Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

 

Van az úgy, hogy pontosan azt kapjuk, amit vártunk. Amikor tanfolyamvezetőnk, a Video and Image in Language Teaching with Jamie Keddie kurzus első napján megkérdezte, miért pont ezt a tanfolyamot választottuk, egy résztvevő kivételével mind azt válaszoltuk, hogy miatta. Mindannyian ismertük már a munkásságát, követtük bloggerként (http://jamiekeddie.com/, teljes óraterveket tartalmazó weboldala itt található: https://lessonstream.org/lessons/), s láttuk előadóként ELT konferenciákon, rendezvényeken, tudtuk, mit várhatunk és nem csalódtunk. Nagyon intenzív két hetet töltöttünk együtt Norwichban, s azóta is kéthetente jelentkezik feliratkozóinak új ötletekkel és történetekkel.

A csoport tagjai sokfelől érkeztek (Spanyolország, Ausztria, Svájc, Lengyelország), az előfeltétel a B2-es szint volt, tehát voltak köztünk nem nyelvtanárok is.  A szervező, a NILE egy családias intézmény, ennek ellenére sokféle kurzust kínál, számos különböző portfólióban. Volt olyan, aki szinte az egész nyarát Norwichban töltötte, kifejezetten nyelvi kompetenciáit fejlesztve (egy svájci csoporttársam, aki új feladataira készült), voltak egy-egy országból érkező csoportok, akiknek külön felkészítő kurzust szerveztek a küldő állam megbízásából (ilyen volt a házigazdám francia vendége), s akadt olyan is, aki az egyetemen tanult és kiegészítésként végezte el a Nile egy módszertani tanfolyamát (egy argentin tanárnő, akivel a Trinity College London által felajánlott C2-es vizsgán találkoztam).  Az iskola odafigyelt az egyéni igényekre és rugalmasan kezelte azokat, így egyik tagunknak például megengedte, hogy másik tanfolyamot is kipróbáljon, a második héten pedig két új osztrák társunk is csatlakozhatott hozzánk egy másik kurzusról. A felkínált ingyenes vizsgázási lehetőséget is gondosan illesztették be a két hét programjába.

A kurzust a kiválóan felépített tematikának köszönhetően végig az elmélet és a gyakorlat összhangja jellemezte, minden témakört volt idő alaposan megvitatni. A tanfolyam vezetője épített a sokszínű csoport tapasztalataira, így egymástól is legalább annyit tanultunk, mint tőle. Minden nap aktualizálta a NILE honlapján a kurzus tematikáját, minden nap újabb és újabb közösen létrehozott tartalmakat töltöttünk fel. A pontos tervezés mellett azonban mindig ott volt egy kis bizonytalanság, ugyanis Jamie, a történetmesélés mestere, a „suspense” műfaját is remekül gyakorolta. Többször megtörtént, hogy egy-egy feladat vagy projekt célrendszere csak napokkal később állt össze, egy-egy történet végét csak egy héttel később tudtuk meg. Közben persze születtek a különböző személyes narratívák és elméletek, de végül nem maradt elvarratlan szál. Végig ösztönzött minket arra, hogy alkossuk meg saját történeteinket, szövegeinket, rajzainkat, képeinket és filmjeinket.

A két hét alatt több videót készítettünk egyénileg, csoportban és párokban is, gyakoroltuk a kép-és videómesélés technikáját, megtudtuk, mit takarnak a Dictogloss, Kuleshov-hatás és vox-pop kifejezések, megismertük Jamie személyes, családi történeteit és mi is előkerestük azokat az élményeinket, amelyekből érdemes tananyagot írnunk. Megtapasztalhattuk a meglepetés erejét. Egy kis bemutató után rögtön az arcunkba tolta a telefonját, ismerkedésként „mug-shot”-okat készített és ki kellett találnunk maguknak, mit követtünk el, amiért fogdába kerültünk. A kapott anyagból azonnal videót készített, s nem kis derültséget okozva maga állította elő a háttérzenét Jackson „Smooth Criminal”-jának sajátos változatát improvizálva. Hasonló technikával listáztuk a kurzus folyamán megismert kedvenc módszereket, technikákat, feladatokat, kifejezéseket és vállalásainkat. A kurzus végén ugyanis mindenki megtervezett egy órát, feladatot, projektet, amit vállalt, hogy visszatértekor megvalósít, s később a többieknek egy írott reflexió formájában beszámol róla. Én rögtön hazatértem után az angol nyelvi táborban valósítottam meg az ott megtervezett projektet, amiről a többieknek beszámolót írtam és videókat küldtem. A többiek közül is megtették ezt néhányan, ezzel is igyekszünk a szakmai kapcsolatot fenntartani.

