A Budapest 13. Kerületi Pannónia Német Nemzetiségi Kétnyelvű és Angol Nyelvet Oktató Általános Iskola több Erasmus+ pályázatban is részt vesz, a második tanéve működő Sharing is caring Erasmus+ KA2-es pályázat mellett ebben a tanévben megnyert egy Erasmus+ KA1-es pályázatot is, ennek keretén belül négy kolléga vehetett részt szakmai továbbképzésen az Egyesült Kirsályásgban a nyári szabadság alatt. 

Augusztus 13 és 25 között két felejthetetlen hetet tölthettem Oxfordban a Tempus Közalapítvány által meghirdetett  Erasmus+KA1 szakmai továbbképzésen a Lake School of English nevű nyelviskolában. Régi vágyam volt eljutni Oxfordba, felfedezni gyönyörű építészetét, megismerkedni egyedi hangulatával, és ez most beteljesült.

A kurzusom címe: Creative teaching in the primary English classroom. A pályázat írásakor az általános iskolát jelöltem meg, mivel több mint két évtizednyi gimnáziumi oktatás után általános iskolásokat tanítok. Úgy gondoltam, hogy ezen a kurzuson hozzám hasonlóan angoltanárok lesznek, akik tanítanak általános iskolásokat is, de a kurzus első napján kiderült, hogy tanítókkal vagyok együtt. Örültem a lehetőségnek, hogy most valami egészen újat tanulok. Ez a két hét azért volt nagyon hasznos, mert rengeteg játékos feladattal ismerkedtem meg, anyagokat gyűjtöttem, ötleteket, melyeket megoszthatok a csak első négy osztályban tanítókkal meg azokkal is, akik tanítanak alsóban is, felsőben is angolt. A tanárnőm, Helen Cenic, mindig külön kitért arra, hogy ezt vagy azt a feladatot hogyan lehetne használni a felsősöknél. Tematikus napjaink voltak, de egy-egy nagy témán kívül sok mindent érintettünk. Az első nap a meséké és a szerepjátékoké volt, a második a kommunikációé, a harmadik a készésgek fejlesztéséé és a filmahasználaté angolórákon. Ugyanezen a napon beszéltünk az Egyesült Királyságbeli tanügyi rendszerről. Negyedik napon a CLIL-lel (Content language integrated learning) foglalkoztunk, azzal, hogy hogyan tanítunk más tárgyakat angol nyelven, az előnyökkel és a hátrányokkal, itt mindenki elmondhatta, hogy a saját országában megvalósul-e és, ha igen, hogyan valósul meg a kéttannyelvűség. Ezen a napon külön kitértünk arra, hogy a digitális médiát és eszközöket hogyan lehet az oktatás szolgálatába állítani. Ez most világszinten nagy kérdés, vannak országok, ahol legszívesebben betiltanák az okos telefonok használtaát, vannak viszont olyanok, akik szorgalmazzák a tanórákon való okostelefon használatot. Az első hét utolsó napján énekek, versikék, mondókák következtek.

A második hét első óráiban átnéztük az előző hét tevékenységeit. Aztán a mindennapi nyelvezettel foglalkoztunk, a szlenggel.  Hasznos volt nagyon, hiszen a szleng nyelvezet áll legközelebb a tizenéveseinkhez. Ezt követően a kiejtés tanításával foglalkoztunk. Praktikus tanácsokat adott a tanárnőnk a különböző hangok, hangcsoportok és a folyékony beszédstílus tanításához. A harmadik napon a nyelvi készségek fejlesztése állt a középpontban, itt különösen tetszett a Speed reading questions, amikor egy-egy információt kellett megkeresni egy történelmi szövegből és kiszaladtunk hozzá a helyes információkkal, csapatokban játszottunk. Tanárnőnk nem győzött fényképezni, annyira belefeledkeztünk a játékba. Azt mondta, ez megerősítette őt abban, hogy ezt a tevékenységet bármikor, bárkivel lehet csinálni. Negyedik napon a kritikai gondolkodás és szövegértés került a középpontba, délután pedig minden csoporttag bemutatott egy mini óratervet. Sokat tanultunk egymástól is, sőt, Helen azt mondta, hogy lesznek dolgok, melyeket használni fog ezek közül. Utolsó napon zene, énekek, slágerek következtek, ragyogó tevékenységeket mutatott be, hogy hogyan lehet egy-egy órát még élvezetesebbé tenni. 

