Elemek megjelenítése címkék szerint: Firenze

Az Erasmus+ program keretében 2019. november 25-től 30-ig egy tartalmas, az Europass iskolájában szervezett, angol nyelvű általános módszertani tanártovábbképzésen vehettem részt és tölthettem egy csodálatos hetet Olaszországban, Firenzében.

A kurzus címe, "The 4Cs: Creativity, Critical Thinking, Communication and Collaboration in Schools", azaz szó szerinti fordításban Kommunikáció, Kollaboráció (együttműködés), Kreativitás és Kritikus gondolkodás az iskolában, - melyeket magyarul inkább 4 K-nak lehetne nevezni,- s melyek az alapkészségek elsajátítására (írás, olvasás, számolás) építve fejlesztik a tanulók képességeit és személyiségét, 21. századi tanulási módszerekkel az általános iskolás korosztálytól a felsőoktatásig, felnőttoktatásig. 

Az elmélet mellett nagyon sok példát és feladatot kaptunk ezeknek a részterületeknek az elsajátítására, sok videó anyaggal, jó gyakorlatokkal voltak ezek alátámasztva.
A feladatok között volt sok közösségformáló, vidám, drámapedagógiai jellegű feladat is.
Nagyon ajánlom ezt a kurzust azoknak, akik nyitottak az új módszerek, illetve a tanulóközpontú nézőpont elsajátítására. Valamint azoknak, akik csupán szeretnék módszertanukat érdekes feladatokkal bővíteni, tanári kreativitásukat fejleszteni, vagy azoknak, akiknek iskolájuk a Komplex Alapprogramban vesz részt.
Példák a módszertani és szemléletmódbeli gazdagságból: csoportmunka, projektmunka, sztori gyártás, kreatív rajzolás, versírás, értő hallgatás, nonverbális kommunikáció, stb..
A tanárunk nagy empátiája és a csoporttagok, a magyar, török, spanyol, görög, román és holland csoporttársak nyitottsága miatt nagyon jó közösség alakult ki, tehát összességében nagyon szerencsésnek mondhatom magam a képzést illetően. Az iskola adminisztratív dolgozói is készségesen és gyorsan segítettek minden kérdésben és intéznivalóban.
Ezt már itthonról is egy nagy szervezőmunka és gyors kommunikáció, segítőkészség előzte meg a magyar munkatársak oldaláról is az időpont módosítások miatt. 

A szállásadómmal is nagyon jól megértettük egymást.
Firenze pedig már november végén a kellemes késő őszi időben is adventi, karácsonyi fényekben pompázott, - így a városi sétáink és múzeumlátogatásaink is különleges hangulatúak voltak.
Egy betegség miatt kellett nyárról erre az időpontra halasztanom a mobilitást, de maga a képzés is és a város a maga sokszínűségével egy felejthetetlen élménnyel kárpótolt, mely számomra igazi rekreáció is volt egyben. 

A karácsondi Gönczy Pál Katolikus Általános Iskola lelkes kis csapatával ez az első Erasmus+ pályázatunk. 

