztott és bemutatott alkalmazásokkal a tanítási órák színesítése, korszerűbbé tétele, valamint a pedagógusi munka megkönnyítése volt a cél. Egy külön foglalkozás keretében betekintést nyertünk a Flipped Classroom módszertanába is, megvitattuk a módszer lényegét, előnyeit és hátrányait.

A zsúfolt, ismeretekkel teli dolgos hétköznapokat szerdánként a képzés részét alkotó egész napos kirándulás szakította meg. Ezek a programok rendkívül élmény dúsak voltak és rengeteg információval bírtak a brit történelemről és kultúráról, ami a tapasztalt és kitűnő humorérzékkel megáldott idegenvezetőknek volt köszönhető. Hétvégén szintén az ő vezetésükkel szervezett fakultatív (önköltséges) kirándulásokon vettem részt. Így szombaton ellátogattam a híres Brontë nővérek lakóhelyére Haworth-ba, vasárnap pedig a hosszú utazást bevállalva Liverpoolt kerestem fel. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy az iskola által szervezett kirándulások mindegyike hozzájárult a továbbképzés eredményességéhez.

Hálás vagyok, hogy ismét részese lehettem egy Erasmus+ pályázatnak. Pedagógusi pályám egyik nagy lehetőségeként éltem meg az idei mobilitásomat.

Köszönettel tartozunk Förster Anitának és Véghné Juhász Krisztinának folyamatos segítségükért!

A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el. 

Nyelvi és kulturális továbbképzés a smaragd szigeten

2016. október 23. - november 4.

Nagyon vártam már ezt az utat, mert régen voltam külföldön, továbbképzésen pedig még nem vettem részt így. Ezért alaposan végiggondoltam, milyen kurzusra menjek, végignéztem az összes lehetőséget. Bizton állíthatom, hogy életem egyik legmaradandóbb tanulmányútján vettem részt.

Mivel eddigi érdeklődésem az interkulturális készségek fejlesztési lehetőségei felé vittek, most is olyan továbbképzést választottam, ami ehhez áll közel. Eddigi kulturális ismereteimből kimaradt az angol nyelvterületek közül Írország, így egy, kifejezetten a kulturális tartalomra hangsúlyt fektető képzésre esett a választásom Corkban, Írország délnyugati partvidékén. A Budapestről induló közvetlen dublini járat után egyáltalán nem volt nehéz megtalálni a Corkba vivő busz megállóját. A dublini reptér 2-es terminálja modern, levegős és roppant felhasználó barát – egyértelmű feliratok jeleznek mindent, elérhető távolságban találhatóak a szolgáltatások. Több helyen információt biztosító alkalmazottak állnak és útbaigazítanak. Már az első nap kiderült, hogy az írek nagyon rugalmasak és vendégszeretőek.

A 3 és fél órás busz úton Cork felé összeismerkedtem a másik magyar résztvevő kollégával, így repült az idő. Szállásként családi elszállásolást kértem, mert úgy gondoltam, hogy így bepillantást nyerhetek egy család mindennapjaiba. A pályaudvaron vendéglátóm várt, majd miután megmutatta a szállásom és lepakoltam, visszavitt a városba megmutatni a fontosabb helyeket, az iskolát, a buszmegállókat, ahol fel és leszállhatok az önálló közlekedés során. Már első este ötletekkel szolgált arra vonatkozólag, hogy milyen programokon érdemes részt venni, milyen helyeket érdemes megtekinteni, milyen helyi ételeket, italokat nem szabad kihagyni, ha már eljött ide az ember. Az első héten két másik diák is lakott a házban, egy koreai és egy francia, akikkel nagy élmény volt megbeszélni a napi eseményeket vacsora mellett, mert megismerhettem, hogy ők mikre figyeltek fel az ír kultúrából, és nekik milyen tapasztalataik voltak.

A képzés első napjától kezdve abban is biztos lettem, hogy jól döntöttem. Kiderült, hogy nemcsak egy, hanem több tanárunk is lesz, így változatos kiejtéseket, szemléletet és tanítási módot tapasztalhatunk meg. A programból az is kiderült, hogy nemcsak az iskolapadban fogunk ülni: már az első nap kincskeresésre mehettünk – saját magunk fedeztük fel a várost tanárunk útmutatója és összeállított kérdései alapján. Persze közben egymással is ismerkedtünk, így nem csoda, hogy el is tévedtünk, vagy elmentünk egy megválaszolandó kérdés mellett a nagy ismerkedésben. Roppant élvezetes volt. Másnapra informális prezentációt kellett készíteni a felfedezett információk alapján, ami a csoport kis létszáma miatt is praktikus döntés volt tanárunk részéről.

Az előre megadott anyag alapján haladtunk a két hét folyamán, így végigvettük Írország oktatási rendszerét, történelmének jelentősebb eseményeit, meghatározó szakaszait, foglalkoztunk irodalmával, zenéivel, filmjeivel, folklórjával, az EU-val való kapcsolatával, jelenlegi politikai helyzetével, és társadalmi problémáival, amelyek a mai íreket foglalkoztatják.

