A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Barcelonában megtartott „Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education” c. kurzusra. Iskolánkból tizenhárom kollégám csatlakozott a programhoz, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, csapattá kovácsolt bennünket.

A tanfolyamon való részvétel tovább mélyítette a művészetek iránti érdeklődésemet, és a saját bőrömön tapasztalhattam a művészet mint terápia gyógyító hatását. Olyan tapasztalás volt, mintha egy önismereti elvonuláson vettem volna részt, a közösen kipróbált gyakorlatok által (újra) megérezhettem a kézzel való alkotás örömét. Barcelona kulturális környezete a meseszerű Gaudi-épületekkel, tökéletesen támogatta, felfokozta ezt az élményt.

Számtalan gyakorlattal lettem gazdagabb a képzés során. Festettünk portrét magunkról becsukott majd nyitott szemmel, használtuk a testünk adta lendületet rajzolás közben, építettünk párban spagetti tornyot, készítettünk csoportban mandalát. Mindeközben megismerkedtünk különböző munkaformákkal, anyagokkal. A résztvevőkkel munka közben többször tapasztalatot cseréltünk arról, hogy ezeket az eszközöket hogyan használjuk vagy használnánk saját diákjainkkal. Fontos volt erről beszélni, hiszen mindannyian nagyon különböző csoportokkal dolgozunk. Tanárunk, Marina Clauzet, művészeti mediátor és okleveles művészetterapeuta nagy figyelemmel kísérte végig folyamatainkat, és készségesen válaszolt felmerülő kérdéseinkre.

 Megtanultam, hogy nem az alkotás végkimenetele, a végső produktum a fontos, hanem az, hogy mit éreztem az alkotás közben. Több feladat is nagy hatással volt rám, ezért mindig teljes mértékben motivált voltam abban, hogy megfogalmazzam tapasztalataimat, nem tartott vissza az, hogy ezt nem az anyanyelvemen teszem. Csoporttársaimtól is őszinte megosztásokat hallhattam. Marina biztonságos teret adott ahhoz, hogy ezt megtehessük. Ennél kedvezőbb nyelvgyakorlási terepet el sem tudnék képzelni.

A kurzus egyik teljes napját a Katalónia Nemzeti Művészeti Múzeumban töltöttük, ahol megismerhettünk egy amerikai, múzeumpedagógiai módszert, amely segítségünkre lehet a műalkotások közös értelmezésére, megközelítésére. A múzeumban található képek voltak segítségünkre ennek a technikának a kipróbálásában.

Az óráink előtt vagy után pedig felfedeztem Barcelona nevezetességeit, amelyek teljesen lenyűgöztek, magával ragadtak. Már értem, miért titulálják Gaudit „Isten építészének”. Megható volt az épületeiben lenni, művészetét csak csodálni lehet.

Önfeledtség, önismeret és öröm: ez a három szó jellemzi leginkább a Barcelonában töltött hetem.