Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

2019. február 22., péntek 20:06

Life in Britain - kultúra és autentikus anyagok a nyelvoktatásban

Írta:
  • Helyszín: International House - London - Egyesült Királyság
Sky Garden view of London Sky Garden view of London Furka Ildikó

20 éve tanítok angolt, amiben teljesen véletlenül keveredtem, de még sohase jártam Angliában. Angol nyelvterületen voltam szerencsére korábban, de Anglia nem vonzott. Most azért esett ezen a továbbképzési lehetőségen rá a választásom, mert kezdtem kínosan érezni magam, hogy a fapados járatok idejében angol nyelvtanárként még nem jártam Londonban. Gondoltam, most már itt lenne az ideje, hogy legyen milyen közös témáról beszélni a tanítványaimmal [Szimbólum].  

A képzés tematikája határozta meg számomra a intézmény kiválasztását elsősorban. Az International House intézmény nevét a szakmában is mindenki jól ismeri, a minőségi nyelvoktatás egyik fellegvára, ráadásul anno a budapesti intézetükben kezdtem angolul tanulni. Kicsi a világ. London önmagában is egy külön világ, mindenképpen megtapasztalásra érdemes. 

Engem a nyelvtanulásban és a nyelvtanításban is mindig az érdekelt, milyen gondolatiság húzódik meg a nyelvhasználat mögött, milyen értékrendek kerülnek kifejezésre egy-egy fordulattal. Ezért választottam a Life in Britain: bringing culture into the classroom című képzést módszertani felfrissülésként. Nem bántam meg. 

Amellett, hogy az iskola nagyon nyitottan és segítőkészen fogadott, a képzést vezető tanár felkészültsége, közvetlensége és alkalmazkodóképessége vitathatatlan volt. Remekül tükrözte a tényt, hogy Londonban voltunk, hogy olasz volt, aki 30 éve él és tanít angolt Angliában, saját identitását kevésbé érzi már olasznak, bár angolnak sem. Leginkább Londoniként definiálja magát. 

A kurzus résztémái illeszkedtek a résztvevők érdeklődési köréhez, lefedtek minden aktuális területet, amely egy mai angol (londoni) életében fontos szerepet játszik, de minden foglalkozáson a témához legjobban passzoló feladattípusokat, módszertani ötleteket is átbeszéltük. Tanárunk, Andrea tanítási gyakorlatának kisebb elemeire is gyakran hívta fel a figyelmünket, hogy tapasztalatait velünk megosztva mi is fejlődhessünk. Az egyik ilyen apróság, amire nem árt, ha rendszeresen emlékeztetnek minket, a táblahasználat. Andrea mindig nagyon sok kifejezést felírt a táblára beszélgetéseink közben. Egyszer, amikor le kellett volna törölnie a táblát, hogy a következő kifejezés felférjen, csak félig törölt le egy-egy szót, és mielőtt továbbmentünk volna, ki is kérdezte tőlünk az addig hallott kifejezéseket. Roppant jól szemléltette, hogy egy kis időráfordítással mekkora segítséget tudunk adni diákjainknak az újabb kifejezések elsajátításában. Lehet, hogy nem is a módszer miatt maradt ez meg bennem ennyire, hanem inkább azért, mert megtapasztaltatta velem, hogy mennyire szükség van a külső szemre tanításunkkal kapcsolatban, különben elveszünk a rutin mindennapjaiban. A fenti praktika nem megerőltető, nem helyez nagy terhet a tanárra, nem kap negatív visszajelzést a diák sem, amely a motivációját veszélyeztetné, ha nem emlékszik a kérdéses szóra, mégis remek lehetőség arra, hogy a rövid távú memóriából a hosszú távú területre helyezzük anélkül, hogy diákjaink észrevennék, hogy tanulnak. 

A délutáni módszertani foglalkozásokon kívül a program részeként jártunk London különböző területein és múzeumaiban és kiállításain. Turistáskodtunk a Westminster negyedben a Parlamentnél és a Big Bennél (ami jelenleg felújítás alatt áll a londoniak szerint örökre [Szimbólum], olyan régóta csinálják), bekukkantottunk a Downing utcába hátha arra jár May asszony, pazar kilátásban volt részünk a Sky Garden 35. emeleti kávézójából, érezhettük roppant picinek magunkat a Tower lábánál, és elképzelhettük, milyen lenne minden nap 12 órában táncolni a Királyi Operaház kulisszái mögött. Részt vettünk egy igazi West End musicalen (Rock Suli), meglátogattuk Shakespeare Globe színházát, ahol egy sör ára volt a földszinti nézőtéri helye ára, igaz állni kellett végig, és mivel újra nem engedtek be, ha kiment az ember, kisebb és nagyobb dolgaikat is ugyanúgy a néző téren oldották meg. Kifejezetten szagos előadások voltak ezek akkoriban [Szimbólum]. De jártunk a Királyi Bíróság épületében is, amely azért hasonlít építészetileg egy templomra, mert tervezője azt vallotta, hogy az igazság és az igazságszolgáltatás Istentől való, és a bírói ítéletek helye egy templom kell, hogy legyen. De volt lazább kulturális esemény is a programban, hiszen a péntek esti sörözés a kollégákkal szinte kötelező londoni hagyomány, így az iskola diákjai is kipróbálták ezt egy kis turisztikai kvíz társaságában. 