A kurzus folyamán több videószerkesztő programot kipróbáltunk és értékeltünk, rengeteg módszertani ötletet osztottunk meg egymással kisfilmek, videók és képek felhasználásával kapcsolatban. Megvitattunk etikai kérdéseket és kidolgoztunk feladatokat tanítványink kritikai gondolkodásának fejlesztésére. Kipróbáltuk, milyen típusú feladatokat adhatunk tanítványainknak, amikor az ő kezükben van a kamera, s mire érdemes figyelni, mikor a tanár tartja kézben a kép - és hangrögzítő eszközt. Végül a filmek dekonstrukciójával megnéztük, mikor és hogyan érdemes csak a képpel, vagy csak a hanggal foglalkozni, majd visszajutottunk oda, ahonnan kiindultunk, a történet, a mesélés, az egyéni narratíva fontosságához. Nem véletlen, hogy Jamie végül úgy döntött, 2019-ben kurzusának központjában újra a történetmesélés lesz, hiszen minden kép vagy videó a mögötte rejlő történet miatt lesz igazán érdekes, legalábbis a nyelvtanulás szempontjából.

Szókincsem fejlődéséhez nagyban hozzájárult szállásadóm, aki, mint tapasztalt házigazda, pontosan tudta, hogy milyen sokat jelent az, ha aktuális témákról kötetlenül beszélgethetünk. Kétszer is elhívta barátnőit is, hogy nagyobb társaságban tudjunk eszmét cserélni. Helen nagy tudású, tapasztalt drámatanár, akivel rengeteg közös témánk volt. Társadalmi témákat boncolgatva hallottam tőle arról, hogy az Egyesült Királyságban is milyen nagy probléma a „gig economy”, a hakni gazdaság, az alkalmi munka munkáltatók általi előnyben részesítése. Elbeszéléseiből egyértelmű volt, hogy az Erasmus+ programból nem csak mi, a küldő és a fogadó intézmény, hanem a velük kapcsolatban álló fogadó családok is mennyit profitálhatnak.

A tanfolyamokon kívül az intézmény több közös programot szervezett, amelyen a különböző tanfolyamokra járók találkozhattak, tapasztalatokat cserélhettek. Ezeken az alkalmakon kihasználtuk azt, hogy 3-an 3 különböző tanfolyamra mentünk az iskolánkból, s bemutattuk egymásnak csoporttársainkat, így úgy érzem, még inkább sikerült a maximumot kihozni az ott tartózkodásból. Esténként nyakunkba vettük a várost, hiszen Norwich amellett, hogy egyetemi város, egy kellemes angol kisváros középkori épületekkel, telve történetekkel, nyelvi humorral és nyulakkal. Bár minden délutánra jutott volna egy templom és minden estére több pub, a NILE is sok programot szervezett. Részt vehettünk Jeremy Harmer „Megfogható álmok” verses-zenés előadásán, Jamie Keddie történetmesélő estjén és vitatkozhattunk Philip Kerr előadását hallva az anyanyelv angolórai használatáról. Ismerkedhettünk a többi résztvevővel karaoke-val tarkított nemzetközi esten, közös pub-látogatáson és a búcsú teadélutánon. Hétvégére nyitott vonatjegyet kaptunk, amivel elmentünk Ely-n keresztül Cambridge-be. Belehallgattunk a kórus próbájába a hatalmas Ely katedrálisban, megnéztük Oliver Cromwell házát és befizettünk a Cam folyón városnéző csónakázásra, ahol testközelből láthattuk az egyetemnek  azokat a részeit, ahova néhány kiváló volt tanítványunk jár vagy járt.

Kategória: Angol nyelvterület
vasárnap, 26 augusztus 2018 11:30

Norwich, a fine city

2017 augusztusában vettem részt a 21st Century Skills c. tanfolyamon az angliai Norwich városában.