Iskolánk honlapjának Erasmus oldala: http://gonczy-karacsond.sulinet.hu/erasmus/

Saját blogom: https://sklarikafirenze19erasmus.blogspot.com/

2019 augusztusában az Erasmus+ Mobilitás pályázat keretében vettem részt egy egyhetes képzésen Firenzében. Amikor az intézményvezető arról kérdezte a tantestületet, hogy ki szeretne részt venni egy ilyen pályázaton, szinte elsőként jelentkeztem. Nem is gondolkodtam semmin, nem az ezzel járó feladatokat láttam, hanem csak a lehetőséget valami új, valami izgalmas megélésére. Később persze rádöbbentem, hogy az angolom nullához konvertál, s ha nem találok magyar nyelvű képzést, akkor vissza kell táncolnom. Szoft készségek erős tanároknak. Ez volt az a cím, ami az egy hetes képzést és nyaralást biztosította számomra Firenzében. Szoft készségek erős tanároknak. A szavakat külön értettem, de nem igazán tudtam mire jelentkezem. Alig vártam az indulás napját, pedig féltem egyedül nekivágni a világnak. Busszal utaztam, s már a buszon megismerkedtem néhány kollégával, akik szintén ugyanoda tartottak. Ez segített a komfortzóna átlépésében, segített a félelmek leküzdésében. Megérkezvén a városba, olyan volt, mintha időutazáson lennék. Egyszerre nyüzsgő és megnyugató volt minden. A szállás elfoglalása után elindultam feltérképezni a várost. Évekkel ezelőtt már jártam itt, így tudtam, hogy nem tévedek el. Órákon át sétáltam és szívtam magamba Firenze minden ízét, zamatát. A város annyira gazdag látnivalókban! Elterveztem, hogy melyik nap melyik templomba, múzeumba fogok bemenni; meglátogattam kedvenc helyeimet és pihenésképp beültem egy templomba a San Marco téren. Kórus gyakorolt épp, ami egyszerűen csodálatos volt! Tudtam, hogy jó helyen vagyok. A képzésre 16-an jelentkeztük, mindannyian magyarok, s a város szívében egy igazán szép épületben töltöttük a délelőttöket. A jégtörő játék és bemutatkozás során kiderült, hogy többen több szálon is kapcsolódunk egymáshoz, és lehetett sejteni, hogy jó kis csapat leszünk. A trénerünk felkészült és lelkes volt. Minden napot játékkal kezdtünk és játékkal zártunk. Igazán élményalapú és kooperatív foglalkozásaink voltak. Motivácót erősítő és kreativitás fejlesztő gyakorlatokkal, stressz- és konfliktuskezelési technikákkal foglalkoztunk. Az önismereti játékok során nagyon jó volt "mélyre menni magunkban", s az is tetszett, hogy mindent megosztottunk és ütköztettünk egymással. Folyamatosan olyan hétköznapi helyzetekben építgettük szoft készségeinket, melyek közül jónéhányat átéltünk már tanári pályánk során. Itt viszont nem volt tét, nem voltak éles szituációk. Tudtuk látni kívülről önmagunkat, tudtunk fejlődni egymás véleménye által. Figyelhettük, hogy kiből mi vált ki stresszt, ki hogyan lát egy adott problémát, s kinek milyen jó módszerei vannak bizonyos helyzetek megoldására. A hét közepére mindannyian megéreztük (igen megÉreztük), hogy mik azok a szoft készségek. A délutánokat kisebb-nagyobb csoportokban együtt töltöttük. Közösen ebédeltünk, sétáltunk, beszélgettünk. Az utolsó napon meghívtuk ebédre a trénerünket és megköszöntük neki a munkáját. Mindannyian úgy gondoltuk, hogy ez a minimum, amit adhatunk neki, hisz mi is annyi mindent kaptunk tőle. Még azt is megfogalmaztuk, hogy jó lenne mindezt folytatni. Ha lenne egy szoft 2. képzés, biztosan jelentkeznénk rá mindannyian. Az öt nap alatt nagyon sokat tanulunk egymástól, mindenki szívvel-lélekkel jelen volt. Tulajdonképpen minden ismeretet magunk fedeztünk fel és tapasztaltunk meg. A trénerünk minden tanítás végén megkérdezi tőlünk, hogy ma mit viszel haza magaddal. Én tudom, hogy a sok játékot és feladatot viszem haza, és már előre játszom a gondolattal, hogy milyen hatása lesz ennek az osztályomban.

ERASMUS+ pályázatERASMUS+ pályázatOlaszország, Firenze2019“Art as therapy: Self-expression and special needs in art education”

Részt vettem az intézmény ERASMUS+ Mobilitási Pályázatában, amit sikeresenmegnyertünk, így lehetőségem volt egy hetet eltölteni Firenzében 2019. július 14-21. között.Választott kurzusom egy művészetterápiával foglalkozó angol nyelvű képzés, amelykörbejárta a művészet, mint terápia lehetőségeit az önkifejezés során és a sajátos igényekesetében a művészeti oktatás keretein belül. 15-19.-e között tartott maga a kurzus, amit egyegész napos toszkánai kirándulással zártunk szombaton (ellátogattunk San Gimignanoba,Sienaba és a Chianti borvidékre).

Az elvárt tanulási eredmények meghatározása a mobilitás tervezési szakaszában:

Megismerek művészetterápiás módszereket és eljárásokat.Az adott korcsoport számára kiválasztom a megfelelő művészetterápiás eljárást.Felismerem a módszerek alkalmazási lehetőségét a sajátos nevelési igényű tanulók esetében.A helyzetnek megfelelő művészetterápiás módszereket alkalmazok.

