2016 júliusában a horvát Pričalica civil szervezet „Drama in Education – Holistic Approach to Teaching with Drama Techniques” képzésén vehettem részt Splitben. A képzés a spliti egyetem campusának egy bérelt konferenciatermében zajlott. A „Dráma az oktatásban” kurzus elsősorban a Bolton nevével fémjelzett oktatási drámával (process drama) foglalkozott, de röviden kitértünk Boal módszertanára, fórumszínházára és a Vágyak Színházára is.
A képzés vezetője, Ivan Slavič fiatal angoltanár. Tíz éve, egy hasonló továbbképzésen ismerkedett meg a dráma lehetőségével az oktatásban. Dinamikus, készséges és rugalmas személynek ismertem meg, élvezet volt vele dolgozni.
A társaság spanyol, portugál, lengyel és magyar résztvevőkből tevődött össze. A tagok csak alig-alig rendelkeztek drámapedagógiai előképzettséggel, így a kurzus legnagyobb sajnálatomra elsősorban a szemlélet játékos megismertetésével és az alaptechnikák bemutatásával telt, haladó technikákról alig volt szó. Szerencsére Ivan, a vezető volt olyan rugalmas, hogy segített az engem érdeklő kérdések megválaszolásában is. A sors iróniája lehet, hogy több, a képzésen részt vevő lengyel kolléga annyira gyenge angoltudással bírt, hogy csak színházi eszköztárunkat latba vetve mutogatással, esetleg tolmácsolás útján tudtunk velük kommunikálni.
Elméleti alapozással kezdtük a tanfolyamot, Horvátország legjelentősebb drámapedagógiával foglalkozó professzora ismertette velünk interaktív formában a legfontosabb tudnivalókat, majd átvettük vele az alaptechnikák (pl. szoborcsoport, kérdezés) a gyakorlatban is.
A folyamatdráma lehetőségeit három példán keresztül ismerhettük meg, amelyeket magunk is végigjátszottunk és kielemeztük. Ezek a mintafoglalkozások úgy voltak összeválogatva, hogy megismerhettük a technikák és lehetséges ívek egész palettáját. Elsősorban általános iskolásoknak szóltak, de elvileg a módszer bármilyen életkorban használható.
A képzés záró akkordjaként Ivan ismertetett néhány a drámapedagógiai foglalkozásokhoz felhasználható érdekesebb digitális programot, alkalmazást, és IKT-s eszközt is. Ez volt talán a kurzus legtöbbféleképpen kamatoztatható része, elképesztő újítások jönnek ki havonta.
A szigorú értelemben vett képzést játékpedagógiai eszköztárt használó, a régió történelmét és jellegzetességeit bemutató közösségi programok egészítették ki. Egy helyi hagyományőrző szervezet által tartott foglalkozás keretében betekintést nyerhettünk a spliti Diocletianus palota, és a légió egykori életébe, majd kipróbálhattuk magunkat egy helyi sportban, a sekély vízben játszott picigin nevű labdajátékban, végül pedig kalandozhattunk egy kicsit Hvar méltán híres szigetét.
Számomra a leghasznosabb az volt a képzésben, hogy ráébredtem néhány narratívát használó, de önálló identitású pedagógiai koncepció (pl. process drama, story-line, edularp) mélyebb kapcsolatára, összefüggéseire. Emellett jó volt még arra is, hogy letisztázhassam az elméleti háttértudásomat, megerősítsem a drámapedagógiai alapjaimat, illetve hogy befoltozzak egy-két hiányfoltot a tudomásomban.
A képzés témája annyira inspirálóan hatott, hogy segített átlendíteni a holtponton, és végre létrehoztam oktatási intézményemben dédelgetett álmomat, egy játékpedagógiai műhelyt, ahol a továbbiakban kísérletezhetek ezzel a módszertannal is. Ezért örök életemben hálás leszek ennek a lehetőségnek!
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal