Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

2018. július 16., hétfő 10:44

Két hét angol, nyelviskolán belül és kívül.

Írta: Kovács Judit
  • Helyszín: Exeter

Amikor tavaly az angol tanárnőnk megkérdezte, hogy akarok-e menni Angliába és nemet mondtam, mert úgy éreztem nincs elég angoltudásom egy ilyen utazáshoz. A sors úgy hozta, hogy mégis esélyem lett rá.

2017. augusztus 13 – án rengeteg várakozással és izgalommal indultam el kolléganőmmel életem első repülőútjára. Hatalmas büszkeséggel töltött el bennünket, hogy többszöri átszállással együtt is gond nélkül megérkeztünk Exeterbe. Ott már vártak a hostjaim, Lesley és Colin. Az este gyors ismerkedéssel, vacsorával telt. Nem kellett altató a hosszú nap után, hulla fáradtan zuhantam az ágyba.

Másnap reggel Colin autóval vitt el az IPC-be, ez másnap egy kis problémát jelentett, mert kissé elkeveredtem, így rögtön gyakorolhattam is a segítségkérést és az útbaigazítást. Az IPC-ben nagyon barátságosan fogadtak. Megkaptuk a mappáinkat, amiben minden fontos dolog benne volt. (jegyzetfüzet, toll, térkép, buszútvonalak, buszjegy...)

A közös eligazítás és gyors ismerkedés után mindenki a saját kurzusán folytatta a délelőttöt. A „Better English for Teachers” kurzuson folytattuk a megismerkedést. Kis csoportunkban olaszok, cseh, szlovák és lengyel kollégák voltak még.  Délután Roger az „idegenvezetőnk” tartott előadást Exeter és környéke történelméről majd kicsit esős időben indultunk városnézésre. A városnézés során Roger újabb és újabb történelmi érdekességekkel tágította az angol történelemmel kapcsolatos ismereteinket.

A következő napokon egyre jobban megismertük csoporttársainkat és tanárunkat Pault. Kicsit furcsa volt, hogy az angol tanárunk kivételével minden nemzet „angolját” egész jól értettük. Az egész napos angolozás fárasztóbb volt, mint azt gondoltuk volna. Nem csak az órákon kellett folyamatosan figyelni és fordítani, hanem egész nap, az üzletekben a buszokon az utcán,  mindenhol koncentrálnunk kellett. Az első hét elteltével már igencsak látszottak a fáradság jelei a csoporton.

A kurzus gyakran telt vidám hangulatban. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne vettük volna komolyan a tanulást. Paul igyekezett olyan feladatokat hozni, ami mindig újabb lendületet adott a fáradó csoportnak. Énekeltünk, activityztünk, akasztófáztunk... A feladatokat legtöbbször változó csoportokban vagy párban oldottuk meg. A feladatok filmekhez, ünnepekhez, történelemhez, időjáráshoz, oktatási rendszerekhez, nemzeti hagyományokhoz stb. kapcsolódtak. Így megismerhettük az angol és a csoporttársaink hagyományait, szokásait. Nagyon irigyeltem Pault, mint tanárt. A legtöbb feladathoz nem neki kellett előállítani a keresztrejtvényeket, a kipótolós feladatokat, hanem minden előre nyomtatva vagy az interneten elérhető volt.

Persze volt olyan feladat is, ami nem volt épp egyszerű. Igencsak megszenvedtünk a fonetika órákon. Utoljára a gimis angolos osztálytársaim szótárfüzeteiben láttam azokat a hangokat jelölő ábrákat, amikkel most szembesültem.

Ami pedig a kirándulásokat illeti egyszerűen fantasztikusak voltak! Az IPC szervezésében háromszor voltunk kirándulni, de ezeken kívül saját kiruccanásokat is szerveztünk. Gyönyörű tájakon és településeken jártunk. Láttuk Darkmoor-t, a Jurasic coast-ot, Sydmouth-t, jártunk Cornwall-ban, Exmouth-ben, Dunster-ben Lynmouth-ben és Londonban. Lábat áztattunk az óceánban és hajókáztunk.

Visszatekintve az eltelt két hétre hálás vagyok a sorsomnak, hogy nem futamodtam meg. Bármely tétovázó kollégának csak azt tudom javasolni, hogy vágjon bele és bátran utazzon, mert megéri.

Iskolánk Erasmus+ projektjéről bővebben a következő linken olvashattok:

https://erasmus2017exeter.webnode.hu/

Új hozzászólás