Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

Kondász Rózsa

vasárnap, 04 augusztus 2019 12:04

Cultural heritage education and story-telling

Az egyhetes amszterdami képzésem után Brüsszelben folytattam a módszertani feltöltődést, mivel a művészeteken keresztül való tanításhoz jól illeszkedett a kulturális örökség feltárása és beépítése az iskolai, illetve iskolán kívüli oktatásba. www.enjoyitaly.org/courses/cultural-heritage-education-and-story-telling

A story-tellingről már sokat hallottam, és körülbelül így képzeltem, ahogy a Khan Academy oktatófilmjében bemutatja (https://www.khanacademy.org/humanities/hass-storytelling/storytelling-pixar-in-a-box/ah-piab-we-are-all-storytellers/v/storytelling-introb), szóval kíváncsi voltam, hogyan fogom ezt az izgalmas és személyre szabottan bővíthető módszert elsajátítani.

Az első napon a 21. századi kulcskompetenciákat mutatta be tanárunk, Alessandro Gariani. Kitért a tanulás tanulásának új módszereire, amely az iskolai falain kívül, a kulturális környezet felfedezésén, a családi történetmesélésen keresztül is történhet. Jó gyakorlatokat mutatott be videón a kooperatív tanulásra óvodában, általános iskolában is akár a Jigsaw- módszerrel. A Jigsaw-módszer a kooperatív tanulási formák egyik alapmódszere (Aronson et al. 1978). Több változata is van, de mindegyik a „tanítva tanulás” elvére épül. A tanulócsoportok mindegyike egy résztéma „szakértőjévé” képezi ki magát a megadott témán belül, majd a gyakorlat második részében továbbadja ezt a tudását a többieknek. A módszer nagy előnye, hogy minden résztvevő egyszerre tölti be a tanuló és a tanító szerepét. A felhasznált anyag legtöbbször írásbeli, de film vagy hanganyag is alkalmazható. A gyakorlat általában hosszabb időt vesz igénybe, ezért érdemes legalább másfél-két órát szánni rá.” (Magyar szakirodalom: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00098/2005-12-mu-Ohidy-Eredmenyes.html)

 Alessandro kitért rá, hogy már nagyon sok modern és hagyományos módszert ismerünk, mindenki használja a számára legjobban működőket, vagy a témához leginkább alkalmazhatóakat. Nincs legjobb módszer, sok jó módszer van, a gyakorlatban leginkább keverjük, mixeljük őket. Ugyanez vonatkozik a tanulás módszertanára is (blended learning), amely kilép az akadémikus formákból, és felfedezi a tanulás területeinek sokrétűségét. Majd a flipped classroomról, vagyis a tükrözött osztáyteremről  hallottunk: „A tükrözött osztályterem modell (angolul flipped classroom, magyarul “fordított osztályterem” néven is ismert) a hagyományos oktatás egyfajta megfordítása. Olyan tanulásszervezési megoldás, ahol a hallgatók otthon tekinthetik meg az oktató által előre elkészített, ráhangoló előadást és egyénileg tanulmányozzák a tananyaghoz kapcsolódó ajánlott segédanyagokat, online forrásokat.”  Magyar szakirodalom: https://tka.hu/nemzetkozi/6586/tukrozott-osztalyterem

 

Később a multimedia, az IKT eszközös, webes technikák (Edmodo, Weschool, Book Creator stb) használatába vezetett be minket előadónk, amelyek alkalmasak a strory-telling használatára, az osztálytermi tanítás digitális változatára, videóanyagok készítésére és közzétételére a kulturális örökség tudatosítása tekintetében például. Alessandro bemutatott egy diákok által készített kisfilmet, amelyben kisvárosi helyszínnel egy földönkívüli szemével kellett vizsgálni történetalkotással, képes anyaggal és animációval az ember alkotta környezet fizikai és szellemi pusztítását.

