Elemek megjelenítése címkék szerint: Dublin

2023. augusztus 14-18, Dublin, Atlas Language School

Dublinban vettem részt az ösztöndíjas képzés keretében egy egyhetes nyelvtanfolyamon. Azért az angol nyelvet választottam, mert munkám során gyakran találkozom angol nyelvű szövegekkel és szerettem volna elmélyíteni angol nyelvi tudásomat.

Az itthoni online szintfelmérő teszt kitöltésén túl, a helyszínen egy szóbeli beszélgetés után soroltak be a megfelelő szintű nyelvi csoportba. Hétfőtől péntekig 9-től 1-ig vettem részt nyelvórákon, illetve némely délután az iskola által szervezett délutáni szabadidős programon. A csoportomban voltak más tanárok is, de magyar anyanyelvűvel nem találkoztam. Az órákon nyelvtani, szövegértési és szövegalkotási feladatokat végeztem írásban és szóban, az English File tankönyv segítségével. Az oktatók nagy hangsúlyt fektettek a csoport- és pármunkára, csoportomban mexikói, olasz, spanyol, japán és tajvani diákokkal ismerkedtem meg.

A délutánokat igyekeztem haszonsan tölteni, felkeresni Dublin nevezetességeit (Trinity College, Dublin Castle, James Joyce Center, Guiness Storehouse stb.), 19-én elkirándultam a Moher-sziklákhoz és Galway-be, illetve, mivel korábban, 11-én érkeztem, pár napot eltöltöttem Corkban is.

Utazásomat hasznosnak érzem, angol nyelvtudásomat még ilyen rövid idő alatt is, de sikerült fejlesztenem, illetve megismerhettem egy nagyon kedves és kellemes országot is.

Az idén sikerült ismét angol nyelvterületre utazni az intézményünk Erasmus+ pályázati projektje jóvoltából, hogy részt vehessek az ATC Language School Project-based Learning in the Digital Age kurzusán 2023. július 24-től 28-ig Dublinban.

Az egyhetes kurzuson jórészt olasz kollégákkal voltunk egy csoportban, egy német és egy cseh résztvevővel kiegészülve. Kisebb csoportokban dolgoztunk, így én két olasz hölggyel kerültem össze, akikkel együtt tudtunk dolgozni a projektünkön, hogy ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is kipróbálhassuk a projekt alapú oktatást. A kurzus modulok között volt a projekt tervezése, a tartalom megszerzése, nyilvános beszéd és szóbeli kommunikáció, nyelvi instrukciók adása, tartalom létrehozása, elrendezése, reflexió, visszajelzés készítése, értékelés. Az órák jó hangulatban teltek, lehetőségünk volt a tapasztalatcserére, barátok szerzésére és egymás megismerésére, az angol nyelvű közös munkára. Közös projektnek egy angol nyelvű költészeti klub létrehozását választottuk, ahol lehetőség van a covid alatt átélt élmények feldolgozására.

Szállásunk a Nedo Ardee Point nevű diákszállón volt, ahonnan könnyen el tudtunk jutni az iskolába gyalogosan is, a belvároson keresztül, így reggelente együtt tudtunk reggelizni, majd elgyalogoltunk az iskolába, ebéd után pedig a közösségi programok közül válogattunk. Igyekeztünk kiválasztani a minket leginkább érdeklő kirándulásokat, többek között voltunk egy belvárosi körúton az oktatónk vezetésével, ahol a helyi parkban lévő szobrok, emlékművek, nevezetes épületek, emlékhelyek megtekintésén után voltunk a Trinity Collage híres könyvtárában, a St. Patrick székesegyházban, a nemzeti galériában, a régészeti múzeumban, stb. A városon kívül is kirándultunk Dalkeyba és Malahide-ba. Megismerkedtünk az ír zenével, ételekkel, italokkal és a helyi nyelvvel. Az időjárás kegyes volt hozzánk, hiszen alig esett, sokat sütött a nap, főleg azokon a napokon, amikor kirándultunk. Sikerült tapasztalatokat cserélni, új barátokat szerezni és fejleszteni szóbeli és szövegértési készségeinket valamint az olasz és ír, német és cseh kollégák jóvoltából az európai identitásunkat is erősíthettük.

