Oxfordba nagy elvárásokkal megy az ember – a tudomány kohója, inspirációk bölcsője, zsenik hazája – ehhez hasonló sztereotípiák ugranak be elsőre. Nem is kellett csalódnom, rengeteg lehetősége van az embernek Oxfordban, hogy bővítse, fejlessze tudását, ismereteit. 2017. július 2-án indultam útnak – elsőként a kollégák közül, akik elnyerték az Erasmus+ ösztöndíjat a Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnáziumból. Egyhetes kurzusom címe: Creative Teaching in the Secondary CLIL Classroom. Az indulás előtt pár nappal megkaptam a pénzügyi támogatást is, így nem kellett hosszasan előfinanszírozni a családi kasszából az utazást.

London Stansted repülőtérről egyenesen Oxfordba buszoztam, ami nem volt egy rövid út (3,5 óra), de eközben sokat láthattam az angol vidékből, néhány igazán kedves történelmi városkát is útba ejtve. Vasárnapi napon, korán érkeztem, a fogadó családnál lepakolva máris nyakamba vettem a várost, hogy minél többet láthassak belőle. Igazi vasárnap délutáni foglalatosságnak bizonyult az egyetemi botanikus kert megtekintése, valamint részvétel a Christ Church Cathedral esti zenés áhitatán, az Evensong-on. Este visszatérve a szállásra, megismerhettem lakótársamat, egy spanyol matektanárt, aki ugyanarra a kurzusra érkezett, mint én. Továbbá megbarátkoztam a gondolattal, hogy egy nagyméretű, ám igen jól nevelt kutya vár a konyhában, és két macska sündörög körülöttem – ha nem zárom be szobám ajtaját, jó eséllyel arra ébredek éjjel, hogy valami horkol/dorombol a takarómon (megtörtént).

Hétfő reggel, annak ellenére, hogy már beszereztem a heti buszjegyet, gyalog vágtunk neki az iskolába vezető útnak, s ezután minden nap így tettünk a Temze partján végigsétálva. Meg tudnám szokni…  A Lake School hétfő reggeli eligazításán 5-6 kurzus résztvevői kaptak alapos eligazítást, majd minden csoport külön folytatta a munkát a Said Business School impozáns, modern épületének egy-egy tantermében. A kurzus folyamán két tanárunk volt: Freia és Sharlene, mindketten tudásuk legjavát, odafigyelésük maximumát nyújtották számunkra. A CLIL kurzus létszáma 9 fő volt: 5 fő spanyol, 2 fő lengyel, 1 osztrák és 1 magyar résztvevő. Mindenki igyekezett lehető legtöbbet angolul beszélni, ami igencsak elősegítette a csoport gyors összeszokását. Az órák után is a legtöbb helyre együtt mentünk, igen jó kohézió alakult ki, mely remélhetőleg hosszú távú kapcsolatoknak is alapja lehet.

A kurzus felépítése a nyelvtanulás fő területeinek szempontjait követte:  a CLIL, mint módszer általános jellemzése, kipróbálása után az egyes nyelvi területek - olvasás, írás, beszédkészség, kommunikáció –  mentén dolgoztuk fel a nyelvtanulás és tantárgyi tartalom együttes tanításának kreatív módszertanát. Sok-sok példával, játékosan, konkrét ötletekkel lettünk gazdagabbak. Ezt színesítette az angol iskolarendszer megismerése, melynek kapcsán az egyes nemzeti iskolarendszerek összehasonlítása is terítékre került. Ez nem fejeződött be az osztályteremben, C.S.Lewis kedvenc pub-jában (Eagle and Child)folytatódott az élénk szakmai eszmecsere. Különösen érdekes és hasznos volt számomra a különböző tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő tanulók oktatásának módszertani összefoglalója, mely a magyarországi tanárképzésből nagyon hiányzik.

A délutáni kulturális programokból sem volt hiány: a Lake School szervezésében vettünk részt egy vezetett városnézésen hétfő délután, a Christ Church College megtekintésén csütörtökön, majd pénteken a közeli Woodstock városában Churchill szülőhelyét, a Blenheim Palace-t néztük meg, ami egészen Pazar látványosságnak bizonyult. Magánszorgalomból meglátogattuk Oxford számos egyéb nevezetességét is (Ashmolean Museum, Bodleian Library, Covered Market). Számomra fontos felfedezést jelentett, hogy a vezetett múzeumi túrák lehetnek érdekesek, sőt kifejezetten érdekfeszítők is!

Összességében gyümölcsözőnek, felfrissítőnek, tartalomban gazdagnak éreztem ezt a nagyon intenzív 7 napot, melyet Angliában tölthettem az Erasmus+ program segítségével. Köszönet érte!