Volt délutáni, illetve inkább esti óránk is, amelyben külön foglalkoztunk a story-telling és a kulturális örökség összekötésének játékos módszerével. Például választva egy festményt vagy festőt, és csak távoli asszociációkkal, négy-öt szót használva kellett leírnunk, a csoportban pedig megpróbáltuk kitalálni, kiről is van szó. Én az előző hét friss élményeinek hatására Van Gogh-ra gondoltam a következő szavakkal: Japan ( a metszetek miatt), brother (Theo), ear, potatoes. Egy történelmi eseményt öt vagy hét szóval leírni sem volt könnyű. Majd a drámás és színházi technikák alkalmazásáról tanultunk és a gyakorlatban is elkövettük a cselekményalkotástól kezdve a megjelenítésig. Páros munkában olasz partneremmel először a Római Birodalom bukását jelenítettük meg (én-Romulus, Cristina: Odoaker), majd a Nehéz idők Dickens-regényt adaptáltuk Mariával három színben!

Játszottunk és tanultunk csapatban a Quizlettel. A következő festőket kellett kitalálnunk stílusbeli és életrajzi  jellemzők alapján:  Rothko, Pollock, Miro, Klee, Matisse, Kandinszkij, Dali, Riley (Bridget).

Gondolkodástérképet is készítettünk digitális formában, amelyben egy magyar alkotót választott olasz és francia csoporttársam. Én Kertész Imre Sorstalanság című Nobel díjas alkotót ajánlottam természetesen, akivel ők ezúton ismerkedtek meg. Francia, szintén irodalomtanár társam, Benoit a Reunion szigetéről, pedig cserébe Gael Faye: Petit pays című regényére hívta fel a figyelmem, amelyet nem találtam meg még magyar fordításban, de angolul megvan. https://www.theguardian.com/books/2018/jun/10/small-country-gael-faye-rwanda-burundi

Ezen kívül feltétlenül ajánlotta elolvasásra, mert komikus és szatirikus is egyben, Amelie Nothomb: Stupeur et tremblement című művét, amelyből úgy láttam, Magyarországon is látható filmadaptáció készült Tokiói tortúra (Alain Corneau)címmel.

https://kritikustomeg.org/film/3091/stupeur-et-tremblements-tokioi-tortura-2003

Én még Szabó Magdával hozakodtam elő, mivel Az ajtó című regénye francia irodalmi díjat is kapott. Hamarosan szaladok a könyvtárba, mert A. Nothombtól viszont egy jó pár könyv megvan magyarul is, úgyhogy remélem a nyár hátralevő részében jó sokat fogok derülni sorain.

A következő napon "City Bingo" elnevezésű elméletünk és gyakorlatunk volt, amely magába foglalta egy város kerületének kulturális feltérképezését a botanikától kezdve az építészetig, valamint helyi lakosok közérzetének megismerését interjúkon keresztül együtt csapatmunkával, kooperációval. Majd benti foglalkozással egy prezentációt is készítettünk belőle, amelyet megosztottunk az Edmodón (hála isten velünk volt Raul, aki informatikatanár, és így csak meglettünk a digitális formával is időre.

Az utolsó nap az Európai Parlament csoportos látogatásán vettünk részt, ahol egy másfél órás előadást is kaptunk az EP működéséről és feladatköreiről.

Nagyon hálás vagyok a kurzus vezetőjének, Alessandro Garianónak, aki egymaga vitte végig az összes előadást, gyakorlatot, kulturális sétát és közös vacsorát is. Fáradhatatlan és lelkes volt mindvégig, pedig egyszer véletlenül a kávéját is megittam.

Természetesen Véghné Juhász Krisztinának is hálával tartozom, a Tanártovábbképzés ügyvezetőjének, hogy ehhez a kurzushoz is hozzásegített!