Az Erasmus mobilitási program keretében 2023. júlis 31-augusztus 4-ig vettem rész Írország fővárosában, Dublinban egy módszertani kurzuson. A kurzus célja egyrészt a résztvevő angoltanárok nyelvi fejlesztése volt, másrészt pedig az új módszerekkel is megismerkedtünk. Az órák az Emerald Cultural Institute-ban voltak megtartva, amely egy gyönyörű környezetben található épület. Az órák kis létszámban zajlottak, összesen heten voltunk a csoportban. Az órák ketté voltak osztva: reggel nyelvi alapozás volt, illetve az ír kultútáról tudtunk meg érdekességeket, délután pedig a módszertané volt a főszerep: a tanáraink mind egy-egy fejlesztendő területet helyeztek a központba, és megmutatták az új módszereket, amelyeket mi is könnyedén át tudunk emelni a tanításunkba. Tankönyvünk nem volt, de mindenki készült vagy nyomtatott anyagokkal, vagy kivetített prezentációkkal, így minden anyagot haza tudtunk hozni.

A délutánjaim egy kivételével szabadok voltak, szerdán egy előadást tartott nekünk egy tanárunk, aki a nyelvelsajátítás kérdéseit járta körbe. A többi délutánon én magam fedeztem fel Dublint, így jártam a Szent Patrik Katedrálisban, a Gaiety Színházban Michael Flatley írtánc show-ját néztem meg, vagy csak sétálgattam a dublini parkokban, amelyek gyakorlatilag egymást érik.

A szállásom az iskola által biztosított fogadócsaládnál volt. James és Loretto Wrynn egy nagyon kedves idős házaspár, akik egy impozáns három emeletes házban laknak. Ottlétem alatt nagyon sokat beszélgettem velük, mivel nagyon érdekelt Írország kultúrája, politikája és gazdasága is. Szerencsére nyelvi akadályokba nem ütköztünk, hiszen szépen és tisztán beszéltek. Külön szobám volt fürszőszobával felszerelve. Összességében kitűnő volt náluk lakni.

Nagyon örülök, hogy egy olyan régi vágyam teljesült az Erasmus által, ami nemcsak nyelvileg, hanem kulturálisan is nyitottabbá és fejlettebbé tett. Sosem fogom elfelejteni ezt a pár napot, amelyet Dublinban töltöttem.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.

Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.

Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.

Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.

Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.

A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.

A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket.  A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.

A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.

Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.

Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.

Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.

Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.

Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.

2023. július 31. és augusztus 12. között töltöttem el két hetet Dublinban a CES Dublin „Methodology and Language Development” kurzusán. Sokan, sok szépet leírtak már a városról, a környék látványosságairól, sőt még a tanfolyamról is ezen a felületen, így ezeket nem ismétlem meg. Az alábbiakban talán néhány tippel szolgálhatok még azoknak, - és ha az egytől-egyig lelkes és elégedett beszámolókat elolvassák, gyanítom, sokan lesznek ilyenek - akik írországi továbbképzést választanak a jövőben.

Bár előzetesen a kurzussal kapcsolatban csak a honlapon fellelhető elég általános, és ritkán frissített órarendet, a felkínált délutáni választható foglalkozásokkal kapcsolatban pedig nem túl sok információt kaptam, a képző intézmény tanárainak és koordinátorának rugalmassága és támogatása lehetővé tette, hogy a lehető legtöbbet kihozzam az ott tartózkodásból mind szakmai, mind turisztikai értelemben. A délutáni programokat általában segítő diákok szervezik, így az, hogy ezeknek a szervezése mennyire gördülékeny és megbízható, nagyban függ attól, hogy ezeket a diákokat hogyan sikerül kiválogatni és ellenőrizni. Ebben láttam különbséget a kollegáim (Atlas) és az általam (CES) választott képző intézmény között. Szerencsés választás volt az időpont, hiszen a két egyhetes kurzus között 3 munkaszüneti nap volt, lévén, hogy augusztus első hétfője Írországban ’bank holiday’, így 4 hosszabb kirándulás is belefért a két hétbe.

