2023. július 31. és augusztus 12. között töltöttem el két hetet Dublinban a CES Dublin „Methodology and Language Development” kurzusán. Sokan, sok szépet leírtak már a városról, a környék látványosságairól, sőt még a tanfolyamról is ezen a felületen, így ezeket nem ismétlem meg. Az alábbiakban talán néhány tippel szolgálhatok még azoknak, - és ha az egytől-egyig lelkes és elégedett beszámolókat elolvassák, gyanítom, sokan lesznek ilyenek - akik írországi továbbképzést választanak a jövőben.

Bár előzetesen a kurzussal kapcsolatban csak a honlapon fellelhető elég általános, és ritkán frissített órarendet, a felkínált délutáni választható foglalkozásokkal kapcsolatban pedig nem túl sok információt kaptam, a képző intézmény tanárainak és koordinátorának rugalmassága és támogatása lehetővé tette, hogy a lehető legtöbbet kihozzam az ott tartózkodásból mind szakmai, mind turisztikai értelemben. A délutáni programokat általában segítő diákok szervezik, így az, hogy ezeknek a szervezése mennyire gördülékeny és megbízható, nagyban függ attól, hogy ezeket a diákokat hogyan sikerül kiválogatni és ellenőrizni. Ebben láttam különbséget a kollegáim (Atlas) és az általam (CES) választott képző intézmény között. Szerencsés választás volt az időpont, hiszen a két egyhetes kurzus között 3 munkaszüneti nap volt, lévén, hogy augusztus első hétfője Írországban ’bank holiday’, így 4 hosszabb kirándulás is belefért a két hétbe.

Augusztus eleje azért is bizonyult jó választásnak, mert minden hónap első péntekjén a MoLI-ba ingyenes a belépés és tekintve, hogy Dublin tele van rengeteg izgalmas múzeummal és kiállítással (ezekből minden ingyenes, aminek a nevében benne van, hogy ’nemzeti’), nem mindegy, hogy mennyit lehet megspórolni, ha jól tervezzük a látogatást. A kulturális programok és a képző intézmény által ajánlott fakultatív foglalkozások jól kiegészítették egymást, elmélyítették azt a tudást, amit az ír kultúráról és nyelvről megszerezhettem a két ír tanárnak köszönhetően, akik lelkesedésükkel, az ír történelemről és irodalomról tartott kiselőadásaik, valamint a személyiségük megnyilvánulásai és  a tanításhoz és az élethez való hozzáállásuk által egy kis ízelítőt adtak nekünk arról is, milyen az ír néplélek, amit - legalábbis a sztereotípiák szintjén -  mi, kis európai népek fiai és lányai (szlovákok, magyarok, gallegók), többször is hasonlatosnak éreztünk a magunkéhoz. Egy nagy, erős hatalom mellett élték történelmük legnagyobb részét, a nehézségekkel való megküzdés, a sorskérdésekre adott különböző válaszok többször vezettek a nemzet megosztottságához, számukra is a társas érintkezés fontos terepe a kocsma, ahol sírva vígadnak, ugyanakkor az utcákon járva lépten-nyomon látjuk érvényesülni az élni és élni hagyni filozófiáját. Az ír halotti tor tradíciójáról már nem csak dalban elmesélve hallottam, hanem tanárunktól, Gavintől is, aki szerint az írek nem tudnak mit kezdeni a dicsérettel és pikírt, morbid, szabadszájú humorral beszélnek akár a halálról is. Gavin megerősítette egyik filmkritikus bloggerünk véleményét, miszerint a Sziget szellemei című 2022-es Martin McDonagh film emlékeztet Tar Béla Torinói ló című filmjére, amit a Sátántangó nyolc órájával együtt ő végignézett. https://efesasanisimasa.com/2023/01/09/a-sziget-szellemei-the-banshees-of-inisherin-2022/. Írországi tartózkodásom alatt a The Banshees of Inisherin képei többször is felsejlettek emlékezetemben, praktikusan azért is, mert egy remek egynapos út, egy nagyszerű idegenvezetővel (akit ezúttal is ajánlok mindenki figyelmébe, aki Dublinba készül) lehetővé tette, hogy lássam – ha messziről is - a forgatási helyszíneket, az egyik főszereplő, Brendan Gleeson házát, s hogy iszonyatos mennyiségű információt halljak erről a varázslatos szigetről, amely amerikai idegenvezetőnket, Melissát a Wild Rover utazási irodától, 14 éve rabul ejtette.  

A képzés módszertani része gyakorlat-orientált volt, jó gyakorlatok bemutatásán és megosztásán keresztül vitattuk meg azokat a témákat, amelyeket kiválasztottunk az első órán, így szóba került diákjaink motiválása, a tanári szerepek, a közösség-építés és pozitivitás, és bár manapság a mesterséges intelligencia felhasználhatóságának kutatása érdekel a leginkább, jó volt egy kicsit elmerülni a Lexical Approach kommunikatív, semmilyen technológiát nem igénylő módszerében a tanfolyam nyelvi fejlesztéssel foglalkozó részében. Megvitattuk, mi a különbség a TBL és a PBL között, s hogy hogyan használjuk a kétféle megközelítési módot a tanári gyakorlatunkban, valamint megterveztük és elkészítettük csoportokban egy számunkra ideális lakóház makettjét is, miután összehasonlítottuk a lakhatási körülményeket, problémákat az általunk képviselt és ismert európai országokban.

A tanórák leginkább a kollégákkal való inspiráló interakciókkal teltek. Délutánonként Dublint és környékét néha egyedül, néha a kollégákkal élményeimet megosztva fedeztem fel, sok remek appot töltöttem le és ismertem meg. Dublinban mindenhol emléktáblák, idézetek, falfestmények és QR-kódokkal működő appok segítik a tájékozódást, a kultúra és a város megismerését. A szobrok beszélnek hozzánk, így megelevenedik G.B. Show, Oscar Wilde, Molly Malone és a húsvéti lázadás néhány figurája is. Ezek a remek eszközök nem helyettesítik azonban a sohasem tolakodó, de a segítségre szoruló embert mindig kisegítő, jó humorú ír polgárokat, akik közül van, aki a szögesdrótot nyomja le, ha nem a megfelelő utat választottad a hegytető meghódításához és van, aki vöröshajú ikreit tologatva mutatja meg kedvenc kávézóját a kábítószerfüggőknek fenntartott rehabilitációs intézet udvarán (ott, ahol a Dublin Coastline legjobb fürdőhelye található – Greystonesban), az Epic múzeumi őre pedig a hosszúra nyúlt látogatás nyitvatartási időt túllépő perceiben is vidáman, az „If you leave me now, you’ll take away the greatest part of me” slágerét énekelgetve kísér ki. A Dublin környéki strandok kavicsosak, de Greystonesban a kis kavicsok nem szúrnak, s nem ritkaság, hogy az elég hűvös Ír-tengerben való úszás alkalmával egy-egy fóka is felbukkan az úszók mellett, mint ahogy az sem, hogy egy vörös róka jelenik meg a nagymúltú Guinness sörgyár kapujánál vagy egy templom udvarán.