2024-ben már 42 éve vagyok a tanítói pályán. Nagyon boldogan kapcsolódtam idén is az iskolám, a Gyermekek Háza Alternatív Általános Iskola és Gimnázium Erasmus+ programjához.

Idén The Well-Being Code: Energy Tools and Mind-Body Activities for Self-Care című képzésre jelentkeztem Koppenhágába.

A jelentkezést követően hamarosan visszajelzett a képző intézmény, így izgatottan vártam a tréninget. Azonnal elkezdtem szállást, utazást, biztosítást intézni. A képzés előtt néhány héttel a trénerünk e-mailben értesített a képzés részleteiről, tartalomról, helyszínről. Néhány információra, illetve egyéni igényeinkre is kíváncsi volt. Rövid bemutatkozást kért a városomról és az iskolámról, amit el is készítettem még utazás előtt.

A képzés helyszínén egy rendkívül kedves, szeretetteljes hölgy, Mette és férje fogadott minket. A teremben minden résztvevő helyén apró meglepetések, gyertyák, ásványok, pozitív üzenetek, virágszirmok, füzet, írószerek vártak minket. 17-en érkeztünk, 7 országból. A hét során lehetőséget kaptunk, hogy bemutassuk az intézményeinket. Nagyon megható volt számomra, amilyen elragadtatással hallgatták az iskolám bemutatását, illetve amilyen elismerően nyilatkoztak a nálunk folyó munkáról.

A képzésen a fókuszban a stressz felismerése, önmagunk megismerése, reakcióink megértése és elfogadása állt. Az egész kurzust áthatotta a pozitív gondolkodásra való késztetés, ami nem áll tőlem távol, de megerősített mindezek fontosságában. Az elméleti ismereteket, a fizikai és egészségügyi háttér megismerését mindig gyakorlati alkalmazás, a tapasztalat követte. Ezután valamennyi résztvevő beszámolt az érzéseiről, észrevételeiről. Ez azonban néha rendkívül hosszú időt vett igénybe, minden egyes gyakorlat után.

Több olyan meditációs, relaxációs és légző gyakorlatot ismertem meg, ami segíti személyes lelki egészségem megteremtését, megtartását, és kollégáim és tanítványaim számára is alkalmas lehet a stressz kezelésére, a belső figyelem, a pozitív gondolkodás megteremtésére, a mindennapokba való beépítésre.

A kurzus során kommunikációs és együttműködést fejlesztő gyakorlatokat is végeztünk, amit a tanteremben is jól tudok alkalmazni majd. Ezek technikák fejlesztik a tanítványaim szociális-érzelmi készségeit, mint például az empátia, a kedvesség és a pozitív hangnem.

Két alkalommal szerveztek nekünk kulturális programot, amin valamennyien részt vettünk. Egyik délelőtt hajóval jártuk be a csatornákat, illetve a tenger felől nézhettük meg a nevezetességeket. Ezután egy streetfood marketbe látogattunk, ahol a helyi különlegességeket kóstoltuk meg. Ezen a napon a képzés délután kezdődött és estig tartott. A másik alkalommal pedig a híres Tivoli Gardenbe látogatott el a csapat, ami egy óriási park, régi és modern játékokkal, éttermek sokaságával, színpadi rendezvényekkel. Azonban a leglenyűgözőbb benne a millió féle csodálatos virágos növény és az esti kivilágítás.

A szabadidőmben is folytatódott a feltöltődés, mert Koppenhága minden szeglete a nyugalmat, az elfogadást, a természet tiszteletét, a békét és harmóniát sugározza magából. Mindenhol, a nap minden szakában sétáló, futó, kerékpározó embereket látni a városban. Budapest forgalmas, zsúfolt, rohanós mindennapjai és forrósága után, igazi felüdülés volt ez a város számomra. Rengeteget sétáltam, gyalogoltam, csodás helyeket látogattam meg. Mindenkinek jószívvel ajánlom a képzést és a várost egyaránt.

