A csodasziget: Izland

Reykjavík, 2024. 07. 05-13.

Nagyon vártam, hogy elindulhassak Izlandra, mert az utazás már egy évvel korábban is be volt tervezve, mint ahogy ténylegesen sikerült kijutnom. Tudtam, hogy miket szeretnék megnézni, és a kollégáktól is sok hasznos ötletet kaptam. A képzőről is sok jót hallottam.

A repülőút nagyon gördülékeny volt a közvetlen járattal. Meglepődve tapasztaltam, milyen kicsi az ottani reptér, és egyben örültem is neki, hogy nem kell sokat gyalogolni a transzferjáratokhoz, melyek teljesen összhangban vannak a gépek érkezésével. Érdekes volt megtapasztalni, hogy este 11-kor világos van, és még fél 2-es érkezésemkor is szükség van a sötétítő függönyre.

Mikor szállást foglaltam, a Dalur Hostelre esett a választásom, mert a közelben volt a képzőhely. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen jellegű helyen szálltam meg, de csak jót tudok írni róluk. Négy ágyas szobában voltam és ez alatt az egy hét alatt csak én voltam az állandó ember abban a teremben. Jó volt minden nap a más országokból érkező, élményekkel teli emberekkel beszélgetni és tapasztalatokat cseréli, továbbá a teakonyhában velük kávézni és a társalgóban társasjátékozni. Mindig biztonságban éreztem magam. Érdekes volt látni, hogy tartozott egy lakókocsis és sátrazós terület is a hostelhez. Ott bárki kedvére sütögethetett, közösségi életet élhetett, de aki igényét érezte, elvonulhatott a közeli szép parkba, ahol gyönyörű fekete tulipánok nyíltak. A természet nagyon tavasziasnak mutatkozott, ekkor nyíltak a virágok. A hőmérséklet 8-10 fok volt, sokat esett az eső.

A képzésem a kültéri aktivitásáról szólt, és arról a fontos és aktuális képességről, hogyan legyünk stabilak mentálisan és érezzük jól magunkat. Kiemelték, hogy nekünk, tanároknak kell jól lennünk, hogy tanítványainknak át tudjuk adni ezt a pozitív és vidám szemléletet, ezáltal nagyobb kedvvel fognak munkához látni és az órákon koncentrálni. Ezt a szemléletet mozgásos játékokkal tehetjük hatékonyabbá, ahol a tanulók szinte észre sem veszik, hogy tanulnak. Ezeket a tanult játékokat, módszereket a szabadban ki is próbálhattuk, és a többi országból érkező kollégával meg is osztottuk saját hozott gyakorlatainkat. A finneké tetszett a legjobban. De volt, aki dalt tanított nekünk lengyelül. A csoportunk 25 fős volt, 8 féle nemzetiség. Nagyon sokszor hangsúlyozták a mozgás fontosságát, és ehhez tartásjavító és légzőgyakorlatokat mutattak be. Volt olyan gyakorlat, amiről kisfilmet néztünk meg, hogy csinálják az izlandi iskolások.

Szuperül éreztem magam a kulturális esten, ahol izlandi hallevessel is kínáltak minket, ami tonhalból és lazacból készült. Kóstolhattunk izgalmas ízeket és ételeket, italokat Európa más országaiból. Az este egy bulival zárult.

Külsős programokon is részt vettünk, amit a képző szervezett a csoportnak. Ilyen volt az aranykör, ahol láttunk gejzíreket, krátertavat, Gullfoss vízesést. A buszos kirándulás közben sok információt hallottunk a területről és arról, hogy az izlandiak fele még hisz az ún. trollokban és koboldokban.

Az időjárás nem volt annyira kegyes, mert elég hideg volt, és az eső is esett, de a látvány kárpótolt mindenért.

Voltunk egy iskolalátogatáson is, ahol a gyerekek nyári szüneti iskoláját mutatták be. Érdekes volt, hogy nyári iskolaigazgatónak egy 20 éves fiút választottak, aki beszélt nekünk a rendszerről, ahol ő maga is csoportvezető volt régebben.

A szabadidőmben sokat sétáltam a városban és múzeumokat látogattam. Voltam a Perlan Természetrajzi Múzeumban, ahol filmet vetítettek a sarki fényről, kicsit hasonlított a Planetáriumra. A belépőjegyünk egy karkötő volt gumiból, amit vissza kellett adni távozáskor. Az újrahasznosítás jegyében. Izlandon nagyon figyelnek, hogy környezetbarátan éljenek. Nincs szemét az utcákon. Tiszták és rendezettek a közterek, parkok, tavak.

Egy nagy álmom is teljesült itt Izlandon, mert láthattam bálnát. Először csak a bálna múzeumban, majd később egy óriási hajóval hajóztunk ki a Csendes-óceánra, a hajóút 3 órás volt. A bálnákat 40 darabig számoltam. Felbukkantak párban és egyedül is. Többfélét láthattunk, mert engedték mutatni magukat a tiszta, napsütéses időben.

Más életre szóló programon is részt vehettem, ilyen volt a Fly Over. Itt beültettek egy gépbe és virtuálisan bejártuk a szigetet. Repülőgéptávlatából láthattuk a hegyek csúcsait és érinthettük lábunkkal azokat.

Köszönöm a koordinátoromnak,Hutlassa Zsuzsának hogy részt vehettem ezen az utazáson is, és az izlandi képző helyét is ajánlom, a Smart Teachers Play More (STPM) intézményt mindenkinek, mert nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, a mindig vidám hangulatról nem is beszélve!