Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

Hudacsek Éva

vasárnap, 28 július 2019 17:35

Portoban az Erasmusszal

Portoban töltöttem egy hetet 2019. július 20 – 27 között a német Ifel képzőintézmény szervezésében tartott "Project management for cross-cultural exchange projects in Europe" képzésen. Porto Portugália második legnagyobb városa, Lisszabontól kb. 300 km-rel északra fekszik. Debrecen méretű, de öt metróvonal hálózza be, amelyeken könnyen eljuthat az ember bárhová; a repülőtérről a városközpontba, az óceánpartra, a környező településekre. Egy apróság nehezíti meg az idegent, aki először próbál a gyors, modern, rendkívül erős légkondival száguldó vonatra jegyet venni az automatából: hogy azt hogyan is kell csinálni! Nincs pénztáros, aki megoldaná helyzetet. Csak automata. Nem vagyok a jegykiadó automaták barátja, így először egy idős japán házaspártól, majd fiatal német srácoktól kértem segítséget. Aztán belejöttem! A képzőintézménytől is kaptunk később kártyát öt útra való feltöltéssel, később újabb utakat kellett vásárolni. Elsőre ez azért nem egyszerű, és nincs megfelelő tájékoztató kirakva. A jegyet úgy kell elképzelni, mint egy telefonkártyát, amelyen a feltöltött jegyeket minden felszállás előtt érvényesíteni kell egy másik automatánál. A város zónákra van osztva, s mivel nekünk a legtávolabbi helyről kellett beutazni a belvárosba (erről majd később), így nem mondható, hogy a helyi közlekedés olcsó lett volna! Porto gyönyörű! A történelmi óvárosa a Ribeira, az UNESCO világörökség része. Hangulatos utcák, rengeteg tér, zöld parkok, ódon házak, templomok sokasága. Az épületek közül sok színes csempével van kirakva. Ez egy mázas csempe, azulejo a neve, leggyakrabban kékszínnel festve. Ezzel a mázas csempével nemcsak a beltéri, hanem a kültéri falakat is díszítik. Mindenhol étterem, kávézó; az utcára kitett asztalok, rengeteg szuvenír bolt előtt, között lehet sétálni. A látvánnyal nem lehet betelni, mindig új és új élményt ad a város! És ott a Duoro folyó! A dimbes-dombos utcák (helyenként igen meredekek) ereszkednek le végül a folyópartra. Csodálatos látvány tárul elénk! A város egyik ékessége az I.Lajos nevét viselő kétszintes híd. A felső szintjén átsétálva elképesztő panorámában gyönyörködhet a látogató! A folyó túloldalán található borospincékhez a híd felső részétől libegővel is le lehet jutni, amelyen újabb távlatból csodálhatjuk a várost! Híres helyek, amelyeket még meglátogattam: a katedrális (Sé a neve), amelynek tornyából szintén gyönyörű a kilátás; a már említett I. Lajos-híd; a főpályaudvar belső tere, amelynek falait teljes egészében azulejo csempe borítja, és a képek a portugál történelem egy-egy neves eseményét mesélik el; Rua Santa Catarina, amely nemcsak bevásárló utca, hanem itt található Porto legimpozánsabb kávéháza a Majestic Café és a Lelkek kápolnája, amely teljes egészében a kék csempével van kirakva. Főlcaplatva a metróaluljáróból megpillantani ezt a gyönyörű épületet, amely ott magasodik velünk szemben, igazán felemelő érzés! Híres hely még a Lello könyvesbolt, amely azzal vívta ki magának a turisták és a rajongók figyelmét, hogy itt született meg Harry Potter. Természetesen nem maradhatott ki az óceánpart sem, amelyre az egyik régi villamos vitt el. Két félnap és egy-egy este tudtunk csak beutazni a városba. A nemzetközi tanárcsoporttal az első nap hivatalos városnézés keretében ereszkedtünk le a libegővel egy borospincéhez, ahol dióhéjban elmesélték hogyan is készül a méltán híres portói bor. Természetesen kóstolással kötötték egybe a bemutatót! A Portoban töltött egy hetem nagyon zsúfoltnak mondható, hiszen elsősorban a  képzésre utaztam, amelyet a német cég professzionálisan szervezett és bonyolított. A képzésen szó volt az európai projekteken keresztül történő nemzetközi együttműködési lehetőségekről, az Erasmus+ és egyéb pályázati lehetőségek gyakorlati megvalósításáról, a projektek menedzselésének kihívásairól és a váratlanul adódó helyzetek megoldási lehetőségeiről. Különböző workshopok közül is választhattunk, ahol kiscsoportokban, interaktív formában dolgoztuk fel a témákat. A foglalkozások 9:00-től délután fél 5-ig tartottak, de a szervezők olyan tökéletesen osztották be az időnket a változatos foglalkozásokkal, hogy eszünkbe sem jutott unatkozni, a munkanap azonnal eltelt, és igyekeztünk a metróhoz, hogy minél előbb a városban lehessünk. A képzés az óvároshoz legközelebb eső Trindade metrómegállótól 35 percnyire lévő modern Porto-Maia nevű városrész egy elegáns szállodájában kapott helyet. A huszonhat résztvevő és a négy tréner egy helyen lakott, együtt étkezett, ezért is, és a változatos csoportfoglalkozások miatt is sokat beszélgettünk. A csoport, amely a nagyszámú német tanárok mellett finn, litván, lengyel, szlovák és magyar résztvevőkkel is gazdagodott, igazán nyitott, együttműködő csapattá vált. Nemcsak tudással, élményekkel, hanem új ismeretségekkel, barátokkal is gazdagabb lettem. Köszönöm Erasmus! 