A kurzuson tizenöten vettünk részt, Finnországból, Hollandiából, Csehországból,Lengyelországból, Németországból, Spanyolországból és Magyarországból érkeztünk, igazi multikulturális közösséget alkotva. Olasz pszichológus oktatónk remekül összefogta atársaságot és jó érzékkel mérte fel, hogy mikor érdemes kerekasztal beszélgetéstkezdeményeznie, frontálisan előadnia vagy alkotói tevékenységbe vonnia bennünket, holegyéni, hol páros, hol csoportos munkában.A képzés részben elméleti részekből állt, de főképp a gyakorlati elemek voltak ahangsúlyosak, amik a taglalt témákhoz kapcsolódtak. Körbejártuk, mi a művészet és választkerestünk arra, hogy mi a művészetterápia és a művészet, mint terápia közötti különbség.Művészet, mint eszköz és nem csak mint eredmény, Gestalt-elmélet a művészetben - afolyamat sokkal fontosabb, mint a végeredmény, a tudatosságnak kulcsszerepe vanéletünkben. Feltártuk a “handicap” eredeti jelentését, a hátrányok kompenzálási lehetőségeit,és megvitattuk a környezet és társadalom jelentőségét a sajátos nevelési igényű tanulókesetében.“Pattern method” megismerése - ismétlődő formák, minták, különböző léptékbenmegjelenítve, terepmunka során. Izgalmas volt minták után kutatni a városban, a végére márakkor is mintákat észleltünk, amikor már aktívan mással foglalkoztunk.Kielemeztük, kivel és mivel, hogy osztunk meg magunkról információt, hogyan és mitfejezünk ki magunkról, ezen felül mi a kapcsolat a szorongás és “oversharing” (túlzottmegosztás) között. Mi az üzenetünk és hogy lehet dekódolni? Feltètelezèsek és hibáskövetkeztetések szerepe a kommunikációban."A kedvenc színem a narancssárga, ennyit mondok. Ebben benne van az számomra, hogygyerekkorom óta a kedvenc színem, és boldoggá tesz, hogy ezt megoszthatom Veletek. Te neakarj más üzenetet, mögöttes tartalmat megfejteni hozzá, hiszen csak annyit mondtam, ez akedvenc színem. Csak kifejeztem magam."Tananyagunk számottevő részét a mindfulness bemutatása és alkotás során alkalmazható technikái tették ki. A tudattalan, ösztönös alkotás adta művészeti és terápiás lehetőségek jelentőségéről is elbeszélgettünk, majd ezt követően intuitív rajzolás következett csukott szemmel, először önállóan, majd párban közös lapra. El kellett nevezni, mert oktatónk szerinta cím mindig ad egy keretet, egy értelmezési tartományt. A közös intuitív rajzolás eredménye nagyon tetszett nekünk német párommal - nem csak a hozzánk közel eső részén rajzoltunk csukott szemmel a közös lapra, hanem bátran áttértünk a másik "térfelére" is.Változatos eszközökkel dolgoztunk, rajzoltunk tollal és filctollal, festettünk, gyurmáztunk,fonallal ábrázoltunk életpályát, fényképeztünk mintákat keresve, minden napra jutott legalábbegy kreatív feladat. Olykor elhagytuk az iskolát, és a város különböző pontjain tartott előadást oktatónk, vagy a környezethez kapcsolódó témán kellett dolgoznunk.Kifejezetten tanulságos és inspiráló volt, hogy minden résztvevő prezentált és bemutattuk magunkat, az iskolánkat és a munkát, amit végzünk. Érdekes volt végre egy finn tanártó lhallani a nevezetes finn módszerről, és a saját prezentációm is nagy sikert aratott tanulóimlátványos alkotásaival és művészetterápiás, érzékenyítő törekvéseimmel. A tudásmegosztást folytatva, egyik délután összeültünk páran a szállásomon (mivel az iskola mellett laktam, ezkézenfekvő helyszínnek bizonyult) ötletbörzézni. Beszélgettünk az országunk edukációjáról,lehetőségeinkről, mint tanár és megosztottunk ötleteket rajzórákhoz, alkotásokhoz. Izgalmasvolt összevetni a munkásságunkat, meglepő hasonlóságok és különbségek vannak a különféleuniós országok módszerei között. Létrehoztunk egy levelezőlistát, hogy a későbbiekben istudjunk ötleteket megosztani egymással - azóta folyamatosan gyarapodik a linkgyűjteményünk és jó gyakorlataink száma.