A témákat különbözőképpen dolgoztuk fel: volt, hogy előadást hallgattunk, volt, hogy olyan feladatokon keresztül tanultuk meg az ’anyagot’, melyeket egy-az-egyben haza tudtunk hozni diákjainknak. Nyelvtani játékos feladatoknál remek volt kipróbálni a játékokat a gyakorlatban ahelyett, hogy együtt elolvastuk volna a szabályokat. Ha valakinek könnyebbek is voltak ezek, nem az adott nyelvi elem elsajátítása volt a cél, hanem annak kipróbálása és végiggondolása, hogyan fogunk tudni belőle profitálni a saját tanítási gyakorlatunk során. Ezért egy feladatnál sem fordult elő, hogy bárki unatkozott volna, vagy azt érezte volna, hogy felesleges feladatokkal töltjük az időt.

Az egyik kedvenc gyakorlatom az ír irodalom megismeréséhez kapcsolódik: Yeats verseinek sorait kaptuk meg kis laminált cetliken, úgy egy tucatot. Meg kellett próbálni összerakni belőlük 2-3 soros verseket. Volt, amit úgy tettünk össze, ahogy Yeats megírta, de sok ’saját’ verzió keletkezett, amelyeket vagy a rímek, vagy a tartalom alapján gondoltunk összetartozónak. Persze a feladat végén megtudtuk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz eredetileg a sorok, de remek volt saját verset írni már meglévő elemekből, és utána végiggondolni, mi alapján hoztunk belőle létre új dolgot, és mi alapján születhetett a költő fejében az eredeti gondolat.

Az előadásokat sokszor Damien, egy 37 évig történelem és földrajz szakos tanárként dolgozó pedagógus tartotta. Hatalmas tudásról tett tanúbizonyságot, amit szerencsénkre az előadások után megejtett tanulmányi kirándulásainkon is folytatott. Rengeteg kérdésünkre tudott válaszolni, és nagyon szimpatikus volt, hogy ha nem tudott valamit véletlenül fejből, a következő alkalomra utánanézett. Nagy tudású idegenvezetőnkkel bejártuk egész Cork és Kerry megyét, megismerkedtünk a 19. századi nagy ír éhínség okaival és következményeivel. Többek között meglátogattuk azt a kikötőt, ahol a Titanic utoljára megállt és utasokat vett fel, és voltunk abban a városban, ahol az sem elég egy teli szórakozóhelyre való bejutáshoz, ha Mel Gibson vagy. Meglátogattuk Cork védőszentjének, szent Finn Barnak első templomát a gyönyörű Killarney Nemzeti Park területén eredő Lee folyó forrásánál, valamint megtekinthettük azt az öblöt is, ahonnan egy időben évi 14 tonna tengeri sünt exportáltak Franciaországba csemegének, (manapság csak évi 2 tonnát szállítanak, annyira megcsappant a számuk, és szaporításuk időigényes). Megtudtuk, hogy azért rózsaszín az út közepén unottan sétáló birkák háta, mert ezzel jelzik, hogy nemrégen fedeztették őket, láttuk, hogyan terel nyájat két border collie ’automata’ módban, és megtudtuk azt is, hogy a teheneket csupán évente 1, maximum két hónapra kell istállóba terelni az időjárás enyhe mivolta miatt.

A képzéshez tartózó kirándulásokon kívül volt időnk szabad programot is szervezni. Kis csoportunk mindenben összetartott, így az első hét csütörtökén együtt mentünk Blarney várába megcsókolni azt a nevezetes követ, melyről azt tartják, hogy aki így tesz, az szónoki képességekre (gift of the gab) tesz szert. Szombati szabadnapunkon Kinsale tengerparti kikötő városába kirándultunk – amihez bőséges útmutatót kaptunk Damientől előre. Betekintést nyerhettünk a tengerparti nyaralóhely életébe, valamint meglátogattuk a Charles erődöt, ami az összes, délről Írországba érkező ellenséges hajót volt hivatott feltartóztatni a folyótorkolatnál.

Vasárnapi szabadnapunkon ketten jó hosszú útra mentünk – meglátogattuk a Moher sziklákat Írország nyugati részén, melyet csak úgy hívnak: a világ széle. Turistabuszunk sofőrje bőséges információval látott el minket a helyi nevezetességekkel és élettel kapcsolatban – érezhető volt, hogy a környékről való. Többek között felhívta a figyelmünket egy is erdős övezetre, mely 18 millió euróba került az ír államnak, mert a helyi hiedelmek miatt nem vezethettek rajta át egy modern autóutat, hanem ki kellett kerülni azt, nehogy a tündéreket megzavarják, és balszerencsét hozzanak az országra. Nekem ez az út lett a legkedvesebb, a Burren vidék Ennis városa után zöld, de egyre kövesebb legelőivel, alacsony kőfalaival, fátlan és bokortalan simaságával számomra jobban képviseli Írországot, mint a globalizált társadalmi értékeket tükröző Cork városa vagy a főváros, Dublin.