hétfő, 06 augusztus 2018 19:46

Írországban jártam

Dublinban jártam júliusban

(Egy Erasmus+ pályázó benyomásai városról, tanfolyamról, emberekről)

  1. 1.      Dublin

 :( negatív: az első benyomásom meghökkentő a városról: a sok szemét, a koszos utcák, a fényes nappal járdákon heverő hontalan részegek vagy drogosok, a sok kéregető.

:) pozitív:  ha túltesszük magunkat ezen, vagy megszokjuk a látványukat, ott lakva látható, hogy a rengeteg turista is tömérdek szemetet termel, és azért naponta feltakarítják az utcákat.

:) :) A város nagyon hangulatos, építészeti és kulturális öröksége rengeteg látnivalót, élményt tartogat! Főváros lévén minden van, ami egy világvárosra jellemző, de mégsem túl nagy a belváros, így gyalog bejárható távolságra van szinte minden.

:) :) :)  legeslegjobb élmény: első nap vettem egy napi jegyet (legolcsóbb opció) egy Hop on Hop off buszra, mentem két kört, meghallgattam két idegenvezetést; közben leszálltam megnézni a legtávolabb eső modern művészetek múzeumát (IMMA), a Phoenix Parkot. Így már első nap megvolt az összbenyomás, tudtam hová szeretnék majd még elmenni.

  1. 2.      Iskola

:)  Az Alpha College of English nevű intézménybe jártam, az Educating for the 21st century: re-imagining our schools for our children’s future kurzusra. Abban a két hétben két tanártovábbképzés, valamint nyelvi képzések folytak párhuzamosan, így sok fiatal között voltunk. Az iskola egy György-korabeli épületben található, ami zegzugos, szűk, de impozáns a lépcsőháza, kisebb-nagyobb tantermek vannak és minden utcára néző ablakban virág.

  1. 3.      Kurzus

:) A tantermi oktatás minden nap 9:00-től 1:00-ig tartott. Ez éppen elég is volt, hiszen nagyon tömény elméleti anyagot próbáltunk elsajátítani, hogy rálátásunk legyen az oktatási rendszerek fejlődésére, struktúrájára, elméleteire. A 2. héten már szerencsére főleg gyakorlati jellegű, csoportmunkára épülő prezentációs feladataink voltak. Átfogó képet kaptunk a 21. században elvárt kompetenciák fejlesztésének lehetőségeiről, hatásukról, új módszertani elemek alkalmazhatóságáról konkrét feladatokon keresztül. Nagyon sok ötletet kaptunk és tanultunk egymástól is!

A tanórán kívüli oktatás keretében viszont délután 2:00-től minden nap közös programokra mentünk: múzeumlátogatásokra a Nemzeti Múzeumba, Nemzeti Galériába, Chester Beatty Library-be, Jameson whiskeyfőzdébe, Trinity College természettudományi múzeumába, Airfield Garden-be (ami egy oktatási célokat szolgáló ÖKO-farm), és filmnézés is szerepelt a programban.

:) :) Nagyszerű tanáraink voltak, mindhárman szakmailag felkészült, szeretnivaló, nyitott, kedves emberek: Liam nagytudású, kiváló idegenvezető is, Rachel szenvedélyes és vicces, míg Katie nagyon kedves, segítőkész és nagyon jó pedagógiai érzéke van!

:) :) :) legeslegjobb élmény: nemcsak tanárainkon látszott a lelkesedés, munkájuk iránti szeretet, alázat, hanem két fiatalember lelkesedése, munkaszeretete is lenyűgözött! Egyikük az Airfield Garden ökofarmon dolgozó kertészéé, a másik lelkes egyetemista pedig a természettudományi múzeumon kalauzolt végig minket.

:( A csoportban 14-en voltunk: hat bolgár, négy magyar, három spanyol, egy lengyel. A bolgárok közül négyen(!) ugyanabból a tantestületből jöttek (ez hogy lehetséges?). Folyton együtt voltak, egymással beszélgettek, összezártak. A spanyolok (katalánok) is inkább egymás társaságát keresték, így a csoportkohézió nem igazán működött, bár az én mércém nagyon magas. A 2015-ben Exeterben összejött tanárcsapat flow élményét valóban nehéz még megközelíteni is!

  1. 4.      Írország

Hétvégére két utazást választottam: Cashel Castle - Blarney Castle – Cork, illetve Cliffs of Moher – Galway.

:( Corkban csak 1 órácskát töltöttünk, ami nem volt elég semmire!

