Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

vasárnap, 18 szeptember 2016 11:47

¡Viva España!

Írta: Bártfai Veronika
  • Helyszín: Málaca Instituto - Malaga - Spanyolország

„Quien no ha visto a Sevilla, no ha visto maravilla” (Aki nem látta Sevillát, nem látott még csodát)- tartja a mondás Spanyolországban. Valóban, aki Spanyolország déli részét választja úti céljául, rengeteg csodás élményben lesz része, nem csupán Sevillában, hanem Andalúzia többi történelmi városában, de akár aprócska falvaiban is.

Idén az Erasmus+ KA1-es pályázat számomra is lehetőséget nyújtott arra, hogy visszatérjek Andalúzia gyönyörű tájaira. A malagai Málaca Instituto szervezésében egy 60 órás kurzuson vettem részt, napi négy órában nyelvi kérdésekkel, két órában pedig módszertani témákkal foglalkoztunk.

 A tanfolyamon kilenc nyelvtanár vett részt, négy tanárnő érkezett Németországból, egy Szlovákiából, egy  Csehországból, hárman pedig Magyarországról. Egy felsőfokú tankönyv témái alapján haladtunk, az idő rövidsége miatt inkább csak „mazsolázgattunk” a témakörök között, a tanárnőink rendkívül rugalmasan vezették az órákat, mindig az igényeinknek megfelelően. Belepillantottunk egy kicsit a spanyol szokásokba, ünnepekbe, kicsit közelebbről megismertünk olyan hétköznapi, igen gyakran használt kifejezéseket, amelyek a bikaviadallal, színekkel, állatokkal, érzékszervekkel, vallással kapcsolatosak. Megnéztünk egy filmet, amely az andalúzok és a baszkok tulajdonságainak és szokásainak különbségeiről szól igen mulatságos formában.

 Spanyol tanárként nagyon fontos számomra, hogy a nyelvtudáson kívül olyan ismeretekre is szert tegyek, amelyek nem általánosan a félszigeten élőkre, hanem egyes  régiókra, autonóm közösségekre vonatkoznak. Ezen a tanfolyamon rengeteg új dolgot tanultam és tapasztaltam. Erre csak az anyanyelvi környezet ad lehetőséget.

Az itt megszerzett ismereteket a saját óráimon már hiteles formában adhatom tovább a diákjaimnak, hiszen saját magam tapasztaltam azokat.

Nagy öröm volt számomra továbbá, hogy olyan nyelvtani elemekkel is foglalkoztunk, melyek helyes használata még az anyanyelvi  szinten beszélők számára sem teljesen egyértelmű. Világos és konkrét útmutatásokat kaptunk ahhoz, hogyan és mit tanítsunk a gyerekeknek otthon, és mi az, amit nekünk, nyelvtanároknak kell tudnunk ezekről.

A módszertani órák a különböző kompetenciák fejlesztésével foglalkoztak. Először általános, elméleti síkon tárgyaltuk a különböző készségeket, majd ötletbörze során tapasztalatokat cseréltünk. Nagyon sok jó ötlettel térhetett haza a csoport minden egyes tagja, mindannyian remek pillanatokat éltünk át akkor, amikor saját magunk is elvégeztük ezeket a feladatokat az órákon.

A kint eltöltött idő számomra sokkal több volt, mint egy nyelvtanári továbbképzés. Megismerhettem a Málaca Instituto kiváló tanárait, jó barátságba kerültem más országok nyelvtanáraival, és nem utolsó sorban megismerhettem Andalúzia azon csodáit, amelyeket előző utazásom során nem láthattam.

 Az iskola szervezésében megnéztünk egy kis települést, melynek apró, fehérre meszelt házacskái messzi távolból felismerhetők, s melyeknek kanyargós utcáin sétálva alig tudtunk ellenállni annak, hogy szinte minden házat, annak színesre festett ajtaját, a falakon függő virágok színkavalkádját le ne fényképezzük. Az idegenvezetőnk, Rafa, arról a múltról mesélt, amikor a Reconquista utolsó idejében a mórok elhagyni kényszerültek ezt a vidéket és a most békésnek tűnő fehér falvak a mórok és a keresztények közötti öldöklő küzdelmeknek voltak színterei.

Magyar kolléganőmmel ellátogattunk Ronda városába, ahol megnéztük azt az arénát, ahol Spanyolországban először rendeztek bikaviadalt a 18. században, és számomra  a csodát ezen az úton Córdoba jelentette, ahol a múlt lüktetését érezhettük a zsidó és az arab negyedben, valamint a lélegzet elállító nagymecsetben a kőbe vésett vallási tolerancia szemtanúi lehettünk.

Persze Málaga is rengeteg látnivalók kínált számunkra. A székesegyház mellett a mór építészet remekei itt is megtalálhatók, valamint itt született Pablo Picasso, akinek, a Picasso múzeum mellett, szülőháza is nyitva áll a látogatók számára.

Szerencsénkre pont a mi kint tartózkodásunk idején került sor a híres flamenco táncosnő, Sara Baras előadására a malagai arénában, aki táncával mindannyiunkat elbűvölt.

Utunk során a spanyol (andalúz) hétköznapok forgatagába is belekerültünk, jártunk a piacon, beültünk egy-egy 'tapas' bárba, hogy megkóstoljuk a tenger ízeit, az ottani borokat, mandulát, olajbogyót. Amikor egyszer-egyszer eltévedtünk a városban, a helyiek igen segítőkészen álltak rendelkezésünkre, de bizony hegyezni kellett a fülünket, mert ahogyan ők mondják,” megeszik a szavakat.”

Utunk egy nagyon kellemes élménnyel zárult. Hazautazásunk előtti estén egy katamarán fedélzetén a naplementét nézve  búcsúztunk el a várostól és a tengertől.

 ¡Adiós, Málaga!

A 2016-os Erasmus+ KA1-es pályázatunkkal kapcsolatos hírek, beszámolók, szakmai tevékenységek a következő honlapon érhetők el: http://www.epvacimadach.comuf.com

Új hozzászólás