Augusztus eleje azért is bizonyult jó választásnak, mert minden hónap első péntekjén a MoLI-ba ingyenes a belépés és tekintve, hogy Dublin tele van rengeteg izgalmas múzeummal és kiállítással (ezekből minden ingyenes, aminek a nevében benne van, hogy ’nemzeti’), nem mindegy, hogy mennyit lehet megspórolni, ha jól tervezzük a látogatást. A kulturális programok és a képző intézmény által ajánlott fakultatív foglalkozások jól kiegészítették egymást, elmélyítették azt a tudást, amit az ír kultúráról és nyelvről megszerezhettem a két ír tanárnak köszönhetően, akik lelkesedésükkel, az ír történelemről és irodalomról tartott kiselőadásaik, valamint a személyiségük megnyilvánulásai és  a tanításhoz és az élethez való hozzáállásuk által egy kis ízelítőt adtak nekünk arról is, milyen az ír néplélek, amit - legalábbis a sztereotípiák szintjén -  mi, kis európai népek fiai és lányai (szlovákok, magyarok, gallegók), többször is hasonlatosnak éreztünk a magunkéhoz. Egy nagy, erős hatalom mellett élték történelmük legnagyobb részét, a nehézségekkel való megküzdés, a sorskérdésekre adott különböző válaszok többször vezettek a nemzet megosztottságához, számukra is a társas érintkezés fontos terepe a kocsma, ahol sírva vígadnak, ugyanakkor az utcákon járva lépten-nyomon látjuk érvényesülni az élni és élni hagyni filozófiáját. Az ír halotti tor tradíciójáról már nem csak dalban elmesélve hallottam, hanem tanárunktól, Gavintől is, aki szerint az írek nem tudnak mit kezdeni a dicsérettel és pikírt, morbid, szabadszájú humorral beszélnek akár a halálról is. Gavin megerősítette egyik filmkritikus bloggerünk véleményét, miszerint a Sziget szellemei című 2022-es Martin McDonagh film emlékeztet Tar Béla Torinói ló című filmjére, amit a Sátántangó nyolc órájával együtt ő végignézett. https://efesasanisimasa.com/2023/01/09/a-sziget-szellemei-the-banshees-of-inisherin-2022/. Írországi tartózkodásom alatt a The Banshees of Inisherin képei többször is felsejlettek emlékezetemben, praktikusan azért is, mert egy remek egynapos út, egy nagyszerű idegenvezetővel (akit ezúttal is ajánlok mindenki figyelmébe, aki Dublinba készül) lehetővé tette, hogy lássam – ha messziről is - a forgatási helyszíneket, az egyik főszereplő, Brendan Gleeson házát, s hogy iszonyatos mennyiségű információt halljak erről a varázslatos szigetről, amely amerikai idegenvezetőnket, Melissát a Wild Rover utazási irodától, 14 éve rabul ejtette.  

A képzés módszertani része gyakorlat-orientált volt, jó gyakorlatok bemutatásán és megosztásán keresztül vitattuk meg azokat a témákat, amelyeket kiválasztottunk az első órán, így szóba került diákjaink motiválása, a tanári szerepek, a közösség-építés és pozitivitás, és bár manapság a mesterséges intelligencia felhasználhatóságának kutatása érdekel a leginkább, jó volt egy kicsit elmerülni a Lexical Approach kommunikatív, semmilyen technológiát nem igénylő módszerében a tanfolyam nyelvi fejlesztéssel foglalkozó részében. Megvitattuk, mi a különbség a TBL és a PBL között, s hogy hogyan használjuk a kétféle megközelítési módot a tanári gyakorlatunkban, valamint megterveztük és elkészítettük csoportokban egy számunkra ideális lakóház makettjét is, miután összehasonlítottuk a lakhatási körülményeket, problémákat az általunk képviselt és ismert európai országokban.

A tanórák leginkább a kollégákkal való inspiráló interakciókkal teltek. Délutánonként Dublint és környékét néha egyedül, néha a kollégákkal élményeimet megosztva fedeztem fel, sok remek appot töltöttem le és ismertem meg. Dublinban mindenhol emléktáblák, idézetek, falfestmények és QR-kódokkal működő appok segítik a tájékozódást, a kultúra és a város megismerését. A szobrok beszélnek hozzánk, így megelevenedik G.B. Show, Oscar Wilde, Molly Malone és a húsvéti lázadás néhány figurája is. Ezek a remek eszközök nem helyettesítik azonban a sohasem tolakodó, de a segítségre szoruló embert mindig kisegítő, jó humorú ír polgárokat, akik közül van, aki a szögesdrótot nyomja le, ha nem a megfelelő utat választottad a hegytető meghódításához és van, aki vöröshajú ikreit tologatva mutatja meg kedvenc kávézóját a kábítószerfüggőknek fenntartott rehabilitációs intézet udvarán (ott, ahol a Dublin Coastline legjobb fürdőhelye található – Greystonesban), az Epic múzeumi őre pedig a hosszúra nyúlt látogatás nyitvatartási időt túllépő perceiben is vidáman, az „If you leave me now, you’ll take away the greatest part of me” slágerét énekelgetve kísér ki. A Dublin környéki strandok kavicsosak, de Greystonesban a kis kavicsok nem szúrnak, s nem ritkaság, hogy az elég hűvös Ír-tengerben való úszás alkalmával egy-egy fóka is felbukkan az úszók mellett, mint ahogy az sem, hogy egy vörös róka jelenik meg a nagymúltú Guinness sörgyár kapujánál vagy egy templom udvarán.

