Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

Óvári Zsolt

vasárnap, 14 augusztus 2022 08:13

Drámapedagógia az Atlanti-óceán közepén

Egy igazán különleges helyszínre, a Portugáliához tartozó Azori szigetek egyikére sikerült eljutnom az Erasmus mobilitás keretében. A tanfolyam címe Drama in education vagyis hogyan tudjuk fejleszteni diákjaink készségeit és képességeit a drámapedagógia eszközeivel. A kurzus fő célkitűzése az volt, hogy mindenki akár a jobban, akár a kevésbé ismert, különböző területeken meglévő képességeit próbálja meg felszínre hozni, gyakorlatilag „kísérletezni” ezekkel a képességekkel. Ehhez nagyfokú nyitottságra és vállalkozószellemre volt szükség, hiszen folyamatos interakciókkal, a saját és a többi résztvevő különböző oldalainak megismerésével gyakran kerültünk a komfortzónánkon kívülre.  A különböző feladatok megvalósítása több irányú volt, rövid szkeccseken, színházi gyakorlatokon, improvizációkon, csoportmunkákon keresztül szereztük tapasztalatot és olyan gyakorlatot, amely a „learning by doing szemléleten”, a „kölcsönös tanításon” alapul. Mindezzel az volt a cél, hogy a résztvevők útmutatást kapjanak, hogy diákjaik hogyan vállalják a facilitátor szerepét a tanárok helyett és ezzel fejleszthetik a saját önirányító tanulási készségeiket. A kurzus nagy hangsúlyt fektetett a résztvevők színházi nyelv-, hang-, kép- és mozgáshasználati képességének fejlesztésére és annak megértésére, hogy a drámai és színházi módszerek és technikák hogyan építhetők be az órákba. Bepillantást nyerhettünk a drámai és színházi módszerek oktatásában rejlő lehetőségekre, itt az egyik legfontosabb és legnehezebb kérdés a résztvevők önbizalmának növelése volt ezeknek a drámai és színházi módszerek az alkalmazása során. Ezt valamennyire elősegítette, hogy a csoport kislétszámú volt, a résztvevők nyitottak és érdeklődőek voltak, valamint többeknek volt már valamennyi drámapedagógiai és színházi tapasztalata.

A tréning helyszíne az Azori szigetcsoport Terceira nevű szigete volt, és  mint ilyen, ez egy eléggé különleges helyszínnek számít, Portugáliától mintegy 1500 km-re az Atlanti-óceán közepén. Ennek a szigetcsoportnak nem volt őslakossága, portugálok népesítették be nagyjából 500 évvel ezelőtt és alapvetően európai jellege van. A kurzus időtartama gyakorlatilag egybeesett a város legnagyobb fesztiváljával, ami ugyan eredetileg Szent Jánoshoz kötődik (Sanjoanninas) de persze, mint általában az ilyen fesztiváloknál lenni szokott, már nem a vallás a domináns tényező a fesztivál ideje alatt, hanem sokkal inkább a helyi hagyományok, történelem, a helyi lakosok, mesterségek bemutatkozása és persze, a pandémiábol végre kiszabadulva, egyszerűen csak szerették volna az emberek jól érezni magukat. Hihetetlenül látványos, a helyi kultúrát és az életet bemutató felvonulások színesítették a város életét szinte minden este. A párhuzamosan futó másik kurzus trénere a fesztivál egyik szervezője volt, szóval első kézből kaptunk információkat és tippeket a fesztivállal kapcsolatban. A kurzus résztvevőivel több közös programon is részt vettünk és bár hosszútávú kapcsolatok kiépítésére nem minden résztvevőnek van igénye, mindig akadnak olyanok, akikkel később is tartjuk a kapcsolatot. A kifejezés minden közhelysége ellenére varázslatos egy hét volt ezen a szigeten, gyakorlatilag egyszer az életben kategória, ennek viszont minden szempontból megfelelt. 

