Egy hét a nyugalom szigetén, Angliában
Nem szokták ismerni azt a helyet, ahol jártam, és én sem ismertem korábban: Cheltenham. Közép-Anglia, Oxfordon túl, Bristolhoz közel, mindössze 20 percre. Wales is közel van, át is ugrottunk oda a kurzus végén közösen. A fővárosba, Cardiffba. És ott láttam az óceánt is, életemben talán először, kibicikliztem érte – bár ezt néhányan vitatták, hogy az még csak a tenger. Van egy hatalmas stadionja a város szívében, amelynek a lelátója majdnem hozzáér a szomszéd házakhoz. De vissza Angliába.
A reptérről busszal utazom, 70 miles/hour, azaz kb. 110 km/h a sebességkorlátozás, időbe kerül, míg odaérek. Később figyeltem meg, hogy a buszmegállóban hosszan állnak sorban az emberek, és amikor megjön a busz – mindenki úgy marad. Nincs tülekedés. A sofőr leszáll (!) a buszról, köszön kedélyesen, elkéri a jegyet, maga berakja a csomagjainkat a busz hasába, majd feltessékel. Mikor mindenki megvan, volt, hogy végigment a buszon, akár egy osztálykiránduláson, és megszámolta, megvan-e mindenki. Aztán a buszon részletes tájékoztatást kapunk a menetrendről, mikor, hol leszünk, hol a WC, mit lehet, mit nem. Például tilos az alkoholfogyasztás, ezt mindig bemondják.
Nagyjából ugyanezt kapjuk kedves házigazdáinktól, ill. a kurzusszervezőitől. Mikor jönnek értünk, mikor kell indulni, előtte mikor reggelizni, meg még előtte felkelni, hogy időben odaérhessünk a helyszínekre. Egy világhírű lóversenypálya mellett lakunk, erről éppen ismerhettük volna a várost. Egyik sétánkon ránk esteledett, még kerítést is kellett másznunk, mire megkerültem olasz lakótársammal. A szomszéd meg lámákat tart.
És maga kurzus egészen fantasztikus élmény volt. Minden percet végiggondoló, felkészült, hozzánk kiválóan alkalmazkodó, mégis böcsületes tempót diktáló tanárunk volt. Graham Workman, még a neve is ilyen. No, meg hogy is kell mondani azt, hogy Graham? Nem ám, szürke sonka!
Ketten vagyunk magyarok. Vannak még olaszok, spanyolok, katalánok, németek (magasan ők tudnak legjobban angolul!, sose beszéltek egymás közt németül), bolgárok, egy francia meg egy svéd. Sok korombéli. CLIL-t (ejtsd: klil) tanultunk, azaz szaktárgytanítást idegennyelven, angolul persze (content and language integrated learning), ez már nagyon divatos mindenütt. Rengeteg módszert tanultunk, amit akár anyanyelvi órán is tudunk hasznosítani. Kis frissítés, szellőztetés, modern pedagógia.
Világot is láttam. Cardiff mellett Bathban, Gloucesterben, Tewkesburyben jártam. Megismerkedtem újra a „szögletes” (rectangular) gótikával. Siena után izgalmas volt igazán. Szőnyegpadlónak látszó, milliméteres gyepen, szemerkélő esőben bowlingozó, idős párokat fotóztam. Ja, mert akkor voltam, amikor tombolt a negyvenfokos kánikula Európa többi felén, a Brexiten túl. Nyakig az emberek a Balatonban (hozta az angol egy), meg a tengerben. Nekünk ennek csak a fele jutott.
Pulóverben Angliában, talán ezt a címet adhattuk volna neki.
Az iskola honlapján az ERASMUS+ 2017 oldal :
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal