Az utóbbi években egyre jobban elmélyedtem az olasz nyelvben és kultúrában, és a sikeres B2-es írásbeli vizsgám után a felsőfokú nyelvvizsga megszerzését tűztem ki célul. Így az Erasmus+ tanártovábbképzés lehetőségeinek feltérképezése után, bár középiskolai angol nyelvtanár vagyok, olaszországi kurzusokat választottam.

A Scuola Leonardo da Vinci iskola széles tematikájú továbbképzéseket és tanfolyamokat szervez négy olaszországi központban (Firenze, Siena, Róma, Milánó). Fő profiljuk a nyelvtanítás, de egyetemi előkészítőktől kezdve, országismereti kurzusokon át a tanár továbbképzésig sok mindent lehet választani a tanulni vágyóknak.

Én két párhuzamos kurzusra jelentkeztem: olasz intenzív nyelvtanfolyamra, illetve művészettörténeti stúdiumokat folytattam két hétig.

A nyelvi továbbképzés szintfelméréssel kezdődött és a legmagasabb szintű csoportba (superiore) kerültem. Naponta 2x2 óránk volt délelőtt, összesen tehát 40 órás volt az a nyelvtanfolyam, amit elvégeztem.

A művészettörténet órák nem tanórai keretek között folytak, hanem mindig gyakorlati foglalkozások voltak: múzeumokat, templomokat, gyűjteményeket kerestünk fel, egy művészettörténész szakmai irányításával.

Mindkét tanfolyam színvonalas volt, és ez nemcsak a tanításra, a tananyagra, hanem a szervezés minőségére is vonatkozik. Már az előkészítés és jelentkezés során tapasztaltam a rugalmasságot és segítőkészséget. Helyben pedig egy rutinos és összeszokott csapat oldotta meg gördülékenyen a több száz hallgató tanítását, felkészítését.

A nyelvi csoport teljesen nemzetközi társaság volt: spanyol, mexikói, amerikai, svájci és kínai tanulótársaim voltak, ezen felül számos más nációból származó emberekkel is megismerkedhet egy hallgató, hiszen az iskola bőségesen szervez fakultatív programokat is pl. kirándulások, gasztronómiai est, városi körbevezetések. A tanárok mindannyian olaszok voltak.

A haladó olasz csoportban az órák tematikája annyiban volt rugalmas, hogy alkalmazkodott a tanulói igényekhez. Ez azt jelentette, hogy azokat a nyelvtani részeket kiemelten tanultuk, amely a többségnek ismeretlen volt vagy újbóli áttekintést igényelt.

A nyelvtani témakörök feldolgozásán túl, újságcikkeket, irodalmi szemelvényeket olvastunk. Tanárunk jól egyensúlyozott a nyelvtani témakörök tanítása és a kommunikatív gyakorlatok között, élvezetesek voltak az órái. A társalgási gyakorlatok során adott témánál az országainkban jellemző szokásokat, tendenciákat is érintettük, ami érdekesnek bizonyult, hiszen a csoportban hatféle nemzetet képviseltünk.

Kötelezően kellett tartani mindnyájunknak tetszőleges hosszúságú prezentációt választott témában. Én a Chianti-ról beszéltem, részben összevetve a Tokaji Aszúval, mint jellegzetes és világhírű nemzeti italokat.

A művészettörténeti foglalkozások mindkét héten három nap délutánján folytak (kedd-csütörtök), nagyjából háromórás programok voltak. Így összesen 18 órás tanfolyamnak tekinthető.

A következő helyeket kerestük fel, művészettörténet tanárunk vezetésével: Museo del Bargello, Uffizi, Brancacci kápolna, San Lorenzo templom, Accademia di Belle Arti és a San Marco templom. A kötelező programok mellett egyénileg is felfedeztem magamnak a várost, illetve kirándultam Pisa-ba és San Gimignano-ba.

Nem mellékesen, tanárunk rendkívül felkészült és motivált volt, csodálatos kincseket mutatott nekünk, értő leírással, feltárva a történelmi hátteret és az egyéni művészi utakat is.

Maradandó élmény volt a Toszkánában töltött két hét, és bár a kétféle képzés együtt tömény és időigényes volt, mégsem megterhelőnek, hanem sokkal inkább tartalmasnak és izgalmasnak éreztem az egész Erasmus+-képzést.