Egyhetes képzésben vehettem részt Amszterdamban, július 7-13-a között (https://www.pricalica.org/courses). A kurzusunk rendhagyó módon, vasárnap kezdődött Cultural eveninggel. A másik csoport (International Collaboration and Project Management) tagjaival együtt mutattuk be saját országunk, iskolánk, kultúránk jellegzetességeit változatos formában, képekkel, térképekkel, szokások, hagyományok, különcségek ismertetésével interaktív formában vagy kvízjátékkal. Sőt, a ppt-s bemutatkozások után kóstolgattuk is a jellegzetes litván, spanyol, olasz, finn, Reuion-szigeteki, horvát (Ivan Slavic, a képzőintézményvezető jóvoltából) édességeket, és a finom portói bort is megízleltük portugál társainknak köszönhetően. Igazán családias hangulat alakult ki, amely megmaradt az egész együtt tanulás alatt. Másnap mi, akik a művészeten keresztül való tanítás kurzusát választottuk, külön folytattuk a foglalkozásokat két elragadó személyiségű, képzett tanárnő, Evi Dim és Marilia Dimopoulou irányításával. Hadd osszam meg Evi szavait, aki így jellemezte közös munkánkat: „Teaching is like a theatre performance; it can never be the same. It is a live experience in heart of which is the relationship between the teacher-performer and the learners-audience, whose chemistry give theatre and instruction its special quality. The teaching and learning process wouldn’t be the same without your participation, your experiences and your ideas.” A képzést Perkins, D. /(1994). The Intelligent Eye, CA: Harvard Graduate School of Education/ módszertanára építették. A visible thinking, a látás képességének elmélyítésével kezdtük. Elemeztünk festményeket Perkins módszerével analizáló, asszociatív és szimbólumértelmező megközelítéssel, majd azt vizsgáltuk, hogyan lehet az „intelligens látást” felhasználni a tanításban. Egy adott témát vettünk (idegen kultúrák elfogadása, befogadása a menekültkérdés kapcsán). De bármilyen más témát is lehet választani, amelyik rávilágít saját korunk, világunk problémájára, amelyet szeretnénk jobban, előítéletektől mentesen megérteni, megértetni. Ehhez volt adott egy modern, kortárs festmény, amelyet az előzetes témafelvezető kérdés után elemeztünk. Majd az ú.n. három kritikai kérdés következett, amellyel párban vagy csoportban dolgozva alkalmasak lehetnek a sztereotip gondolkodás megváltoztatására, új nézőpontok bevezetésére, az érzelmi intelligencia, elsősorban az empátia és a szociális érzékenyítés mélyítésére. Belekóstolhattunk az alkotás lélektanába, szabadon választott technikával alkottuk meg képes-rajzos „énképünket”. Kipróbáltuk, milyen használni a vonalakat, színeket zenére, és ezt a módszert megismertük Kandinszkij és Pollock esetében is. Láttuk, hogyan gondolta tovább Miro a klasszikus, reális képeket szürreális fantáziával. Mi magunk is beléptünk egy festmény terébe drámatechnikával: eljátszottuk a figurák előző, adott és következő pillanatait ügyelve a különös, szinte „oda nem illő” részletekre. Csodás nap volt, amikor tanárnőinkkel a Van Gogh Múzeumba mehettünk, s magukkal az eredeti képekkel foglalkozva sajátítottuk el a múzeumpedagógia pár játékos, flow-élményt adó gyakorlatát. Volt páros képleírós feladatunk, kutatómunkánk bolyongva az emeletek között, és képzeletbeli képeslapot is küldtünk, mintha az egyik Van Gogh festmény lenne a helyszín. Csütörtökön elvittek minket busszal körbejárni Hollandia tradicionális tájait: Zaanse Schanst a szélmalmokkal, a kis halászfalut, a Markent, és edami sajtokat kóstolgattunk Edamban. Az utolsó két napon csatlakoztunk a nemzetközi projektkészítőkhöz egy e-Twinningre és workshopra. Majd megkaptuk ünnepélyes keretek között baráti kézfogással a Certificate-eket, egy közös képpel és öleléssel búcsúztunk egymástól néhány, a tanfolyam keretein túlmutató értékes nemzetközi tapasztalattal és kapcsolattal. Köszönöm iskolám pályázatíróinak, akik lehetővé tették, hogy erre a nagyszerű kurzusra eljuthattam. Csoporttársaimnak az együtt munkálkodás örömét( Nina Kallunki; Ana Cristina Barata Manaças; Ana Maria; Maria Fatima Almas; Aleksandra Pogačar). Nem utolsó sorban Véghné Juhász Krisztinának, a tanártovábbképzés ügyvezetőjének a készséges, baráti segítséget.

 

„Dublin fair city…”- és valóban! Két hetet tölthettem ebben a nyüzsgő, eleven városban, és nem lehetett betelni vele!