A tanulási eredmények értékelése a mobilitás után:

A megismert módszereket össze tudom kapcsolni és alkalmazni a gyakorlatban a tanórákon,művészeti iskolai foglalkozásokon. Igény szerint alakítható technikákkal ismertettek meg,amiket sikeresen beemelhetek a diákokkal való munkámba. A mindfulness, mint pedagógiai eszköz gyakorlati lehetősége és alkalmazása, kiemelt jelentőséggel az önismereti témáknál.Hogyan alkalmazhatóak a mobilitás során megszerzett tanulási eredmények a sajátmunkámban, illetve a küldő intézmény gyakorlatában?A rajzórai kereteken belül beépítem a művészet, mint terápia adta lehetőségeket, kiemeltfigyelemmel az önismeretet illető feladatoknál. Kooperatív munka során empátia és kommunikáció fejlesztése.Szakmai műhelymunka során művészeti munkatársaimmal és a fejlesztő pedagógusokkal megosztom a megszerzett tudást és közös ötletbörzét tartunk az alkalmazást illetően. Azoktatótól kapott “mindful workbook” megosztom kollégáimmal és gyakorlatban alkalmazom a gyerekekkel.

Október végén csodás hetet töltöttem Firenzében, igazi feltöltődés volt. A kurzusom: Finnish approach to pupil’s wellbeing: how to bring more activity, fun and joy to classroom, leginkább a pozitív pszichológiáról, a mindfulnessről és a csapatmunkáról szólt. Az egész nagyon gyakorlatias volt, szinte mindent ki is próbáltunk, nem csak beszéltünk róla.

A tanárom Finnországból érkezett, Mirijami, a 11 fős csoportunkban pedig 4-en franciák, 4-en finnek, egy szlovén lány, és ketten voltunk magyarok. Csak ketten voltunk szaktanárok, a többiek között volt: fejlesztő pedagógus, pszichológus, óvodai asszisztens, tanítónő, és óvónők. Hétfőtől szerdáig 9-14 óráig, csütörtök, pénteken pedig 14-19 óráig tartott a képzés. Délutánonként szerencsére bőven jutott idő Firenze felfedezésére, szombaton pedig ellátogattam Sienába.

A kurzuson rengeteg videót néztünk a fő témákban és sokat beszélt róla a tanár, hogy mennyire fontos a pozitív dolgokra való fókuszálás, az erősségekre, a jó tanácsokra, tippekre, a lehetőségekre és nagyon fontos a figyelem, a meghallgatás. Azt tanácsolják a finnek, hogy minden gyerek szüleinek mondjuk el miben jó a gyermeke. Minden reggel ébredéskor tegyük fel a „pozitív szemüveget”, és a nap vagy hét végén összegezzük magunkban, mi ment jól!

A felnőtteknél igaz az állítás, hogy a boldogságot magunkban kell megtalálnunk, de a gyerekeknél még fontosabb a külső megerősítés. Rengeteg olyan dolog van, amit gyakrabban kellene mondanunk őszintén, pl.: Köszönöm; Elnézést; Sajnálom; Igazad van; Meg tudod csinálni; Kérlek; Minden rendben lesz; vagy bármi szépet, stb. Megtanultuk, hogy a jelenlétünkkel, a létezésünkkel tanítunk, nevelünk. Ezért saját magunkkal kell kezdenünk a változást. Mindfulness attitűdök: bizalom, türelem, nyitottság, pozitív szemlélet, a csendben maradás képessége, a hallgatás képessége, nem kritikus, barátságban van önmagával, képes elengedni dolgokat, rugalmas, elfogadja és értékeli, hogy a dolgok jönnek és mennek, stb.

Mit ad a mindfulness? jobb érzelmi szabályozás; fokozott önértékelés; csökkentett aggodalom; szociális készségek fejlesztése; jobb hangulat; koncentráció fejlesztése; jobb testkép; jobb döntéshozatal; fokozott empátiakészség; öntudat; technikák az elme nyugtatására és az összpontosításra; figyelmes kommunikáció; éberség; kevesebb stressz, szorongás, depresszió; növekszik a boldogság, az optimizmus és a jól-lét szintje

Milyen a mindful tanár? javítja a figyelmet és a tudatosságot; jobb a megfigyelési képessége; javítja a diákok igényeihez való alkalmazkodóképességet; növeli az ellenállóképességet; elősegíti az érzelmi egyensúlyt; csökkenti a kiégést és a stresszt; támogatja az általános jól-létet; javítja az osztálytermi irányítás képességét; hatékonyabbá teszi (az osztályteremben); javítja a kapcsolatokat

A fentiek érdekében én mindenképpen ajánlom minden pedagógusnak egy ilyen tanfolyam elvégzését, különösen egy ilyen szép helyen, mint Olaszország.

