Augusztus 13 és 19 között vettem részt életem második Erasmus Plus képzésén, ezúttal Barcelonában. A kurzust a horvát Pricalica képző szervezte. A résztvevők, egy portugál kollégától eltekintve mind magyarok voltak. Volt köztünk magyart, informatikát, földrajzot, angolt, németet tanító kolléga, illetve gyógypedagógus is, így a játékokat, feladatokat rendkívül sokrétű módon tudtuk értelmezni és végrehajtani, új nézőpontokkal ismerkedhettünk meg. Trénerünk, Elena amerikai volt, aki energikus stílusával mindenkit lehengerelt, az órák nagyon jó hangulatban teltek.

A hét első felében improvizációs és csapatépítő játékokat játszottunk, majd kielemeztük őket és megbeszéltük, melyiket hogyan tudnánk adaptálni a tanóráinkra. A játékok során sokszor sikerült kilépnem a komfort zónámból, olyan dolgokat is eljátszva, amikre soha nem gondoltam volna, hogy képes vagyok, úgy, hogy közben nagyon jól éreztem magam. A hét második felében IKT eszközöket is használtunk, köztük a Chat GPT-t és a Plickers-t, amit végig is játszottunk mindannyian. Készítettünk társasjátékot, „találtunk fel” rossz tulajdonság vírusokat projektmunkában, készítettünk „élő” képeslapokat és megismerkedtünk a process drama fogalmával is.

A tanórák vasárnaptól szombatig tartottak, csapatépítő közös kirándulásunk alkalmával pedig a csodálatos Montserrat-ra látogattunk el. A hegytetőre kis fogaskerekű vasút jut fel, ahonnan fantasztikus látvány tárul elénk, ellátni egészen a Pireneusokig. Számomra ez volt a kint töltött hét fénypontja, de emellett is rengeteg gyönyörű dolgot láttam a Casa Mila-tól kezdve, a La Rambla-n át a Tibidabo hegyig, csak hogy néhányat említsek.

Összességében mind a képzés mind a város felülmúlta minden várakozásomat: nagyon sok hasznos dolgot tanultam, megismerkedtem több rendkívül inspiráló tanárkollégával, akikkel sok ötletet cseréltünk és persze Barcelonát is fel tudtam fedezni annak különleges épületeivel, egyedi atmoszférájával és persze finom konyhájával.

Nagyon hálás vagyok, amiért részese lehettem ennek a varázslatos élménynek és köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette számomra.

Dobóczki-Szóda Réka

Dunakeszi Szent István Általános Iskola

https://dunakeszi-szentistvan.hu/erasmusplus

Egy hét Dublinban: Módszertani képzés a Smaragdzöld szigeten

Augusztus 22. és 26. között vettem részt életem első – de remélhetőleg nem utolsó – Erasmus+ képzésén Írország fővárosában, Dublinban. Választásom több okból esett erre a képzésre: egyrészt a kurzus címe nagyon megkapó volt, másrészt, mindenképpen angol nyelvterületre szerettem volna menni és Írországban eddig még sohasem jártam. E két dolog olyannyira összeillett, hogy viszonylag hamar eldöntöttem, én ezt a képzést szeretném választani és nagyon örültem, mikor kiderült, hogy iskolánk megnyerte a pályázatot. Az utazás előtti estém izgalommal teli várakozással telt, ekkor még nem tudtam igazán, mire is vállalkoztam. A hét során viszont bebizonyosodott, milyen jól választottam: fantasztikus hetet tölthettem Dublinban: a csupa hasznos új információ mellett sikerült új kapcsolatokat teremtenem és felfedeznem egy csodálatos várost.

A kurzust a Centre of English Studies dublini kirendeltsége szervezte. Az iskola helyileg Dublin szívében található, a szállástól 15 perc sétára, így nagy élmény volt számomra, hogy minden reggel a történelmi belvároson át jutottam el a helyszínre. A csoporttársaim nagy része is itt szállt meg, így itt is tudtunk találkozni, kapcsolódni. A kurzus reggel 9 órától délután 1-ig tartott, amelybe egy rövid, körülbelül 25 perces, szünetet iktattunk csak be. Kedden és csütörtökön azonban délután is részt vehettünk egy-egy kétórás kulturális előadáson. Az itt szerzett információk rendkívül hasznosak voltak múzeumlátogatásaink során, sok mindent komplexebben láthattunk át ezek segítségével.

A délelőtti kurzuson összesen heten vettünk rész: három olasz, egy spanyol, egy finn és egy magyar kolléga társaságában töltöttem a napokat. Elmondhatom, hogy rendkívül nyitott, befogadó csoport jött össze. Oktatónk, Gavin Reddin személyében egy elhivatott és rendkívül lelkes tanárt ismerhettem meg, aki nagy tapasztalatra tett már szert mind az angol nyelvi, mind az angoltanári képzésben. Órái lendületesek, jól felépítettek, könnyen követhetőek voltak. Az oktató minden tananyagot feltöltött egy, külön erre a képzésre létrehozott Google Classroom csoportba, így nem kellett annyit jegyzetelnünk és több idő maradt eszmecserékre, kérdések megvitatására.

A képzés első napját bemutatkozással indítottuk és különféle páros- illetve csoportmunkák során jobban megismerhettük egymás tanítási környezetét is. A nap második felében a „Teaching Chunks” módszerről tanulunk: ez egy olyan tanítási megközelítés, ami arra fókuszál, hogy a nyelvet ne különálló szavakkal, hanem szóösszetételek segítségével tanítsuk. Hétfő délután egy másfél órás orientációs sétán vettünk részt az iskola többi tanulójával, ahol bemutatták Dublin fontosabb helyszíneit és praktikus tippeket kaptunk arra, hol érdemes vásárolni, ebédelni, mit érdemes megnézni. Este Írország legrégibb pub-jába, a The Brazen Head-be látogattunk el olasz csoporttársaimmal, ahol megkóstoltuk az írek tradicionális ételét, a fish and chips-et .