Az elindulás előtt jóval kezdtem ráhangolódni az utazásra, a várható élményekre, gyűjtöttem az információkat Írországról, angolórákra jártam. Mivel a nyelvi szint kb. C1 volt, izgultam kicsit, mivel nem vagyok nyelvtanár, de bíztam magamban, meg főleg a már korábban, Canterburyben megtapasztalt kedvességben, toleranciában és segítőkészségben egy szintén módszertani továbbképzésen. Jól gondoltam! Szinte örültek a csoporttársaim, meg a tanáraim, hogy én is ott vagyok! Kiemelték, hogy Rózsa (persze lehetetlen volt jól kimondani a nevemet, inkább valami roszához hasonlított), aki drámatanár, majd biztosan más szempontokat is bevet! Sőt, volt egy drámapedagógiai óra is, ahol a tanárnőnek asszisztáltam a jelenetekben, játékokban.

A kurzusom az Alpha College-ban, a városközpontban volt, könnyű volt odatalálni. A környéken kedves kis kávézók, étkezőhelyek voltak. Én persze, mivel a multikulturalizmust élvezem, egy 2 percre lévő szomáliai kisüzletben találtam rá a legízletesebb és legolcsóbb Latte Macchiatóra, meg egy 4 perces séta után található kurd étkezőben ízlett leginkább a falafel.

Egy kedves fiatal párnál, Carole-nál és Rodnál laktam a kertvárosban, a 14-es sárga-kék emeletes busz vitt oda a Lifey partjáról a forgalomtól függően fél vagy másfél óra őrültgyors kanyarodások után. (Jó erősen kellett kapaszkodni!)

Azt hiszem, el voltam kényeztetve Carolék által. Például mindig megkérdezte napközben messengerben, mikorra szeretném a vacsorát, és mindig volt desszert is. Úgyhogy fogyókúrát erre az időszakra meggondolatlanság lett volna ütemezni.

A kurzus órái 9-kor kezdődtek, és a délelőtti program 1-kor ért véget (13.00). Egy órás ebédszünet következett, majd 2-től négyig jöhettek a délutáni programok, amelyek általában a város történelmi nevezetességeinek, műemlékeinek, múzeumainak megtekintéseiből álltak a fantasztikus tudású Liam vezetésével. Óh, csodálatos Trinity College, régi könyvek és a kellsi kódex az ünnepélyes hangulatú szépséges régi könyvtárban. Lélegzet visszafojtva járkáltam az ősi falak közt!

A csoporttársaim öt cseh kedves kolléga: Jana, Hana, Jan, Vera és Oxana- aki magyarul is tudott, mert az ukrán határnál született és nőtt fel- egy tanárnő Lengyelországból (Ela), egy magyar kolléganő Budapestről (Barbara), és két chillei angoltanár: a nagyon jó humorú Ricardó és a játékos kedvű Karin. Katie-vel, a mi „lovely teacher”-ünkkel nagyon élvezetes délelőttöket töltöttünk együtt. Bizony, nem kellett az órát nézni, elszaladt az idő!

Többnyire módszertan volt, rengeteg hasznos anyagot kaptunk, sok-sok netes oldalt ismertünk meg. Mi magunk is megtanultunk bizonyos applikációkat készíteni, használni. Bátrabbak lettünk az internetes lehetőségek alkalmazásában. Mivel magyartanár is vagyok, a szövegek-akár dalok-, novellák, rövidtörténetek irodalmi körrel való feldolgozása (Literature Circle) nagyon izgalmas volt számomra.

Szóval, mit is mondhatnék még…Mindenki nagyon kedves volt, nem lehetett stresszelni és aggódni, akárhogy is szerettem volna (jó magyar módjára)!

A második hétre a csoporttársaim meglepetésként megtanultak sziá-val köszönteni -gondolom Oxanától-, én meg megtanítottam nekik, hogy nem egy újabb sziá-val reagálok, mert ha többen vannak, akkor meg sziasztok-ot mondunk.

Még az írekről hadd mondjam el, mit tudtam meg:

-imádják a történelmüket

-sokat szenvedett nép: elnyomás, függetlenségi harcok, éhezés, szegénység, kivándorlás

-nagy patrióták

-nemzeti sportjaik vannak, például a hurling, és nagyon lelkesek ebben

-nagyon jó a humoruk

-tudnak lazák lenni, vagyis mintha csak azok tudnának lenni (lásd: pubok!)

