Happy schools?!- Hogyan érhető el a boldogság? Avagy utazás az érzéseink körül?

A kurzuson való részvételem a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Innováció és emberközpontúság a Szent Gellértben c. projektjének keretében valósult meg. Firenzében 2019. július22-28 között.

Bár a kurzust, melyre először jelentkeztem, sajnos törölték, mégis pozitív hangulatban és motiváltan érkeztem arra a képzésre, mely a "Boldog iskolát, a pozitív szemléletű oktatást, és az ehhez társuló, szükséges készségeket" hivatott bemutatni.

Volt időm a hangolódásra, mivel Rómán keresztül érkeztem Firenzébe, és túlbiztosítottam az utazásom, így mintegy 12 órámba került Budáról a Via de Macci- ba jutnom. Tehát volt időm végiggondolni, mit is várok az előttem álló egy héttől. Például azt biztosan nem reméltem, hogy a háziúr nem vár a szálláson, sem azt, hogy térkép és net nélkül kell megtalálnom a házat, s azt végképp nem, hogy két ázsiai lakótársam nem hagy majd aludni. Nem vártam ezeket, de tanultam belőle. Egyet biztos: türelmet, az itt és most megélését. Amit az egész hét alatt folyamatosan gyakorolhattam is, mivel a kurzus fókuszában is ez állt.

A felkínált témák, melyek az órarendben szerepeltek nagyon nagy várakozással töltöttek el. A szokásos bemutatkozás és a kevésbé szokásos prezentációk után, úgy éreztem, hogy mindegy a világ mely részén élünk, ugyanazon problémák állnak előttünk, azonos kor pedagógusai előtt. Legyen az finn, spanyol, portugál, belga, reunioni, lichtensteini vagy magyar kolléga. Motiválatlan diákok, kiégett tanárok, elavult iskolaépületek, infotechnológiai krach, integrációs nehézségek, hátrányos helyzetű, soknemzetiségű tanulók. Küzdelem. 
 Igazán örültem, hogy ennyi országból érkeztek kollégák a kurzusra. Az meglepett, hogy ilyen erős másokban is a vágy, hogy ráleljenek a titokra.
Boldogságról, érzésekről beszélgetnem néha még az anyanyelvemen is nehéz, hát még egy idegen nyelven. Legalábbis ezt gondoltam a kurzus előtt.
A csoportbizalom nálunk hamar kialakult. Mintha régóta ismertük volna egymást. Hogy lehet ez? Ezen sokat gondolkodtam a kurzus alatt. Talán mert az inkább optimista szemléletű tanárok hisznek a boldog iskolában? Mert nyitottság, őszinteség, bizalom és kemény munka jellemezte a kurzusra érkezőket? 

A héten volt lehetőségünk lazítani, relaxálni, mivel a kurzus több ponton is ezzel foglalkozott. Hogyan érhetjük el tanárként, hogy kiegyensúlyozottak legyünk, és hogyan tudjuk diákjainkat is ezen az úton vezetni. A főbb témacsoportjaink: önismeret, érezelemazonosítás, érzelemkifejezés, mindfulness, pozitív pszichológia. A fókuszban a tapasztalaton keresztül megvalósuló ismeretátadás, a tudatosítás és a döntéshez szükséges eszközök álltak. Vezetőnk gestallt pszichoterapeuta révén, megfelelő tudással és empátiával vezetett minket végig a témákon. Sok megerősítést adva, arra vonatkozóan, hogy az út keresése is már pozitív, nem csak a cél eléérése a siker.  A hét alatt több aha élményem is volt. Leginkább az erősített meg, hogy ez a munka a diákokkal nagyon fontos, és hogy nagyon hosszú folyamat, amit csak kis lépésekben haladva lehet megtenni. A drámatechnika, a kreatív alkotások, az együttműködés és az egyéni elmélyülés is része a lehetőségeinknek, eszközeinknek. S miközben az "eszközöket" magunkon próbálgattuk volt öröm, szomorúság, sírás, nevetés, önismereti munka bőven.

A kurzus végén megkaptuk a tanúsítványokat a részvételről. Ezután megünnepeltük magunkat. Ez is fontos része az értékelésnek! Vezetőnk és a csoport tagok is úgy érezték, hogy nagy dolgok születtek a héten, az együtt töltött időben, órákon és azon kívül is, az "itt és most"-ban.

Nagyon forró hetet tölöttem Firenzében, nemcsak a 40 fokos hőség, hanem a kurzus érzelmi hőfoka miatt is. Maradandó, belémégett gondolatokkal és érzésekkel jöttem el. A Toszkán táj mindig megihlető hangulatával, borai ízeivel és illatával.

A hét mottója: "Yesterday is history, tomorrow is a mystery, but today is a gift. That why it is called the present!"