Iskolánk pályázott az ERASMUS+ program KA1 mobilitására, 4 pedagógus összesen 7 mobilitáson vehetett részt. Ennek a pályázatának a keretében lehetőségem volt augusztus 05-től 11-ig egyhetes kurzuson részt venni Firenzében, amelynek címe: A Satisfying School Experience: Strategies and Skills for Teachers. Az óráink általában délután voltak. Vagyis a legnagyobb hőségben voltunk a légkondicionált osztályteremben. Ez nagyon jó volt. Különösen azért, mert a szállásomon sem volt légkondi. De minden más szempontból nagyon jó apartmant kaptam ismét. Közel volt az iskolához, nagyon jó volt a lakás elrendezése, három lakóra két fürdőszoba, három szoba, tágas nappali és jól felszerelt konyha, egy pici terasz.

A kurzus vezetője ismét Davide Bassano volt, aki az előző kurzusomat is vezette. Ő klinikai gestal pszichológus, aki megint hihetetlen érzékkel és gyorsasággal varázsolt csoportot az öt országból érkező 12 tanár résztvevőből. A csoportunkban volt 5 férfi és 7 nő, igazgatók, helyettesek és beosztott tanárok is. Rögtön, valahol a kurzus első napján jött a kérdés: Te miért vagy itt? Na, ez, illetve az erre adott válaszok voltak igazán izgalmasak. A kurzus elején mindenki bemutatta az iskoláját, és beszélt saját pedagógusi munkájáról. Sokféle iskolából jöttünk: állami általános és közép-, egyházi- és magán iskola. Ebből is gondolható - és valóban így volt -, hogy ezerféle problémára kerestük a válaszokat ezen a tanfolyamon.

A tanfolyam során megismerkedtünk az alapérzelmekkel, a stressz és kezelése lehetőségeivel, néhány alapvető relaxációs technikával, emellett foglalkoztunk a „kiégés-szindrómával”, hallottunk PIPPI-ről, egy prevenciós gyermek programról is, és elemeztük ezek szerepét az oktató-nevelő munka során. A kurzus tapasztalatai megerősítettek abban, hogy a „mindfulness” egyszerű, de nem könnyű; gyakorolható és fejleszthető. Dolgoztunk párban, kis csoportokban, szituációs/drámajátékokat végeztünk. A hét napjai pörögtek … nagyon hamar lett vége!

A ráadás a hatodik napon, szombaton az iskola egy egész napos, felejthetetlen Toszkán kirándulást is szervezett nekünk.

Egy hét Firenzében

2019. augusztus 4-11. között az ERASMUS+ KA1 program keretében Firenzében vettem részt egy magyar nyelvű továbbképzésen. A pályázatra való jelentkezésben tapasztalt koordinátorom, Hudacsek Éva mindenben segített és ellátott tanácsokkal.

Az Europass Teacher Academy firenzei továbbképzésén a szoft készségek rejtelmeiben mélyedtünk el 5 napon keresztül. Egy kolozsvári fiatal, ámde tapasztalt tanárnő, Lidia Matei vezetésével csoportmunkák, érdekes játékok, olykor-olykor önismereti és személyiségfejlesztő tréningekre emlékeztető gyakorlatokon keresztül vezetett be és rá minket különböző iskolában, de a magánéletben is nagyon jól hasznosítható technikákra. Mit is jelent a továbbképzés címe: Szoft készségek erős tanárok számára? Olyan készségek összességét jelenti, melyek a kollégákkal és tanulókkal való kapcsolataink minőségére, a tanulási folyamat irányításának javítására, a kreativitás és motiváció fejlesztésére fektetik a hangsúlyt, valamint központi téma volt még a csapatmunka, a stressz- és konfliktuskezelés.

