Happy schools?!- Firenzébe jöttem a titkot megtudni.

A kurzuson való részvételem a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Innováció és emberközpontúság a Szent Gellértben c. projektjének keretében valósult meg.

Bár a kurzust, melyre először jelentkeztem, sajnos törölték, mégis pozitív hangulatban és motiváltan érkeztem arra a képzésre, mely a "Boldog iskolát, a pozitív szemléletű oktatást, és az ehhez társuló, szükséges készségeket” hivatott bemutatni. Volt időm a hangolódásra, mivel Rómán keresztül érkeztem Firenzébe, és kissé túlbiztosítottam magam az utazás időtartamának tekintetében. Igy mintegy 12 órámba került Budáról a Via de Macci- ba jutnom. Tehát volt időm végiggondolni, mit is várok az előttem álló egy héttől. Például azt biztosan nem reméltem, hogy a háziúr nem vár a szálláson, sem azt, hogy térkép és net nélkül kell megtalálnom a házat, s azt végképp nem, hogy két ázsiai lakótársam nem hagy majd aludni. Nem vártam ezeket, de tanultam belőle. Türelmet és a jelen megélését. Amit aztán a hét folyamán, a kurzuson tovább gyakoroltam.
A felkínált témák, melyek az órarendben szerepeltek nagyon nagy várakozással töltöttek el. A szokásos bemutatkozás és a kevésbé szokásos prezentációk után, úgy éreztem, hogy mindegy a világ mely részén élünk, ugyanazon problémák állnak előttünk, azonos kor pedagógusai előtt. Legyen az finn, spanyol, portugál, belga, reunioni, lichtensteini vagy magyar kolléga. Motiválatlan diákok, kiégett tanárok, elavult iskolaépület, infotechnológiai krach, integrációs nehézségek, hátrányos helyzetű, soknemzetiségű tanulók. Küzdelem.

 Igazán örültem, hogy ennyi országból érkeztek tanárok a kurzusra. Az meglepett, hogy ilyen erős másokban is a vágy, hogy ráleljenek a titokra. A héten közösen kerestük a titkot, az órákon és a szabadidőben egyaránt.

Boldogságról, érzésekről beszélgetnem néha még az anyanyelvemen is nehéz, hát még egy idegen nyelven. Legalábbis ezt gondoltam eddig. De a tanfolyamot vezető, gestalt pszichoterapeuta, Davide, olyan felkészülten, empatikusan vitte az egész hetet, hogy még a nyelvi nehézségeink is elmúltak.
A csoportbizalom hamar kialakult. Mintha régóta ismernénk egymást. A hét fókuszában az önismeret, érzelemazonosítás és kifejezés, pozitív pszichológia és a mindfulness, illetve az ezek megvalósításához szükséges készségek álltak. Talán a legfontosabb tanulsága a hétnek az volt, hogy mennyire kis lépésekben kell haladni. Hogy nem baj, ha nehéz, ha nem akarják a diákok, akkor is szükséges. Megerősítő volt hallani, hogy máshol is küzdenek. Hogy más is dolgozik az ellenállással. De hisznek benne, hogy ez fontos. És minden apró lépés közelebb vezet mindannyiunkat nemcsak egy boldogabb iskolához, hanem egy boldogabb élethez.

A drámatechnika, a kreatív alkotások, az együttműködés és az egyéni elmélyülés is része a lehetőségeinknek, eszközeinknek. S miközben az "eszközöket" magunkon próbálgattuk volt öröm, szomorúság, sírás, nevetés, önismereti munka bőven.
Amikor megkaptuk a tanúsítványokat a részvételről, megünnepeltük magunkat. Vezetőnk és a csoporttagok is úgy érezték, hogy nagy dolgok születtek a héten, az együtt töltött időben, órákon és azon kívül is, az "itt és most"-ban. A hetet megkoronázta egy Toszkán túra, melyről a mindig megihlető táj hangulatát, a borok ízét és illatát magammal hoztam.

Forró hetet töltöttem Firenzében. A 40 fokos hőség, a magas érzelmi hőfok a csoportban egyaránt belém égett, a sok-sok érzéssel és gondolattal együtt. Melyből a kedvencem lett:

"Yesterday is history, tomorrow is a mystery, but today is a gift. That why it is called the present!"

Magó Kinga

Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

Projektünk blogja: sztgerasmus19.blogspot.com