Október 31-én, a Killarney nemzeti parkba tett kirándulásunk után alkalmam volt megtapasztalni első kézből, hogy milyen is az írek Halloween ünnepe. Mivel vendégek jöttek szállásadómhoz, aki ezért nagyon elfoglalt volt, én kaptam az ajtónálló szolgálatát, és osztogathattam a félelmetesebbnél félelmetesebb jelmezbe öltözött 4-5 éves gyerkőcöknek a csokit meg cukorkát, akik nagy zsákokba gyűjtötték őket (és tényleg rengeteg volt nekik!). Az egész környék gyerekserege bekopogott minden feldíszített ház ajtaján, és fenyegetőztek, hogyha nem kapnak csokit, elvarázsolják a lakókat vagy átkot bocsátanak rájuk. Az eredeti Halloween mai modern verziója kifejezetten élvezetes volt számomra, mert bepillantást engedett a környék összetartásába, együttlélegzésébe.

A második héten kirándulásaink után jól esett megint a tanulás, hogy kipihenjük a sok utazást. Jókedvünk azonban hamar elszállt a téma miatt: az iskola egyik adminisztratív munkatársa észak-ír származású, és ő ismertette velünk az észak-ír helyzetet, annak múltjával és jelenével, és annak okaival, hogy miért költözött el ő is 16 éve Észak-Írországból. A saját tapasztalat, a közeli élmény miatt sokkal mélyrehatóbb képet kaphattunk a jelenlegi állapotokról, és arról, hogy a hétköznapi embernek mit jelent Észak-Írország helyzete, mennyivel könnyebb úgy élni az Ír Köztársaságban, hogy nem kell mindig a válla fölött hátranézni, hátha történik valami, nem kell a lobogó zászlónak jelentőséget tulajdonítani, mert nem jelent ellenséges területet vagy közösséget, és nem kell a fegyverszünet óta (!) felállított belfasti falakat kerülgetnie.

A második hét vidámabb témájához tartozott az ír sportjátékok megismerése a Gaelic Athletic Association (GAA). Amellett, hogy megismertük a gyephoki és az ír futball szabályait, azt is megtudtuk, hogy aki viszont európai futballozik, illetve rögbizik, akkor többet nem játszhat a GAA sportjaiban és versenyein nem vehet részt, mert nem tekintik ír nemzeti tudattal rendelkezőnek. A GAA az egyik legerősebb összetartó erő az ír nemzeti öntudat fenntartásában, sokkal erősebb, mint mondjuk az ír nyelv, amit ugyan 14 éven keresztül tanulnak az írek az iskolában. Annak ellenére, hogy a közalkalmazottak számára nagyon előnyös, ha beszélnek írül, sőt a tanárok számára kötelező, a mindennapokban csupán néhány helyen, az ún. Gaeltacht – gaelül beszélő – területeken vannak olyanok, akiknek anyanyelve az ír, és az angolt második nyelvként tanulják. A lakosság nagy része számára az angol az anyanyelve, az ír pedig számikra egy rosszul tanított kötelező tantárgy, mely csak púp a hátukon. Furcsa volt, hogy az ír nyelv előtérbe kerülése nélkül nemzeti öntudatuk meg tudott maradni, és nem érzik kevésbé írnek magukat azért, mert angolul beszélnek az ír helyett.

Végül elérkezett az utolsó nap, amelyen jó gyakorlatokat cseréltünk csoporttársainkkal és ír tanárunkkal, igazi szakmázás kerekedett belőle. Megismertük az ír, a lengyel és a svéd oktatási rendszer sajátosságait, és tapasztalatokat, ötleteket nyerhettünk saját helyzetünkre vonatkozóan is. A beszélgetés jó hangulatát mutatta, hogy alig maradt időnk a kurzust értékelő kérdőívet kitöltenünk, mert tanárunknak már mennie kellett, úgy kellett megkérnie minket, hogy most már menjünk, mert bezár az iskola. Az utolsó corki estét pedig stílusosan egy helyi bárban töltöttük ír zenét hallgatva, és arról ábrándozva, mikor tudunk ide megint visszajönni.

A kurzus számomra minden szempontból remek volt. Tudásunkat növelte, bővítette, módszertani szempontból kinyitotta, illetve megerősítette. Az iskolától megkaptunk minden átvett anyagot feladatlapostul, instrukciókkal együtt pendrive-on, így saját közegünkre alakítva a saját tananyag kidolgozást is nagyban elősegítették számunkra.

Ez úton is szeretném megköszönni A Tempus Alapítványnak és az Óbudai Gimnázium vezetésének, Szűcs József igazgató úrnak és Tamási Anita igazgatóhelyettesnek, hogy pályázatunk megvalósítását minden lehetséges eszközükkel támogatták.

Furka Ildikó, Óbudai Gimnázium

Ezen a linken az Óbudai Gimnázium honlapja érhető el.