Európa Dublinban 

Immár harmadszorra vettem részt nyelvi kurzuson Erasmus+ köznevelési mobilitás keretében. Ezúttal a helyszín Dublin, a képző intézmény az Europass Teacher Academy volt. (English Language Development) Korábban kollégáimmal egy időben és azonos helyszínen vettünk részt különböző továbbképzéseken – ezúttal az egyedüli voltam, aki ezen a nyáron a dublini helyszínt választotta. A képzőintézmény nagyon sokféle kurzust szervezett ezzel egyidőben ugyanitt, délelőtt és délután is voltak foglalkozások, megítélésem szerint 100-150 körüli lehetett a jelenlévő hallgatók száma. Nagyon sokféle helyről érkeztünk, az „iskola” folyosóján el is helyeztek egy térképet, ahol jelölhettük gombostűvel, ki, honnan jött – gyakorlatilag Európa minden országából és tájáról érkeztek a pedagógusok és más munkatársak. Az én csoportom is nagyon színes volt nemzetközi szempontból. Egy magyar kollégán kívül négy olasz, két belga, egy szlovák, egy német és két francia társam volt a csoportban. Ez kellőképpen izgalmassá tette az ír trénerrel történő angol tanulást. A szint B1 volt – a jelenlévők közül néhányan azért ennél magasabb szinten, néhányan viszont alacsonyabb szinten voltak, de valahogy sikerült ezt a nehézséget többségében áthidalni.  

Amit a helyszín és a kurzus jellege adott mind ehhez: Dublinban – bár minden ír nyelven is ki van írva – az alapvető kommunikációs nyelv az angol. Így bármerre jártam a városban, bármit csináltam – folyamatosan lehetőségem volt a nyelv gyakorlására. Dublin tele van réges-régi templomokkal, hatalmas katedrálisokkal, vidám, színes „pub”- okkal ahol élő zene mellett, vidáman kortyolják a milliónál is több buborékos, sötét színű Guinness-t. Rengeteg a hatalmas park, a virág, a szobor. A kurzus maga is lehetőséget adott arra, hogy kicsit elmélyüljünk az ír kultúra világában, megismerkedjünk a város történelmével, hátterével. A különböző kurzusokat összevonva szerveztek városnéző sétát idegenvezetéssel, ír tánc-tanulást és félnapos, illetve egésznapos kirándulást is a környező hegyekbe. Ez még jobban kiszélesítette a nemzetközi kommunikációt. A városi séta során az idegenvezető tréner elmesélte, hogyan kapcsolódnak a vikingek a város kialakulásához, vagy hogy az egyes angol György királyoknak milyen befolyásuk volt az építkezésre, hogyan alakultak ki a sajátos és jellegzetes házsorok, ahol az egymás felett lévő szintek belmagassága egyre kisebb, hol élt Oscar Wilde, hol találkozott Joyce élete szerelmével, kit rejt az O’Donnell név, és ki is az a Molly Malone, akiről minden ír kocsmában énekelnek. A kurzuson Joyce betegsége mellett Oscar Wilde tragikus életét is megismerhettük. Elmerültünk az ír festészetben is, megismerve néhány festményt és művészt – az egyik óra része volt, hogy a nemzeti galériában látogatást tettünk, és megadott szempontok alapján festményeket kerestünk, amelyekről aztán eszmecserét kellett folytatni. Volt alkalmam egyedül is barangolni a városban. Így jutottam el az EPIC-be – az Ír Emigrációs Múzeumba. Ez egy nagyon fiatal múzeum, talán 2016-ban alapították. Mindenkinek feltétlenül ajánlom, mert óriási élmény! Sosem láttam korábban ilyen hatásos, interaktív, sokszínű múzeumot. Az egész olyan, mint egy ezerfelé ágazó hatalmas projekt. Hasonló élmény volt a Guinness Storehouse is, ahol végigkísérnek imádott sörük készítésén és történelmén. Ezt már társasággal látogattam meg, és így is javaslom, hogy mikor felérsz a tetejére, legyen kivel koccintani. ? 

Amit még a helyszín sajátossága nyújtott, az írek „zöld” elköteleződése. Minden hallgató kapott egy vászontáskát, egy újrahasznosított füzetet és egy vászonból készült kis tolltartót, benne papírtollal, papírceruzával, radírral, és kis fahegyezővel. A kurzus kezdő programja pedig egy „european food fair” volt. Mindenkit előzetesen megkértek, hogy hozzon magával valamilyen jellegzetes hazai ételt. Ott a megfelelő zászlócskával jelölt asztalra ki kellett tenni (így találkozhattál más honfitársaiddal is), majd elindulhatott a kóstolás az asztalok körül. A maradékból egész héten csemegézhettünk az óraközi szünetekben. Nagyon sokféle asztal volt. A teljesség igénye nélkül: ír, francia, olasz, német, spanyol, szlovák, osztrák, cseh, belga, észt, magyar… 

Dublinban jó 10-15 fokkal volt hűvösebb, mint idehaza ugyanebben az időben. A hangulat ennek ellenére végig nagyon jó volt. Számomra a képzés és a helyszín legfőbb értékét az adta, hogy egyedül, segítség nélkül kellett idegen nyelven beilleszkedni, kommunikálni, együttműködni, és egy ismeretlen helyszínről, kultúráról információkat szerezni. Dublin bejárható, vidám város – folyamatosan épül, de megtartja értékeit és hagyományait. Izgalmas kiruccanás!