hétfő, 07 szeptember 2020 19:33

Tablets and smartphones in the Classroom

A pandémia alapjaiban forgatta fel gyakorlatilag az egész világ életét és ez alól az Erasmus képzések sem voltak kivételek. Az eredetileg választott júniusi kurzusom természetesen elmaradt és gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy ebben az évben már nem lesz lehetőségem az utazásra. Ehhez képest ért kellemes meglepetésként, hogy néhány tanfolyamot július-augusztusban mégis elindítanak, feltéve, ha van rá jelentkező. Végül ha nem is az eredetileg megjelölt de tematikájában ahhoz nagyon hasonló tanfolyamot elindítottak Barcelonában, amire jelentkeztem és ezt el is fogadták. A vírushelyzet miatt persze volt némi kockázata az utazásnak (nem is vállalta rajtam kívül senki az utazást az iskolámból) de véleményem szerint ha az alapvető biztonsági szabályokat betartom, úgymint a közösségi távolságtartást, a maszkviseletet, gyakori fertőtlenítést, akkor nagy baj nem lehet és hát nem is lett. Egy előnye ennek a helyzetnek mindenképpen volt: Barcelona turisták nélkül sokkal élhetőbb város bár aki belőlük él nyilván másképp látja ezt. Tény, hogy Barcelona augusztusban nem a legideálisabb úti cél bár a nappali átlag 35 °C-ról hajnalra akár 28 °C-ig is lemehetett a hőmérséklet.

A tanfolyam elég speciális volt, hiszen az első héten én egyedül kitettem a csoport felét, vagyis összesen ketten voltunk egy cseh kollégával. A második héten már bővült a létszám egy szlovák kollégával. A kurzus természetesen arra épített, hogy a résztvevők már rendelkeznek egy alap kompetenciával az IKT eszközök használatával kapcsolatban. Az előzetes ismertetők a tanulást-tanítást segítő applikációk megismerését, alkalmazását ígérte valamint segítséget ezeknek a módszereknek a tanórák menetébe való beépítéséhez. A kurzus nagyon sok információt tartalmazott és számos, esetleg már ismert program új alkalmazási lehetőségeit is bemutatta így láthattam, hogy az elméletileg már jól ismert programok is mennyi hasznos funkcióval rendelkeznek. A kurzust vezető tréner alapvetően két dologra fektetett nagy hangsúlyt: a tavaszi általános iskolabezárások következményeként az online oktatásban használható eszközök és programok megismerésére illetve kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a tanítást és tanulást segítő programoknál a tanulás rész is nagy hangsúlyt kapjon vagyis törekedjünk arra, hogy ezeket a programokat ne csak a tanárok hanem a tanulók is megismerjék. Emellett az egész kurzuson végigvonult egy „positive mindset” vagyis pozitív gondolkodásmód attitűd, amivel igyekezett új alapokra helyezni a tanításhoz való hozzáállást és tanár-diák kapcsolatot, amiben egyre hangsúlyosabb a vezetői szerep mellett egy partneri viszony kialakítása is. Az, hogy a kurzuson a vírushelyzet miatt ilyen kevesen vettünk részt az persze a trénernek is egy teljesen új helyzet lehetett viszont ennek is köszönhetően egy kötetlenebb és személyesebb viszony tudott kialakulni. Trénerünk olasz volt és felkészültségére nem lehetett panaszunk, nagy magabiztossággal irányított minket a különböző programok között. Nem volt gond számára a folyamatos magyarázat, segítőkész és türelmes volt és hát mindenről volt véleménye és minden kérdésre volt válasza. Fontos volt számára, hogy ne csak a szakma legyen téma, hanem ismerjük meg azt a helyet is, ahol vagyunk. Mindennap kiemelt valami érdekességet a városról és személyesen is körbevitt minket a számára legkedvesebb helyeken.

Ezek a nemzetközi kurzusok alapesetben kiváló alkalmak arra, hogy megismerjük és összehasonlítsuk munkánkat és oktatási rendszerünket a résztvevőkkel és nagyjából elhelyezzük magunkat a nemzetközi téren. Ilyen esetekben gyakran tapasztalható, hogy bár a munkafeltételek különbözőek lehetnek de nagyjából hasonló problémákkal találkozunk nap mint nap az iskolában. Bár az egész ott tartózkodásunkat valamennyire beárnyékolta a városban lévő vírushelyzet miatti igen szigorú szabályrendszer de ettől függetlenül Barcelona egy nyüzsgő, vidám, nyitott és hihetetlenül sokszínű város, ahol tényleg azt érezheti az egyszeri utazó, hogy bármennyi időt el tudna tölteni ott. Alapvetően nyilván senki nem örül a vírusnak köszönhető korlátozásoknak de azért szemmel láthatóan élvezték a helyi lakosok, hogy végre visszakapták a városukat a turistaáradattól, ami már tényleg nyomasztó lehetett. Most a kávézók, éttermek teraszain, a tengerparton többnyire helyiek ültek (meg néha én) és beszélték meg a dolgaikat általában hajnalig.

Igaz, hogy amíg ott voltam Spanyolország színe sárgára változott, ami visszaérkezésemkor automatikusan két hét karantént vagy két negatív teszt bemutatását jelentette (én az utóbbit választottam magam és mindenki megnyugtatására) de ezzel együtt is nagyon sok pozitív élménnyel jöttem haza.