Kedden egy tanórát modelleztünk le. Az egész nap egy, a tanár által írt szöveg köré épült fel, ezt dolgoztuk fel különböző módszerekkel. Elsőként a diktált szövegről kellett jegyzeteket készítenünk önállóan, majd ezek alapján a szöveget két csoportban rekonstruáltunk. Az elkészült szövegeket páros munka során hasonlítottuk össze, majd a szöveghez kapcsolódó különböző feladatokat oldottunk meg szövegkitöltés, kifejtős válasz formájában. Ezt követően azon ötleteltünk, hogy mi magunk milyen módon tudnánk használni ezt a módszert saját csoportjainkban, milyen konkrét diktálás utáni feladatokat tudunk kitalálni. Végezetül rövid óravázlatot is készítettünk ehhez. Az egy órás szünet után a már említett kulturális képzés következett, ahol az ír történelemről és irodalomról tanultunk. Rengeteg könyvajánlót kaptunk kortárs ír íróktól, s a hét folyamán szinte mindannyian vásároltunk legalább egy, a tanár által javasolt könyvet. Az én választásom Maeve Binchy Whitethorn Woods-ára esett, melyet jelenleg is olvasok. A hosszú nap után egy Hop-On Hop-Off buszos túrán jártuk körbe a város nevezetességeit és sétáltunk egyet Dublin egyik kultikus parkjában, a St Stephen’s Green-ben.

Szerdán egy nyelvtani szerkezettel foglalkoztunk: a módbeli segédigék és perfect infinitive kapcsolatáról tanultunk. Az egész nap folyamán erre fókuszáltunk, és a feladatok során minden főbb tanulási egység sorra került: beszédkészség, nyelvhelyesség, hallott és írott szöveg értése, szabad fogalmazás. A kedvenc feladatom során egy gyilkossági ügyet kellett „kinyomoznunk” kártyák segítségével. Délután a Trinity College-ba látogattunk el, és megtekintettük Írország legrégibb könyvét, a Book of Kells-t és a híres könyvtárat.  Ezek után a helyi városi vasúttal, a DART-tal kilátogattunk a dublini öböl északi peremén elfekvő apró halászfaluba, Howth-ba. A nyüzsgő fővárosból alig fél óra alatt szinte egy másik világba csöppen az ember: a nyugodt légkör, a hullámzó tenger morajlása, a helyi zenészek tradicionális dalai a mólón sétálva lenyűgöző légkört teremtenek.

Csütörtökön kétféle tanítási módszert hasonlítottunk össze: a kontextus és a szöveg alapján történő oktatást. Természetesen ezt is gyakorlati úton kezdtük: lemodelleztünk egy-egy tanítási helyzetet, melyben mi voltunk a tanulók, majd különböző módszertani szempontok szerint lépésről lépésre elemeztük az órát. Rengeteg gyakorlati példát találtunk ki. A délutáni kulturális óra keretében az írek által beszélt angol nyelv, a „Hiberno-English” sajátosságaival foglalkoztunk. A nap végén az Ír Emigrációs Múzeumba, az EPIC-be látogattunk el, ahol egy innovatív, interaktív kiállítást tekintettünk meg.

A képzés záró napja két részre oszlott. Az első felében fonetikával és fonológiával foglalkoztunk: zöngés-zöngétlen párokhoz, magán- és mássalhangzók kategóriákba rendezéséhez és fonetikai jelekhez kapcsolódó feladatokat oldottunk meg páros munkában. A szünet után pedig az ellenőrzés és visszacsatolás különböző formáira fókuszáltunk, elsajátítottunk néhány hasznos technikát szókincs, illetve nyelvtani ismeretek ellenőrzésére. Kurzusunk itt véget ért, s elbúcsúztunk csoporttársainktól, akikkel időközben nagyon jól összebarátkoztunk. Kicsit sajnáltam, hogy nem volt hivatalos lezárása a hétnek, a bizonyítványokat később küldték el számunkra, jó lett volna, ha van egy kicsit formálisabb búcsú is. A délutánt a Dublinia Múzeumban töltöttük, ahol megismerkedhettünk a város történelmével a Viking kortól egészen napjainkig.

Szombaton egy 13 órás buszos kirándulás során végigjártam a nyugati part egy részét: láthattam a Moher sziklákat, a tengerparti karsztvidéket, a Burrent és Galway városát is. Számomra a Moher sziklák katartikus élményt jelentettek, a végeláthatatlan Atlanti-óceán partján állva parányinak érezheti magát minden ember. Nagyon sajnáltam, hogy a nyelviskola nem szervezett közös programot és egyedül kellett részt vennem ezen a kiránduláson. Jó lett volna többet látni a vidéki Írországból, de vasárnap már utaznom kellett haza.

Jó szívvel ajánlom ezt a képzést minden (az ír kultúra és az új módszerek iránt érdeklődő) angoltanárnak. Mivel nem rég óta vagyok a pedagóguspályán, minden lehetőséget próbálok megragadni a fejlődésre, és ez most nagyon hasznosnak bizonyult. Már most azt tervezgetem, hogy a tanultakat hogyan fogom beépíteni a tanóráimba. Számomra hatalmas pluszt adott az ERASMUS+ program, és nemcsak módszertanilag, de kulturálisan és személyi síkon is.  Köszönöm mindenkinek, akik segített abban, hogy részese lehessek ennek a varázslatos élménynek! Remélem, jövőre újra találkozunk!

Dobóczki-Szóda Réka

https://dunakeszi-szentistvan.hu/erasmus