A két hét összes anyagát megkaptuk az iskolától, bármikor nyomtathatók, másolhatók ezek az anyagok.

Minden nap délután négyig tanultunk, kivételt képezett a kedd és a péntek. Ezek azért voltak rövidebbek, hogy kulturális-történelmi sétákat tehessünk Oxfordban és környékén. Idegenvezetőnk Rob Tanner volt. Nagy élvezettel és humorral vezetett végig Oxford látnivalóin, a Blenheim palotához, Churchill szülőhelyéhez és Londonba is vele mentünk fel. Ezen kívül meglátogattuk Stratford Upon Avont, Shakespeare szülővárosát meg a Warwick kastélyt is.

Két nagy örömhírrel is szolgált a 40 éve működő Lake school ottlétünk alatt, az egyik az, hogy harmadik helyezést ért el az Egyesült Királyságban a nyelviskolák Top 100 versenyén, a másik, hogy az iskola két tanárnője megjelentetett egy könyvet, a "Talking images: Idioms" címűt, ebből vásároltam is egy példányt a tanári karunknak, nagyon jól használható, fénymásolható oldalakkal. 

A "homestay" típusú szállást választottam erre a két hétre, az iskola is nagyon ajánlja ezt. Így lehetőség nyílik megsmerni az angol családi életet belülről, és nagyszerűen lehet gyakorolni az angol nyelv használatát. A háziasszonyom Clare Senior rádaásul az Oxford University Press könyvkiadónál szerkesztő, így az angol nyelvkönyvekről is sokat beszélgettünk a vacsora receptek mellett.

Köszönöm Förster Anita és Véghné Juhász Krisztina segítségét, akik a pályázat megírásakor és a megvalósulásakor is nagyon sok jó tanáccsal segítették mindannyiunk munkáját.

A projekt az iskola honlapján: https://www.pannoniaaltisk.hu/palyazataink/

2014. augusztusában kerültem jelenlegi munkahelyemre, ahol örömmel számoltam be arról, hogy a Tempus Közalapítvány jóvoltából külföldi tanártovábbképzéseken lehet részt venni, többek között Nagy Britanniában. 2013 nyarán Exeterben voltam két hétig, ahol megfogadtam, hogy mindent megteszek azért, hogy mehessek még tanulni, annyira hasznosnak, izgalmasnak és érdekfeszítőnek bizonyult.

2015-ben Canterburyre esett a választásom, a Pilgrims nyelviskolára. Sokat hallottam felőlük, tudtam, hogy igényes tanári munka folyik itt, a mindennapi munkám során hasznosítható tudást szerezhetek. A Tanártovábbképzés ügynökséggel már volt kapcsolatom korábbról is, most is felvettük velük a kapcsolatot, Förster Anita és Véghné Juhász Krisztina mind a pályázat megírásakor, mind a lebonyolításkor sokat segítettek.

Az új kollégáknak bemutattam a lehetőséget, és végül hárman írtuk meg a pályázatot, amelyet március 4-re kellett benyújtanunk a Tempus Közalapítványhoz. A pályázatunk nyert, és mi nagy lelkesedéssel készültünk a nyári tanulásra.

Július 5-től 18-ig vettem részt a How to motivate your students (Hogyan motiváljuk diákjainkat) elnevezésű kurzuson, azért erre esett a választásom, mert ebben a tanévben abszolút alulmotivált gyerekekkel kellett dolgoznom, és mindenképpen szerettem volna feltöltődni szakmailag.

A tanárom Alexandra Zaparucha volt, aki lengyel származású,Torun nevű városban él, de sokat tanít külföldön. A Pilgrimsnél többen dolgoznak, akik nem angolok, hanem más nemzetiségűek. Ez új tapasztalat volt az exeterihez képest. Ola (ahogy Alexandrát neveztük egymás között) felkészült pedagógus, sokat nyújtott módszertanilag, emberileg, mindenképpen. Minden foglalkozás élmény volt, nemcsak a tematika, hanem az alkalmazott módszerek miatt is. Mindig reflektáltunk az előző napra, mindig kikérte a véleményünket, érdekelték a mi módszereink is. A két hetes együttlét mottója lehetne, amit ő maga írt ki a táblára (minden nap idézettel várt): „He who learns from one who is learning, drinks from a flowing water.(Aki olyantól tanul, aki maga is tanul, folyó vízből iszik). Igazi pedagógusi életfilozófia.