Iskolánk lehetőséget kapott az Erasmus KA122-SCH pályázat során, hogy 27 diákkal és 6 pedagógussal (3 kísérőtanárral és 3 szakmai látogatáson résztvevő kollégával) ellátogasson Írországba és Máltára 2023. február 26 és március 12-e között.

Fő célunk az volt, hogy angol nyelvterületen fejleszthessük diákjaink digitális kompetenciáit,  környezettudatosságát, illetve tanáraink frissíthessék szakmai eszköztárukat, módszertanilag megújulhassanak.

9-9 diák, 2 turnusban Dublinban a Babel Academy of English szervezésében ismerkedhetett meg új ötletekkel, metodikával, míg a harmadik csoport San Gwann városában, a Gateway School of English kurzusán vett részt.

Diákjaink délelőttönként nemcsak izgalmas foglalkozásokon sajátíthatták el a digitális kommunikáció, az internetes zaklatások problematikáját, megtanulhatták a digitális empátia fogalmát, valamint megismerhették napjaink környezetvédelmi kihívásait, hogy felelőségteljes állampolgárként járulhassanak hozzá egy fenntarthatóbb jövőképhez, de lehetőségük volt arra is, hogy más nációk diákjaival dolgozzanak együtt a témában elkészített projektjeik során. A munka közös nyelve az angol volt. A tanórák a kitűnő és lelkes tanári csapatnak és a változatos, izgalmas munkaformáknak, a közvetlen hangnemnek köszönhetően,  gyorsan teltek. Nemcsak a prezentációk lettek érdekesek és színvonalasak, de a gyerekek is egyre bátrabban használták a célnyelvet. Öröm volt pedagógusként látni, hogy a félénkebb, a közönség előtt megnyilvánulni nem szerető tanulók is meg tudtak szólalni, bátran kommunikáltak a csoporttársaikkal és a családoknál, ahol elszállásolták őket, egyre lelkesebben meséltek napi élményeikről. Külön említést érdemel az, ahogy a hétköznapi embereket is tesztelhették témáikról. A prezentációk anyagaihoz egy-egy kérdőívet is készítettek és oktatóikkal felkeresték a környék egyik plázáját, ahol a helyieket kérdezgették, hogy mennyire járatosak a témáikban. 

A fő témakörük mellett, mindennap bepillantást nyerhettek délutánonként Dublin és San Gwann sokszínűségébe. A képző intézmények izgalmas programokon keresztül ismertették meg diákjainkkal a helyi kultúrát és történelmet : múzeumokba, parkokba, kirándulásokra mentünk profi vezetőkkel. Találkozhattunk helyi diákokkal is és beszélgethettünk velük az ír oktatási rendszerről. A legnagyobb élmény a mi csoportunk számára a howthi látogatásunk volt, ahol nemcsak az ír természet szépségeit és a helyi kastély impozáns épületét csodálhattuk meg túránk során, hanem az egykori halászfaluban  fókákkal is találkozhattunk természetes közegükben.

Nemcsak a diákoknak nyílt lehetősége új ismeretek elsajátítására, hanem tanáraiknak is. Eredetileg 3 kolléga vett részt szakmai, módszertani programokon és ismerkedhetett meg új ötletekkel, metodikával ( Dublinban a képzőintézmény mindkét kísérőtanárnak is lehetőséget adott erre). A diákjaink munkájának monitorozása mellett, lehetőségünk volt arra, hogy beüljünk nyelvi órákra is. 15 fős csoportokhoz csatlakoztunk, ahol ugyanaz a sokszínűség, nemzetköziség volt jellemző, mint a városra. Dublinban nagyon sok közép- és dél-amerikai diák tanul nyelvet. Mi magunk is dolgoztunk együtt brazil, panamai, venezuelai, mongol, kínai, török diákokkal. Nagyszerű élmény volt részese lenni a csapatuknak. Profi tanárukkal, Ivánnal, éppen az oktatásról, a helyi rendszerekről tanultak, így a különböző munkaformák segítségével, mi is bepillantást nyerhettünk a helyi iskolarendszerekbe, a mindennapokba, képet kaphattunk a kulturális hasonlóságokról és különbségekről. Nagyon sok hasznos tapasztalattal gazdagodtunk. Nagy élmény volt nemcsak a módszertani megújulás lehetősége, hanem a befogadás, a sokszínűség megtapasztalása ebben a nyüzsgő városban.

Írország és Málta pillanatok alatt a szívünkhöz nőtt. Minden percét élveztük az itt töltött időnek. Köszönettel tartozunk az Erasmus + és a Tempus közalapítvány munkatársainak,  mert lehetővé tették, hogy diákjaink új kultúrákat ismerjenek meg és nyitottak, befogadóak legyenek másokkal.