Nagy izgalommal készültem az Erasmus+ pályázatban elnyert nyelviskolai képzésre Írországban. A célom az volt, hogy a passzív nyelvtudásomat élővé tegyem, nyelvi alapismereteimet fejlesszem.

A járványhelyzet miatti intézkedések következtében az utazás előtti héten nyelviskolát kellett váltani, ami tovább fokozta az izgalmakat. Hálás köszönet Förster Anitának, aki napok alatt segített megtalálni az új iskolát, felvenni velük a kapcsolatot.

A képzés helyszíne Dublin belvárosában volt, mindössze 15 perc sétára a szállástól. Két épületben folyt a képzés. A tantermek egyszerű berendezése mellett a fehér táblán kívül más eszköz nem segítette a tanulást. Az órák délelőtt 13 óráig tartottak, így bőven volt lehetőség felfedezni a várost és annak tágabb környezetét is.

Az első héten olasz, lengyel és cseh kollégákkal dolgoztunk együtt a csoportban, a második héten újabb 3 olasz tanárnő érkezett. A csoporton belül igen nagy angol nyelvi különbségek mutatkoztak. Ez időnként lassította a kommunikációt, de a tanárunk, Robin igyekezett figyelni erre. Számomra több külön feladatot adott, illetve olyan nyelvtani kérdésekkel kapcsolatban is segített, amik túlmutattak az óra anyagán. A képzés során, a nyelvi anyag mellett ismerkedtünk egymás iskolájával, az ott folyó munkával is. A kiejtésünket folyamatosan javította a tanár, gyakran dolgoztunk párban és háromfős csoportban is. A feladatokat közösen ellenőriztünk, a kérdéses megoldásokat alaposan átbeszéltük, megmagyarázta a tanárunk.

Az ország jelenével, szokásaival, hagyományaival és történelmével is megismerkedhettünk Robin elbeszéléseiből. Sok programot, helyszínt, kulturális programot is ajánlott nekünk. Többször is előfordult, hogy a délelőtt második felében a városban sétálva tanultunk, gyakoroltunk.

A képzőintézmény az első héten nem szervezett nekünk külön programot, de a csoporttársaimmal többször is elmentünk múzeumba vagy csak sörözni. A második héten az Emigránsok Múzeumába mentünk az iskola egyik programszervezőjével, egy másik este pedig közös filmnézés lehetőségét kínálták fel nekünk.

A hétvégeken lehetőségem nyílt az ország felfedezésére is. Jártam kisebb településeken, ahol többszázéves egyetemeket, templomokat fedezhettem fel. Átutaztam Írországon a Moher-sziklákhoz. A sofőr, egyben idegenvezetőnk sok érdekességet mesélt Írországról, az írekről, a különböző nevezetességekről, a vidékről, állattenyésztésről. A sziklákat először hajóval a tenger felől néztük meg, majd fentről, a látogatóközpont felől is. Az egész nap lehetőséget nyújtott a nyelvgyakorlásra, annak ellenére, hogy olykor a gyors beszéd nehezítette a megértést. Jártam a Wicklow Nemzeti Parkban, Glendalough-ban, ahol St.Kevin által a 6.században alapított keresztény szerzetes település maradványait nézhettem meg, majd a két tó mentén egy vízeséshez kirándultam.

Összességében csodálatos két hetet tölthettem Dublinban, Írországban. Rendkívül hasznos volt nyelvtanulás szempontjából, hiszen sokat bátorodtam a hétköznapi kommunikációmban, nyelvtani szempontból stabilabb, magabiztosabb lett a beszédem.

Általános- és középiskolai tanárokkal kerültem kapcsolatba. Az egyik olasz tanárnővel többször is beszélgettünk az iskolánkról, az ott folyó munkáról, integráció formájáról. Elérhetőséget cseréltünk, és megállapodtunk abban, hogy meg fogjuk találni azt a módot, pályázati formát, amiben együtt tudnánk működni, a tanulók és pedagógusok bevonásával.

Köszönöm ezt a fantasztikus lehetőséget a Klébinek, Krisztának, Alíznak, a sok segítséget Anitának!

