Rovinj az árkádok alatt

Ezúttal Rovinjba vezetett az Erasmus úti cél. Kiképződve már a matematikában idén olyan célt tűztem ki magam előtt, amit már régóta dédelgetek, ezért angol nyelvtanfolyamot választottam. A munkám során több idegennyelvű oldalt keresek fel, és ezen felül a kapcsolatépítés elengedhetetlen része is.

Az angol nyelvtanfolyamra mindannyian az „alapképzettségünk” figyelembevételével kerültünk csoportokba, egy előzetes teszt alapján. A képzés mindenképpen önbizalomnövelőnek számított, hisz egyre nagyobb magabiztossággal vágtam bele a kurzusba. Napról napra lépésről lépésre haladva jött elő az a passzív szókincsem, amit eddig rejtve tartottam. Diana, a nyelvtanárunk azonnal észlelte az esetleges szintkülönbségeket, és differenciált. Már az első naptól kezdve a napi leckéken túl a kirándulások és a városban mozgások alkalmával használni kellett a nyelvet. Meglepődve tapasztaltam, hogy itt mindenki tud angolul és olaszul is, hiszen régen olasz nyelvterület volt Rovinj.

Csak a séták, és a tengerparti fürdőzések alkalmával először csak hallgattam és boldogan tapasztaltam, hogy értem, amit a turisták mondanak. Egyre több sziklapartot fedeztünk fel, és lett egy kedvenc helyünk is ahová egy idős házaspár minden alkalommal visszatért. Velünk rendszeresen beszélgettem angolul és olykor-olykor, egy picit, kíváncsiságból olaszul is.

A szervezett delfintúrán a hajó személyzete is angolul beszélt hozzánk. Persze a sikítozást egy-egy delfin kiugrása kapcsán a nemzetköziség járta át, igazából még a bábeli zűrzavar előtti időkre utalva.

Egyik este a főtéri ABBA dalok koncertjén már igazán lazán fújtam a slágereket. Minden nap visszatértem a piacra, ahol a kurzusnak köszönhetően bátran kérdezősködtem angolul az árusoktól.

Az utolsó kirándulás szombatra lett kitűzve. Nagyon sokan várakoztunk, és vártuk a zöld lámpát amit az időjárástól tettek függővé. Szerencsére elindulhattunk a számunkra kijelölt 180-as hajóval több karolinás kollégánkkal együtt. Végighajóztunk a part mentén a Lim Fjordhoz, majd Vrsar városában kötöttünk ki, ahol csodás fotókat készítettünk és sorra jártunk az árkádok alatt, gyönyörködve a különleges virágokban, kandelláberekben. Igyekeztünk és meg is találtuk Casanova emléktábláját fenn a hegyen, aztán gyorsan vissza, hogy fürdőzhessük itt is egyet. Sirálykísérettel költöttük el visszafelé a helyi tengeri étkeket a hajón. A pincérekkel igazi diskurzust tudtunk ejteni angolul, igazán kedvesek, készségesek és humorosok voltak.

Szállásunk a katedrális tövében volt, és minden nap csodálva néztük, hogy Szent Eufémia is néz bennünket minden nap, olykor hátat fordítva, olykor szembe nézve a torony tetejéről. Arra azért nem jöttem rá, hogy milyen időközönként forog és milyen okból les ránk, de nem lepődtem volna meg, ha egyszer csak azt mondja See you soon!

Magos-Dóra Annamária Szeged, Karolina Iskola