Az Erasmus+ KA1 tanármobilitás pályázat keretében két hetet tölthettem Angliában, a LAL Language Centres London nyelviskolában.
Az első nap szörnyű volt: az iskolában a nyelvtudás írásbeli és szóbeli felmérésével kezdődött a munka. Én alig beszéltem angolul, a megértéstől még inkább tartottam, és nehéz ilyen „idős fejjel” idegen nyelvű vizsgaszituációba kerülni. A szóbeli „beszélgetést” végig görcsöltem, az írásbeli feladatok egy része viszont meglepő módon érthető volt számomra. Talán a francia nyelv ismerete segített. Első körben egy kezdő csoportba kerültünk Mariannal, Tünde egy másik, magasabb szintű csoportba. Nehéz volt egy már hetek óta működő társaságba belépni, de legalább nem voltunk egyedül. Tanárunk egy szimpatikus ír fiatalember volt, aki nagyon kedvesen és dinamikusan tartotta az órákat. A nap végén megkeresett a diákokért felelős koordinátor, és javasolta, hogy menjek át eggyel magasabb szintű csoportba. Ez egyszerre volt kihívás és félelmetes is számomra, de végül átmentem és maradtam a pre-intermediate csoportban.
Furcsa volt, hogy a diákok mind éveken keresztül tanultak angolul, mégis ezen a szinten állnak. Az is meglepett, hogy egy fizetős iskolában is ilyen vegyes a motiváltság (ez mindkét csoportra igaz). Fő tanárunk mellett délutánonként egy másik tanárhoz kommunikációs gyakorlatra jártunk.
Minden nap 3-4 féle tevékenységet gyakoroltunk (reading, speaking, grammar, listening stb.). Nagyon kellett figyelnem, hogy követni tudjam a feladatokat, a szituációs gyakorlatok okozták a legnagyobb nehézséget a többieknél jóval szegényesebb szókincsem miatt. A nyelvtan viszont könnyebben ment nyelvtan tanár létemre. Minden hét végén a heti anyag felmérőjével zártunk, ami hétről hétre jobb százalékra sikerült.
Az iskolai programok mellett igyekeztünk London nevezetességeit is megtekinteni, közben számos hétköznapi kommunikációs helyzetet kipróbálva, megoldva. Mivel minden nap házi feladatunk is volt, ezért elég hosszúak és fárasztóak voltak napjaink.
Hétvégén részt vettünk az iskola által szervezett vidéki kiránduláson, ahol a csoport idegenvezetője mintha nem tudta volna, hogy nyelviskolásokkal van, nehéz volt követni a gyors beszédét (nem csak számunkra).
Számunkra nem volt jó választás a családi elhelyezés: egyrészt az elhelyezés és az ellátás alacsony színvonalú volt, másrészt lehetőség sem nagyon volt a kommunikációra. A csoporttagok többsége az iskola „kollégiumában” lakott, ahol több alkalom lett volna a beszélgetésre.
Ezt leszámítva nagyon intenzív, tanulságos és hatékony volt ez a két hét. Az angol nyelv fejlesztésén kívül számos módszertani ötletet tanultam, melyek egy részét már ki is próbáltam az óráimon.
Hazatérve nagy lelkesen folytattam online a tanulást, de a tanév kezdetével egyre kevesebb időm maradt, ritkultak ezek a gyakorlások. Bízom benne, hogy valamilyen módon folytatni tudom a tanulást, hogy bekapcsolódhassak a nemzetközi projektekbe.