Nagy izgalommal készültem az Erasmus+ pályázatban elnyert nyelviskolai képzésre Írországba. A célom az volt, hogy a passzív nyelvtudásomat élővé tegyem, nyelvi alapismereteimet fejlesszem.

A járványhelyzet miatti intézkedések következtében az utazás előtti héten nyelviskolát kellett váltani, ami tovább fokozta az izgalmakat. Hálás köszönet Förster Anitának, aki napok alatt segített megtalálni az új iskolát, felvenni velük a kapcsolatot.

A képzés helyszíne Dublin belvárosában volt, mindössze 15 perc sétára a szállástól. Két épületben folyt a képzés. A tantermek egyszerű berendezése mellett a fehér táblán kívül más eszköz nem segítette a tanulást. Az órák délelőtt 13 óráig tartottak, így bőven volt lehetőség felfedezni a várost és annak tágabb környezetét is.

Az első héten olasz, lengyel és cseh kollégákkal dolgoztunk együtt a csoportban, a második héten újabb 3 olasz tanárnő érkezett. A csoporton belül igen nagy angol nyelvi különbségek mutatkoztak. Ez időnként lassította a kommunikációt, de a tanárunk, Robin igyekezett figyelni erre. Számomra több külön feladatot adott, illetve olyan nyelvtani kérdésekkel kapcsolatban is segített, amik túlmutattak az óra anyagán. A képzés során, a nyelvi anyag mellett ismerkedtünk egymás iskolájával, az ott folyó munkával is. A kiejtésünket folyamatosan javította a tanár, gyakran dolgoztunk párban és háromfős csoportban is. A feladatokat közösen ellenőriztünk, a kérdéses megoldásokat alaposan átbeszéltük, megmagyarázta a tanárunk.

Az ország jelenével, szokásaival, hagyományaival és történelmével is megismerkedhettünk Robin elbeszéléseiből. Sok programot, helyszínt, kulturális programot is ajánlott nekünk. Többször is előfordult, hogy a délelőtt második felében a városban sétálva tanultunk, gyakoroltunk.

A képzőintézmény az első héten nem szervezett nekünk külön programot, de a csoporttársaimmal többször is elmentünk múzeumba vagy csak sörözni. A második héten az Emigránsok Múzeumába mentünk az iskola egyik programszervezőjével, egy másik este pedig közös filmnézés lehetőségét kínálták fel nekünk.

A hétvégeken lehetőségem nyílt az ország felfedezésére is. Jártam kisebb településeken, ahol többszázéves egyetemeket, templomokat fedezhettem fel. Átutaztam Írországon a Moher-sziklákhoz. A sofőr, egyben idegenvezetőnk sok érdekességet mesélt Írországról, az írekről, a különböző nevezetességekről, a vidékről, állattenyésztésről. A sziklákat először hajóval a tenger felől néztük meg, majd fentről, a látogatóközpont felől is. Az egész nap lehetőséget nyújtott a nyelvgyakorlásra, annak ellenére, hogy olykor a gyors beszéd nehezítette a megértést. Jártam a Wicklow Nemzeti Parkban, Glendalough-ban, ahol St.Kevin által a 6.században alapított keresztény szerzetes település maradványait nézhettem meg, majd a két tó mentén egy vízeséshez kirándultam.

Összességében csodálatos két hetet tölthettem Dublinban, Írországban. Rendkívül hasznos volt nyelvtanulás szempontjából, hiszen sokat bátorodtam a hétköznapi kommunikációmban, nyelvtani szempontból stabilabb, magabiztosabb lett a beszédem.

Általános- és középiskolai tanárokkal kerültem kapcsolatba. Az egyik olasz tanárnővel többször is beszélgettünk az iskolánkról, az ott folyó munkáról, integráció formájáról. Elérhetőséget cseréltünk, és megállapodtunk abban, hogy meg fogjuk találni azt a módot, pályázati formát, amiben együtt tudnánk működni, a tanulók és pedagógusok bevonásával.

Köszönöm ezt a fantasztikus lehetőséget!