A programon kívül, de iskolai szervezésben a hétvégét is hasznosan tudtuk eltölteni. Én szombaton Brithonba utaztam és a környék természetvédelmi nevezetességeit és farmjait látogattam meg szakképzett idegenvezető segítségével, vasárnap pedig irány volt Windsor, Stonehenge és Bath. Windsor Harry herceg tavalyi esküvője miatt volt fontos számomra, Stonehenge azért, mert hihetetlen erőfeszítést örökít meg és roppant kíváncsi lennék, mit gondoltak akkoriban az arra járó, odainduló embereke, Bath városát pedig minden Jane Austen rajongónak látnia kell egyszer. Természetesen egyik helyet sem lehet ennyi idő alatt végigjárni, inkább csak ízelítőt kapott az ember abból, ami rá várna, ha több napra ott tudna maradni, de irodalmi művekből, illetve dokumentumfilmekből vagy napi hírekből ismert helyeken járni így is nagyon izgalmas volt. 

A legjobban az tükrözte, milyen London, hogy az iskolán keresztül tudtam egy családnál lakni, akik ír származásúak voltak, egy pakisztáni muzulmán közösség mecsetje mellett kellet mindennap elmennem a metróhoz, minden nap más nyelven beszélő emberekkel utaztam a metrón, és a metró aluljárókban minden nap más zenész játszott más-más szakaszon másfajta műfajt. 

A szuvenír itt is minden boltban ugyanaz, csak nem mindegy hogy hol, mert ugyanaz lehet egy font vagy 5 is. (és bár nem ellenőriztem, de biztos, hogy made in China [Szimbólum]). 

A kávé egyáltalán nem rossz (régebben ezt híresztelték nekem Angliáról), de a Costa testvérek jelenléte miatt (sem) lehet az már. 

Rengeteg helyen lehet frissen készült (meleg) ennivalót kapni, még az olyan elvárásokkal is, mint a glutén-, cukor- és szénhidrátmentes étrend. 

Szinte senki nem öltözik fel rendesen a tél ellenére, mert annyira nincs hideg, vagy ki lehet bírni az otthontól a metróig – ahol jó meleg van – majd az irodáig – ahol szintén jó meleg van. Ha meg esik a hó, úgy is mindenki menekül haza idő előtt, mert leáll a metró, a teljes közlekedés, és rengeteg baleset van. Mert ugye évi egy hóesés miatt miért is kéne téli gumi???? Nyárival meg azért simán lehet szánkózni abban a lutyokban. Azt mondjuk nem tudtam mire vélni, hogy a reptereken se szórtak semmit a kifutókra azért, hogy az esetleges fagyást megelőzzék, így számos helyet lezártak pár órára. Még a Heathrown is egy csomó járatot töröltek (bár házi asszonyom szerint ez csak a British Airways járataira szokott igaz lenni, a többiek mernek repülni minden időben [Szimbólum]). 

A legtöbb boltban nagyon erős akcentusú alkalmazottal találkoztam, akikről viszont lerítt, hogy régóta élnek ott, és nagyon jól ismerik a szakmájukat, csak éppen a kiejtésük nem fog soha jobban közelíteni a helyihez. De ez senkit nem zavar. 

A metró tényleg egy cső (Tube), még a szerelvények belső kialakítása is, így viszont akik utolsó pillanatban ugranak fel/tömörülnek be, félig hajtott háttal kell, hogy álljanak az ajtóknál, mert nem elég magas a szerelvény számukra. Az egész nagyon fura, mert az angolok az én fejemben nem kifejezetten kistermetűek, de ezekben a járművekben csak középen lehet egyenes háttal állni. Úgy hogy az állandó MIND THE GAP felhívás mellett én még a MIND YOUR HEAD szlogent is legalább annyiszor bemondatnám. 

Itt a reggeli add-tovább-újság a Metro, este pedig az Evening Standard. Amíg utazol, elolvasol benne egy cikket, majd magad után otthagyod a széken, hogy valaki más is megnézhesse. És bár nem fog Pulitzer díjat kapni, nem is a legolcsóbb, legigénytelenebb szennylap a hírességekről szóló részek ellenére sem. 

Összességében remekül éreztem magam, elég jó képet kaptam arról, hogy a mai londoniak hogyan élnek, mik az értékeik, mik számukra a fontosak. Mindemellett módszertani témakörökben is bővültek az ismereteim, mint például a videóklippek és film trailerek használatának lehetőségei, vagy a nyelvtani elemek tanítása, mint olyan helyzet, amikor csinálunk valamit a nyelvvel, nemcsak a szabályokat alkalmazzuk monotonon, gondolkodás nélkül. Meleg szívvel ajánlom az International House London Life in Britain című kulturális módszertani továbbképzését. 

dr. Furka Ildikó 

2019. február 10.

Ezen a linken az Óbudai Gimnázium Erasmus+ oldalát böngészhetik: http://obudaierasmus.wixsite.com/obudaierasmus2016

Kapcsolódó elemek

Új hozzászólás