A napi kötelező órákon kívül délután és este is voltak foglalkozások zene, dráma, mese meg sok más témában. Nagyszerű alkalom volt más tanárokat is megismerni, meg más kollégákat. Peter Dyer például papírok, előkészített anyagok nélkül érkezett, tőle azt lehetett megtanulni, hogy vagy a szívünben van valami, amit át szeretnénk adni, vagy sehol. Körbeültünk, és meséltünk másfélórán keresztül. Úgy nyelvtanoztunk, hogy soha nem mondtuk ezt ki, és mégis azt tettük. Voltak mesék, amelyekből kihagytuk a jelen időt, tehát a múlt időket használtuk meg a jövőt. De ezt csak a mese után tudatosította bennünk. Chaz Pugliese egy másik olyan tanáregyéniség, aki nélkül szegényebb lett volna ez a két hét. Nagy tudású, nagy tapasztalatú és világot járt pedagógus. Nagyszerű előadó is. Íme az egyik fő tanítása: „People learn when and what they want. Create a motivating environment” (Az emberek akkor és azt tanulnak meg, amit akarnak. Teremts motiváló környezetet).

A Pilgrimsnek ez a legfontosabb, a motiváló környezet megteremtése. És sikerül is nekik. Chaz szerint számukra, előadók számára ez a „bread and butter”, ennyire motivált tanárokat tanítani nyáron a Pilgrimsnél. Nagyon feltöltődtünk, miközben őt hallgattuk.

A környezet is nagyon fontos. A Pilgrims a Kent Egyetem kampuszában működik, a város fölött, több kilométernyire helyezkedik el a kampusz. Kitüntetett helyen. Minden egy helyen van, tanulni, szórakozni, sportolni egyaránt lehet. És bármikor be lehet menni a városba, amely elbűvölő szépségű a kis, középkori utcáival, nagyszerű, ódon katedrálisával, a kedves kis szórakozóhelyeivel, a charity boltokkal, az evező fiúkkal, akik mesélnek miközben eveznek a csónakban. És micsoda angolsággal beszélnek, mennyi mindent tudnak Anglia és Canterbury történetéből. Igazi szellemi kaland hallgatni őket.

Nem hagytam ki egyetlen napot sem, a várost mindig megnéztem, mert alig tudtam betelni vele. Sokat fényképeztem is, mindent meg szerettem volna örökíteni. A modern technikának köszönhetően a kampusz felé menet már osztottam is, a fényképeket a megfelelő csoportokban a facebookon.

A hétvégén meg a tengerparti kisvárosokat látogattuk, de volt olyan kollégám, aki Londonba ment. Megnéztük Whitstablet, Herne Bayt, Dovert és Dealt. Igazi cream teat fogyasztottunk, lefényképezve mindent, mert el kell majd mondani a gyerekeknek, hogy az angol teázás mennyire életforma, filozófia is, nem csupán egy csésze forró ital elfogyasztása.

Jó lenne, és ezen leszek, felhívni mindenki figyelmét arra, hogy ez a lehetőség adott, és nemcsak angoltanároknak adott, hanem mindenkinek, aki hajlandóságot érez magában arra, hogy írjon pályázatot és nyáron tanuljon, ismerje meg a nemzetköziséget, hiszen külföldi kollégákkal van esélye beszélgetni, problémákat megosztani, kapcsolatokat teremteni (eTwinning, Multilaterális projektek, Job shadowing stb…). A pedagógusproblémák mindenütt pedagógusproblémák, és ezeket csak maguk a pedagógusok tudják megoldani, sok-sok kommunikációval, nyitottsággal, rugalmassággal. Ehhez meg el kell menni továbbképzésekre, meg kell ismerni a többieket.

Köszönjük a Tanártovábbképzésnek és a Tempusnak a lehetőséget.

„Teaching is not a science. Teaching is art”.

Márkó Szidónia