Egy hetet töltöttem Dublinban, testnevelőtanári továbbképzésen az InterEducation szervezésében. Kis csoport volt, tízen voltunk. Érkeztek testnevelőtanárok Bulgáriából, Svájcból, Észtországból. Az első nap elméleti ismereteket kaptunk az ír oktatási rendszerről, több érdekes és hasznos előadást hallottunk. Ezután a következő napon voltunk egy gyerektáborozáshoz kiépített helyen az erdőben, ahol cserkész ismereteket tanultunk és próbáltunk ki. Zuhogott egész nap az eső, de élvezetesek voltak a szabadtéri feladatok: kötelekből fákra erősített mászólétrák készítése, tűzrakás, bogyógyűjtés majd abból teafőzés, szénceruza készítés kiégetéssel, különböző szabadtéri gyerekjátékok tanulása. Korunkban a gyerekeket legtöbbször autóval hozzák és viszik. Ezáltal a környezetük előre meghatározott. Az erdőben megtanulják fölfedezni a környezetüket, és ezáltal belakni, úgymond az egész erdő az ővék lesz, mert megismerik az erdő életét. Jellemző lesz a játékosság, változatosság a különböző helyszíneken. Így a gyerekek úgy érzik hogy a mozgás nem iskolai tantárgy, hanem az élet része.
Másik nap egy általános iskolában néztük meg a testnevelésórákat, majd délután egy testnevelő előadását hallgattuk, meg arról, hogyan motiválják aktivitásra a tanulókat testnevelésórán Írországban. Másik nap egy szabadtéri akadálypályára mentünk, kipróbáltuk az összes akadályt, ezekből a függeszkedési versenyt már kipróbáltam én is az óráimon nagy sikerrel.
Ha egy dolgot kellene említenem, amit haza hoztam a képzésből, az lenne, hogy vannak kerekesszékes testnevelők is. Magyarországon nehéz fizikai tesztekhez, magas szintű fizikai képességek meglétéhez kötik a testnevelőtanári diplomát, Írországban úgy néz ki hogy nyitnak másik irányba is, ami nekem tetszett.

A képzés során Izlandon 3 különböző iskolát látogattam meg. Kíváncsi voltam azok állapotára, felszereltségére, és a tanárok módszereire, egészen a legapróbb részletekig, például hogyan kezelik a nehezen beilleszkedő gyerekeket, az agressziv gyerekeket, és egyáltalán hogyan telnek a gyerekek, és a tanárok mindennapjai egy más országbeli iskolában. Természetesen elsősorban a testnevelésórákra voltam kíváncsi, és hogy a módszereik hogyan működnek a gyakorlatban. Azért választottam Izlandot, mert az északi országok természettel való együttélése és a természetvédelme a többi ország előtt jár, és kíváncsi voltam hogyan működik ez az ottani oktatásban. Az iskolákban lehetőségünk volt szinte minden terembe, helységbe bepillantani, beszélgetni az igazgatókkal is, akik nagyon közvetlenek voltak, és őszintén beszéltek az ottani mindennapi problémákról is. Tehát nem csak egy előre megrendezett idillikus hétköznapot láttunk az iskolákban, hanem a mindennapi valóságot, amiből sok új ötletet tudtam meríteni a saját óráimhoz. Mindenféle tantárgyat tanitó tanárt felkerestünk, beszelhettünk velük, kérdezhettük őket. Nagyon hasznos volt az egy hét, és azt hiszem a vártnál is érdekesebb és kielégitőbb volt a program. Nagyon hasznosnak találom hogy egy másik ország iskolai hátköznapjaiba, problémamegoldásaiba bepillanthattam.