Az oxfordi Lake School of English egyhetes Creative Teaching in the Secondary/Adult English Language Classroom című kurzusán vettem részt idén júliusban. Azt vártam ettől a pár naptól, hogy inspirációt kapok a további munkámhoz, s azt is reméltem, hogy olyan konkrét ötletekkel térek haza, amiket akkor tudok használni, amikor a tanítás során a tankönyvet egy kicsit félre szeretném tenni. Nem csalódtam.
Tízen voltunk a csoportban, német, olasz, spanyol, osztrák és lengyel tanárkollégákkal. Az oxfordi nyelviskola szervezése kitűnő volt, minden olajozottan ment, a beilleszkedéstől az adminisztrációig. A kurzus öt napján különböző területeket fedtünk le – az ismerkedéses feladatoktól kezdve az írás tanításáig. Minden feladatot mi hajtottunk végre, hogy lássuk, hogyan működnek. Hasznos feladatokat láttunk arról is, hogy a nehezen tanítható elöljárós igéket hogyan lehet mégis emészthetővé tenni a diákok számára. A vizualitásra is támaszkodhatunk a tanítás során, természetesen mindig körültekintően kell vele bánni, hogy valóban eszköz legyen egy film, és hatékony munka folyjon egy órára bevitt film után. Ehhez kaptunk konkrét segítséget olyan szuggesztív, szöveg nélküli kisfilmek lelőhelyéről, ahol olyan kétperces filmeket találhatunk, amit ha az órára beviszünk, aktívan tudnak részt venni a diákok a munkában. Amikor a szókincsfejlesztésről volt szó, tetszett, hogy a szavak, amikkel dolgoztunk, a mi szókincsünket is fejlesztették, de a feladattípusokat tudjuk használni a tanításban is, mindig aktualizálva a szókincset. Az utolsó napon a brit kultúra volt a téma egy nagyszerűen összeállított kvíz keretében, olyan alapvető kulturális, gazdasági, s a mindennapi élettel kapcsolatos kérdésekkel, hogy az valóban mindenkinek érdekes lehet, nyelvi szinttől függetlenül. Nagy segítség az is, hogy az iskola egy évig korlátlan hozzáférést adott az anyagaihoz, és többek között ezt a kvízt fogom sokszor használni olyan szünidő előtti órákon, amikor nehéz a diákokkal komolyabb munkát végezni.
Természetesen nem csak erről szólt Oxford. Már az első tanítási nap délutánján kapott a csoportunk egy szórakoztató és lelkes idegenvezetőt, Robot, aki körbevezetett minket a gyönyörű belvároson, sokat mesélt a college-ok munkájáról, a diákok életéről és az egyetemi város eseményeiről. Minden állomáson volt egy vicces vagy érdekes anekdotája, s látványos volt az is, amikor a college-ok folyosóit járván, a tabletjén megmutatta, hogy a Harry Potter filmek melyik konkrét filmjelenetét forgatták ott, ahol épp álltunk. Megtudtuk, hol volt Bill Clinton törzshelye, melyik pubban kezdte írni Tolkien a Hobbitot és hol lakott és tanított matematikát az Alíz meseországban szerzője, Lewis Caroll, és hogy tulajdonképpen ki is volt ez a kislány. A héten három délután telt városnézéssel, ezek után a csoport is kedvet kapott, hogy kipróbáljon egyet-kettőt azok közül a pubok közül, ahol sok híresség megfordult. Esténként a kisváros számos programot kínált. Szinte minden college-ban tartottak koncertet, szabadtéri Shakespeare előadásokat. Ha az előadás kezdetéig nem kezdett el esni az eső, akkor már biztosak lehettünk abban, hogy végig játszák a darabot. Második este az Exeter College kápolnájában tartott barokk zenei csembaló koncertre látogattam el, ahol minden darab előtt érdekességeket mesélt az előadó a dalok szerzőiről. Különös romantikát adott az előadásnak, hogy kizárólag gyertyafénnyel volt megvilágítva a kápolna a koncert alatt. Egy másik rendkívüli élményem egy Jane Austen kiállítás volt, ahol az írónő gyönyörű és letisztult kézírását, illetve a személyes tárgyait lehetett megcsodálni, továbbá a kor szelleméről olvasni és megtudni, hogy miért is volt az ő szellemisége a korában előre mutató. A másik nagy élményem a Blackwell’s könyvesbolt volt, ahova többször visszatértem. Emeleteken és folyosómétereken keresztül igényes könyvek között lehetett böngészni és természetesen az angol irodalom nagyjaihoz és Oxfordhoz kapcsolódó szuveníreket is vásárolni.
A sok pozitív tapasztalathoz még az is hozzájárult, hogy a szállásadóm egy nagyon vagány, nyolcvan éves néni volt. Reggelit, vacsorát ő készített nekem, sokat mesélt az életéről, történetein könnyesre nevettem magam. Régóta fogad külföldieket, vendégkönyvébe én is írtam. Otthona olyan volt, mint maga Oxford: sokszínűségébe befogadott, egy percig sem éreztem idegennek magam.
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal