Az Erasmus+ KA-1 program keretében 2017. augusztus 7-18. között vehettem részt a University of Kent területén működő Pilgrims nyelviskola egyik képzésén. A képzés címe English Language Improvement Course for Teachers volt. Azért esett a választásom erre kurzusra, hogy évek óta helyben topogó angol nyelvtudásom fejlesztéséhez egy impulzust kapjak. Mivel nem angolt és nem angolul tanító tanár vagyok, a megszerzett tudást kezdetben iskolám nemzetközi kapcsolataiban és a kéttannyelvű profilnak megfelelő tehetséggondozásban gondoltam felhasználni. Úgy érzem viszont, hogy a várt lökésnél jóval többet nyújtott ez a képzés.
Nyolcfős csoportunk oktatója Fehér Judit volt. Rajta kívül még három magyar, két szlovák, egy portugál, egy bolgár és egy német tagja volt a csoportnak. A fair play jegyében az angol nyelv használata nem csak a foglalkozásokon, de az informális beszélgetések alkalmával is elvárt volt magyar anyanyelvű oktatónk részéről. A napi háromszor másfél órás foglalkozások gyorsan elrepültek. A jó társaságban repül az idő közhelyes fordulat, de részben fedi a kurzus valóságát. Másrészt a kapott feladatok változatossága, tartalma is hozzájárult az idő gyors múlásához. Minden pillanatban tanultunk azáltal, hogy nem formális nyelvtani, hanem a mindennapi életből és kultúrából vett problémákat kellett megoldanunk, ezután pedig megnyilvánulnunk, elsősorban szóban. Ehhez hozzárult az is, hogy az oktatók egy-egy foglalkozás erejéig áttanítottak más csoportokhoz, ami által megismertek minket és hozzájárultak a csoportigényeknek megfelelő, rugalmas tematika megvalósításához. Így az eredetileg tervezett szókincsbővítés és a szövegértés (írásban és hallás után) valamint a beszédgyakorlatok (kiejtés, társalgás) mellett szerepet kapott a kreatív nyelvhasználat (versírás, történetek alkotása, szituációs játékok) is. Azt hiszem, emlékezetesek maradnak a saját országainkról, hobbijainkról megtartott prezentációk is.
A részvétel az első napokban fokozott koncentrációt igényelt a részemről. Bár korábban több nyelvtanfolyamon vettem rész itthon, az idegennyelvi környezet nagyságrendekkel nagyobb kihívást jelentett. Nagy szerencsém volt a csoport összetételével, így nem volt problémám az akcentussal, és amikor végképp elakadtam, tudtam segítséget kérni az anyanyelvemen. Az első néhány nap, illetve egy hét után kezdtem azt érezni, hogy a kihívás csökken és ami addig tudatos figyelmet igényelt, kezd természetessé válni.
Számomra a tanulási folyamat nem fejeződött be a napi három foglalkozással. Ennek két oka van. Az egyik a Pilgrims által szervezett délutáni és esti programok megléte. Ezek keretében volt lehetőség szervezett városnézésre, délutáni workshopok látogatására. Phil Dexter kiváló előadásában pedig bepillantást kaphattunk a brit társalgás szabályaiba és a BREXIT aktuális kérdéseibe. A másik ok, hogy az elhelyezésem family hostban lett megoldva. A vendéglátóm amerikai születésű, de Kentben élő hölgy volt, akitől szintén sokat tanultam nyelvhelyességről és társalgásról, mint a tanfolyamon.
Akkor mennyivel nyújtott többet ez a képzés a kezdetben várt lökésnél? Életemben először, de őszintén remélem, hogy nem utoljára, eljutottam Angliába. Társaimmal bejártam a környék néhány kisvárosát és Dover szikláit. Kommunikáltam olyan emberekkel, akik született britek és kommunikáltam olyanokkal is, akik nem. Megismertem az EU keleti, déli és nyugati részeinek képviselőit. Találkoztam a hazaitól eltérő életfelfogásokkal, szokásokkal, kultúrákkal, politikai felfogásokkal. A foglalkozások nem csak az idegennyelvi fejlődést szolgálták, de módszertani ötleteket is nyújtottak. Mindemellett a szellemi és oktatási környezetet igen humanisztikusnak éreztem.
Ezek alapján bárkinek ajánlom ezt a képzést, feladatkörtől függetlenül nagyon tanulságos lehet mindenki számára, aki nyitott és A2 szintnél magasabb nyelvtudással rendelkezik.