-van egy ír életérzésük: a craic, és ezt még te is át tudod venni, nem kell hozzá sok idő

-lélegzetelállító a tájuk: sziklák, tenger, óceán, hegyek, dombok…és mindenütt tehenek, birkák..néha lovak is

-az öltözködéssel nem foglalkoznak sokat, fő a kényelem

-hát a kiejtésüket nem mindig érteni…

-iszonyat segítőkészek. Ha nem kaptál szállást estére írországi barangolásod során, biztos találsz egy pubban egy farmert, aki csak úgy felajánlj egy szobát az otthonában.

Ennyi!

Köszönöm mindenkinek, hogy ott lehettem.Külön köszönettel tartozom Véghné Juhász Krisztinának a rengeteg segítségért, biztatásért! Nagyon hálás vagyok!

Magyartanárként, egy körülbelüli középszintű angol nyelvtudással jelentkeztem erre a Pilgrims-képzésre, azzal a céllal, hogy fejlesszem az angoltudásom, így ezen a nyelven is tudjak olvasni, tájékozódni, nemzetközi szinten továbbképződni. 2015. július 5-től 17-ig vehettem részt a módszertani és angol nyelvtudást fejlesztő képzésen Canterburyben,a Kent Universityn. 

Vendéglátó családot kértem szálláshelyként, nagyon meleg szeretettel fogadtak. A vacsoraidőpontot úgy rendeztük, hogy közösen töltsük el az asztalnál, így bepillantást nyertem egy angol család életébe, gondolkodásmódjába. Segítettek az angolomat is fejleszteni, sokat jelentett, hogy igyekeztem megérteni az anyanyevi kiejtést. Remek volt a képzés is!  Semmi görcsösség, érezhetted, hogy mindenki csak segíteni akar neked, örül, hogy ott vagy, és maximáliasn tiszteletben tart téged.

A tanárnőnk, Linda Yael csodálatos személyiség volt, a két hét alatt kis csapattá kovácsolt össze bennünket. Sokat dolgoztunk csoportmunkában, így egymástól is tanultunk. A csoportban voltak spanyol, szlovák, cseh, svájci, lengyel kollégák, és én, egyedüli magyar. Nagyon örültem ennek, mert rá voltam kényszerítve, hogy angolul kommunikáljak, gyakoroljam a beszélt nyelvet és a közösségi kommunikációt. Igyekeztem sokat tanulni a különböző kultúrákról is, így egy muszlim estre (előadásra és vacsorára) is sikerült elmennem. Nagy megtiszteltetésnek éreztem.

A város elbűvölő, nagyon jó hangulatú, 10 perc után otthon érezhetted magad benne. A katedrálisban részt vehettem egy esti istentiszteleten (evensong) meghallgatva a csodálatos kórust is! Az egyetem gondoskodott délutáni és esti workshopokról, szabadidős programokról. Az egyik délutáni workshopot például Kati Somogyi-Tóth tartotta Dr. Csíkszentmihályi Mihály flow-elméletéről és gyakorlati alkalmazásáról a tanítás pszichológiai attitűdjében. Minden napra jutott két olyan plusz foglalkozás, amiből választhattál, pl. csak a dráma területéről Shakespeare-művek dramatizálása vagy modern drámából Harold Pinter Celebration c. művének különböző nézőpontú interpretálása.

Az alapanyagunk is nagyon sokrétű volt, csak felsorolásképpen: classroom management, learner independence, motivation, using short stories in class, creative wrinting activities, creative dictations teaching collocation, speaking and discussion activities, listening, introduction to Multiple Intelligences, poems in the language class, idioms and sayings, creative use of images, reading jigsaws, warmers and games.

A második héten mi is elkezdtünk bemutatni egy-egy, a tanításban  jól bevált gyakorlatot. Rövidesen kiválasztódtak az e-twinning párok. Én egy spanyol kollégával, Patricia Jimenezzel fogok együtt dolgozni szeptembertől egy közös tanítási projektben. Az otthonosság érzete vett körül minket. Minden szünetben kávéval, teával, üdítővel, teasüteménnyel frissíthettük fel magunkat. Fantasztikus érzés, hogy ott lehettem! Fejlődött nemcsak az angoltudásom, a műveltségem, a módszertani "fegyvertáram", a szociális kompetenciám, hanem, úgy érzem, a személyiségem is. Köszönöm a tanártovábbképzés szervezőinek, különösen Véghné Juhász Krisztinának a rengeteg segítséget!