Képzés ideje: 2024.07.01-07.06.

Képzés címe: Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education

Kurzusvezető: Marta Mandolini

Kedvenc városomban, Barcelonában tanulhattam arról, ami egyre inkább foglalkoztat: a művészet mint terápia mibenlétéről.

Nemzetközi csoportunk első nap a bemutatkozással kezdett: mindenki elmondta, honnan jött, milyen iskolában tanít – és miért fontos és különleges az adott iskola számára. Hallottunk thaiföldi ökoiskoláról, integrálást segítő művészeti iskolákról – lelkes és munkájukat szívvel-lélekkel végző emberekkel találkozhattam. Bevallom, egy húzós iskolaévvel a hátam mögött érkeztem, nagyon fáradtan (az érettségik hetében), tele érzelmekkel (az osztályom elballagott), és amit itt kaptam, az nemcsak jó társaság, remek képzés és jó gyakorlatok – hanem terápia is volt, több szinten.

Ugyanis számomra kihívás volt a kurzus: a komfortzónám elhagyását jelentette. Kézügyességem nagyon kevés van, de mivel szeretném a drámapedagógiai gyakorlatokat művészetterápiás eszközökkel bővíteni, nekem is ki kell(ett) próbálnom olyan formákat, amelyek esetleg távolabb állnak tőlem. A kurzus során erősödött az az érzés bennem, hogy a komfortzóna elhagyása jó vezetéssel fejlesztő hatású – drámán folyamatosan ezzel kísérletezünk, és jó volt megtapasztalni, hogy milyen az, amikor én magam élem át az alkotás örömét olyan területen, ami nem a „sajátom”. Ebben Marta, a kurzusvezető kiváló partner volt.

Megtanultuk, mi a különbség művészetterápia és „terápia mint művészet” között, és kipróbáltunk sok tevékenységet. A teljesség igénye nélkül, a számomra leizgalmasabbak: intuitív festés: megtanultuk, hogy ha a vízfesték tulajdonságait figyeljük (ahelyett, hogy azon izgulnánk, milyen lesz az alkotásunk), sokkal inkább működik; készítettünk installációt témára, talált tárgyakból; a ’mindful photography’ során pedig egészen másként néztem a természetet, az apró részleteket, és hagytam, hogy a gondolkodás helyett az érzések, érzetek vezéreljenek.

A hét folyamán a Katalán Nemzeti Múzeumban múzeumpedagógiai foglalkozásokba kóstolhattunk bele, csoportos és egyéni formát is kipróbáltunk.  Emellett szerda estére közös városnézős-idegenvezetős programunk volt – többek között az első barcelonai Gaudí-házat is együtt láttuk. Szombatra pedig választhattunk egy programot, amelyet a Teacher Academy biztosított számunkra – a legtöbben a Casa Milába mentünk, de lehetett városnéző buszra szállni egésznapos jeggyel (hop on – hop off), a spanyol faluba ellátogatni, más épületeket is megnézni belülről, vagy akár a Kolumbusz szobor tetejéről megnézni a várost (erre senki sem vállalkozott).

A kurzus mellett/közben/előtt/után igyekeztünk a várost, a kerteket, az épületeket, egymást – és Gaudí építészetfelfogását – is minél inkább megismerni; természetesen a tengerpart sem maradhatott el. Szerencsére tökéletes időjárást fogtunk ki: jóleső 24-27 fok volt.

Drámatanárként is azokat a tevékenységeket szeretem leginkább, amiket kipróbáltam, amikben benne voltam, mert akkor vannak kérdéseim és tapasztalataim. Így aztán nemcsak a kimerítő év utáni fókuszkeresés és elmélyülés, az alkotás örömének újrafelfedezése volt az, amit átéltem, hanem jegyzetelés közben, vagy este a szobámban már azon törtem a fejem, hogyan tudom alkalmazni mindazt, amit tanultam (és megéltem). Egy biztos: hasznos és élménydús, fantasztikus hét volt!