Először is, Norwich egy varázslatos kelet-angliai kisváros, elég kicsi ahhoz, hogy megismerhető, bejárható legyen, és elég nagy, gazdag múltú és gazdag kultúrájú ahhoz, hogy izgalmas legyen. Én egy nappal korábban mentem, így szombat déltől vasárnap estig már egész jól megismertem, bejártam sok utcáját, megnéztem három izgalmas múzeumát. Később már erre kevés módunk volt, csak a hétvégének azon a napján, amikor nem utaztunk. Az iskola által kínált utazási lehetőség Cambridge vagy a tengerpart volt, én ez utóbbit választottam, mivel Cambridge-ben egyszer már eltöltöttem két hetet a Bellnél. Fantasztikus élmény volt az is, a kisvárosok, a tenger, a fókanézés. És az emberek igenis barátságosak és nyitottak voltak, sokakkal sikerült útközben így-úgy szóba elegyedni. A nyelviskola (NILE) is jól szervezett, barátságos, nem túl nagy, és a nyári szezonban csupa tanárkurzust tartanak, így a társaság is kellemes.

Családnál kértem elhelyezést. A szállásom kb. 25 perc sétára volt, buszjárattal sem volt gyorsabban elérhető. Ez elsőre messzinek tűnt, de aztán rájöttem, hogy az egész napos üldögélés mellett kifejezetten kell ez a mozgás. Végül is nem volt túl messze ahhoz, hogy akár egy esti program előtt hazamenjek vacsorázni a családhoz. Egy nagyon átlagos angol család volt, apuka munkás, anyuka korábban bolti eladó, most leginkább a családi vállalkozással foglalkozik, egy felnőtt és egy még ott lakó gyerek, egy néha felbukkanó nagymama. Ketten voltunk diákok a háznál. A szoba teljesen rendben volt, a fürdőszobán osztozni kellett mindenkivel, de ez gond nélkül megoldódott. A vacsorák változatosak voltak, a reggelit magamnak csinálhattam az otthon lévő dolgokból. Jókat beszélgettünk, sokat megtudtam a gondolkodásukról.

A nyelviskolában 9h-től 4h-ig tartottak a napok, közben egy óra ebédszünettel, amikor sok olcsó közeli kisvendéglőben tudtunk ebédelni. A katolikus katedrális vendéglőjétől a Szamaritánusokon át a piacig és tovább – változatos lehetőségek voltak, magyar pénztárcának sem fájó árakkal.

A 21. századi készségek kurzust választottam, és valóban sokat tanultam. A tanfolyam teljesen lefedte azt, amit ígért, a címnek és a tanfolyamleírásnak megfelelő, változatos, előrevivő tartalmat kaptunk. A 21. századi készségek hatalmas témakör, és két hét talán nem is elég az alapos feltérképezésére, de mindenképpen nagyon jó alapokat kaptunk a továbbgondolkodásra amellett, hogy azonnal hasznosítható tananyagokat, szemléletet, fogásokat is gyűjthettünk. Talán a legfontosabb kulcsszavak a kritikai gondolkodás, az életviteli kompetencia, az együttműködés és a kreativitás fejlesztése, valamint a tantárgyköziség voltak számomra.

A csoport roppant színes, változatos volt minden szempontból, és ezt abszolút előnyére tudták fordítani a tanáraink. Külön csoda, hogy valóban lehetett benne nyelvileg is fejlődni mindenkinek, annak ellenére, hogy anyanyelvitől a kb. B2 szintig voltunk a csoportban. (Az anyanyelvi amerikai volt, és a brit kollokvializmusokat, Cockney Rhyming Slanget tanulta, a B2 szintű kolléga pedig egy lelkes spanyol kémiatanár.)

Két tanárunk volt, egy délelőtt, egy délután, illetve néhányszor vendégtanárokat hívtak (volt, akit kifejezetten a mi érdeklődésünk alapján). Szerda délutánonként a teljes iskola számára volt közös, illetve egyénileg választható foglalkozás, mindkettő nagyon hasznos volt.

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a két hétről, ajánlom mindenkinek Norwich-ot, a NILE-t és a 21. századi készségek kurzust is.

Kategória: Angol nyelvterület