:( :(  a Cliffs of Moher nem mutatta meg magát, olyan sűrű köd ereszkedett rá!

:) De vannak még csodálatos és érdekes felfedezni való helyek a szigeten: New Grange, Tara Hill, Giant’s Causeway, Belfast…stb., és az Irish Day Tours utazási iroda (www.irishdaytours.ie) kedvezményt ad az Alpha College of English hallgatóinak!

A hazaérkezéssel a projekt nem ért véget, kezdődik a tanultak gyakorlatba való átültetése, megosztása a kollégákkal.

A www.alag.hu oldalon a Dunakeszi Széchenyi István Általános Iskola Erasmus+ honlapja érhető el.

A Dunakeszi Széchenyi csoport a Facebookon pedig itt található: https://www.facebook.com/groups/1008989369177321/

                                                                                                                              

Hudacsek Éva

szombat, 01 augusztus 2015 00:00

Játsszunk színházat!

Az exeteri International Projects Centre (IPC) által szervezett kurzusra pályáztam, mert itt találtam számomra érdekes tanfolyamot: Drama Techniques for the English Language Classroom.

Mit is jelent a ’drama’ a nyelvtanulásban: játék, mese, mondókák, ének, zene, tánc, rajz, minden, ami művészet, ötvözve színpadtechnikai alapismeretekkel.

Mindig fontos volt számomra, hogy az angol nyelvet játékosan tanítsam, így motiváljam a gyerekeket, megszerettessem a nyelvet. A drámajáték az egész személyiségre hat, egyszerre izgalmas és nagy kihívás, fejleszti a ritmusérzéket, a beszédet, hallás utáni szövegértést, a csoportkohéziót, tulajdonképpen mindent, ami fontos az életben :’improving life skills’, ahogy a tanárunk mondta.

Mindezt a saját bőrünkön is megtapasztalhattuk! A csoportunk 16 főből állt: három lengyel, egy cseh, egy osztrák, egy francia, három spanyol, két török, két bolgár kolléga, egy Lichtensteinből, egy amerikai tanár és jómagam. Az IPC közelében lévő Cygnet Theatre társulata éppen turnén volt, így megkaptuk a helyüket, egy színházat! Itt dolgoztunk két hétig minden nap reggel 9.00-től délután fél 4-ig. Két tanárunk volt, az egyik Richard Clark, aki színész-rendező-színésztréner, vele a színpadtechnikai alapoktól kezdve rengeteg koncentrációs, hangképző, beszédfejlesztő feladatot, helyzetgyakorlatot csináltunk. A másik tanárunk Sophie Larkin volt, vele a nyelvórákon alkalmazható konkrét feladatokat ismertünk meg. Mindig páros vagy kiscsoportos gyakorlatok váltogatták egymást sok zenével, mozgással. Mi voltunk a diákok, a gyerekek, s a két hetet végig játszottuk! Azok a kollégák, akik még soha nem vettek részt ilyen típusú munkában, eleinte feszengtek kiállni a többiek elé, de a két hét során minden megváltozott! Nagyon erős, egymást támogató, együttműködő, jó csapat lettünk, rengeteget nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat!

De ez csak a munka része volt, mert az IPC szervezett közös kirándulásokat, programokat is a kéthetes kurzusán résztvevő mintegy 90 tanárnak. Két egésznapos, és egy félnapos fantasztikus kiránduláson vettünk részt mindannyian: ( Dartmoor National Park; Tintagel Castle and Boscastle Harbour in Cornwall; South Devon:Blackpool and Dartmouth), valamint volt szervezett exeteri városnézés, közös látogatás egy ’pub’-ban, valamint egy táncest, ahol régi angol táncokat tanultunk (olyanokat, amelyeket a Büszkeség és Balítélet című film báli jeleneteiben táncoltak, legalábbis nekem ez jutott eszembe!), így alkalmunk volt más kurzusokon részt vevőkkel is ismerkedni, beszélgetni, táncolni!

Családnál laktam, egy nagyon kedves, idős párnál, akiknél tényleg otthon éreztük magunkat a spanyol lakótársammal együtt. Ráadásul, meghívták egyszer vacsorára az egyetemi kollégiumban lakó két csoporttársamat is, hogy feltétlenül lássák egy család otthonát és részesei legyenek egy hagyományos angol vacsorának! Ez annyira figyelmes gesztus volt, nagyon meghatott mindannyiónkat! Köszönöm Karen és Bob!

Összegezve azt mondhatom, hogy remekül telt ez a két hét! Rengeteget tanultam, új barátokat szereztem, feltöltődtem! Az IPC jól szervezte a kurzusait, programjait, segítőkészek, rugalmasak voltak minden kérés, probléma megoldásában. Exeter pedig egy nagyon jó hely, egyetemi város lévén sok fiatallal, sok turistával, sok programmal, ajánlom mindenkinek!

A 2015-ös Nyelvparádé Nyelvtanári módszertani konferencián a képzésről tartott 10 perces előadás videója ide kattintva megtekinthető. A felvétel a Rendezvényparádé Kft. hozzájárulásával jelenik meg oldalunkon.

hudacsek e-kepek