Tizenegy fős remek csapatban tanultam módszertani kurzuson a reneszánsz művészet szülővárosában júliusi héten. Csapatunkban norvég, görög, lengyel, máltai, németországi indiai kiválóan képzett pedagógustársaimmal együtt hallgattunk előadásokat a Mediciek felemelkedéséről és hanyatlásáról, Firenze koraközépkori szociális és gazdasági helyzetéről, az itáliai városállamok viszonyáról. Így arról is, hogy Dávid bibliai alakja Firenze feltörekvő tehetségét szimbolizálta a vele versengő, rá nyomást gyakorló itáliai városállamokkal szemben. Alakja megformálása kiemelt jelentőségű volt Verrocchio, Donatello és Michelangelo számára is.

Sokat tanultunk egyes alkotókat befolyásoló tényezőkről, alkotói folyamatokról, módszereikről. Modern restaurálási technikákról és természetesen sok-sok műelemzést végeztünk. Tudásunkat teszttel is ellenőriztük. A belépő jegyek vásárlását, szervezését a kurzusdíj részeként kaptuk.

Intelligens csoporttársaimmal a turistáktól hemzsegő városban a forróság ellenére is élvezet volt a közös gondolkodás, munka. A bravúros építészeti, festészeti és szobrászati megoldások közös megfigyelése, további részletek megismerése, vélemények, meglátások, információk cseréje jóval élménydúsabbá tette a templomok, múzeumok bejárását, mint egyénileg. Csoportvezetőnk, Pietro kedvesen, humorral navigált a kultúrsokkot előidéző programgazdagságban. Kortárs művészeti tevékenységre és több tanításkor jól használható digitális alkalmazásra is ráirányította a figyelmünket.

A legfantasztikusabb érzés mégis az volt, mikor a Europass Teacher Academy címét keresgélve hirtelen közelről pillantottam meg Brunelleschi hihetetlen építészeti teljesítményének csúcspontját, a kettős héjjazatú kupolát, amiről olyan sokat olvastam, tanultam, de eddig nem láthattam.

Firenzére egyetlen hét kevés ugyan, de csoporttársaimmal „kimaxoltuk” ezt az időt.