A csoportban 16-an voltunk. Mindannyian magyarok Magyarországról. Ez roppantmód megkönnyítette a dolgomat, hiszen már a kiutazást megelőzően fel tudtam venni majdnem mindenkivel a kapcsolatot, Facebook csoportot hoztunk létre, és megosztottuk egymással tapasztalatainkat, ki hol tart a szervezésben, milyen tennivalók várnak ránk, és mikor és hol találkozunk. Természetesen egy Facebook csoportban és Messengeren, illetve e-mailen folytatott kapcsolattartás és ismerkedés nem helyettesíthet egy személyes találkozást és beszélgetést. Firenzében mindenki megismert mindenkit. Hamarosan kialakultak a szálláshelyek és a szimpátiák szerinti baráti csoportok. A képzést vezető tanár azonban mindig kényesen figyelt arra, hogy a csoportmunkákban ne mindig ugyanazok a személyek dolgozzanak együtt. Az iskola minden nap 14 óráig tartott, a helyszín Firenze központjában, egy hangulatos épület negyedik emeleti légkondicionált, iskolára egyáltalán nem emlékeztető elegáns apartmanja volt, ahol szünetekben nagyon kedves olasz munkatársak szolgáltak fel nekünk kávét és hozzá különböző olasz süteményeket, édességeket. A képzést vezető tanárnő akkurátus időbeosztásának köszönhetően minden nap 14 óra 00 perckor aztán nyakunkba vehettük a várost, és elvegyültünk a nyüzsgő firenzei utcák áradatában. Firenzét, a kb. 350 ezer fős várost évente kb. 16 millió turista keresi fel, (és ebbe most én is beletartoztam) akik élvezni akarják a reneszánsz szülőhelye által nyújtott művészeti értékeket, a szűk macskaköves utcákat, a gyertyafényben úszó kápolnákat valamint a toszkán konyhát és tájat. Firenze az UNESCO Világörökség részeként nyilvántartott belváros kis sétával bejárható, hiszen minden fontosabb látványosság kb. 2 km-es sugarú körben helyezkedik el. Hamar beszippantott minket a kultúra, a hangulat, az életigenlés. És mi hagytuk magunkat, és sodródtunk a város lüktető áramlásával. Estére persze lejártuk a lábunkat. Nem tudtunk betelni a város szépségével. Másnap pedig újult erővel indultunk együtt a képzésre.

Nehéz volt a búcsú pillanata. Hamar eltelt a hét. De úgy gondolom és hiszem, hogy minden résztvevő feltöltődve, újabb tudással és tapasztalattal gazdagabban tért haza. Bővült a látókörünk, kinyílt a világ, és ez mindenképp hozzátett valamit a személyiségünkhöz, mellyel az iskola életét gazdagíthatjuk, megelőzve az elfásulás és kiégés jelenségét.

Iskolánk pályázott az ERASMUS+ program K1 mobilitására, melynek keretében 4 pedagógus összesen 7 mobilitáson vehet részt. Ennek a pályázatnak a keretében lehetőségem volt július 22-től 27-ig egyhetes kurzuson részt venni Firenzében, amelynek címe: “Happy Schools: positive education for well-being and life-skills development”. Az óráink általában délután voltak. Vagyis a legnagyobb hőségben voltunk a légkondicionált osztályteremben. A kurzus vezetője Davide Bassano - klinikai pszichológus - hihetetlen érzékkel gyorsan csoportot varázsolt a hét országból érkező 11 tanár résztvevőből. A kurzus elején mindenki bemutatta az iskoláját, és beszélt saját pedagógusi munkájáról. Sokféle iskolából jöttünk: állami általános és közép-, egyházi és magániskola, volt köztünk olyan tanár is, akinek az osztályaiban nagyon sok nemzetiség volt jelen. Nagyon jó hangulat alakult ki közöttünk; az órákon, de sokszor a szünetekben és délután is sokat beszélgettünk a tanítás során szerzett különböző tapasztalatainkról, összehasonlítva az oktatás helyzetét, a tanárok megbecsültségét, a gyerekeket, az átélt konfliktusokat, céljainkat, a tanítás körülményeit, a továbbképzések és az egyéni fejlődés perspektíváit. Érdekes volt megtapasztalni, hogy az Európai Unió bármely részéről érkezve sok hasonló problémával küzdünk a hétköznapokban, a magánélet és a szakma szétválasztása, a tanárszerep átalakulása, a konfliktuskezelés, a túlterheltség egyaránt kihívást jelent a különböző országokból érkező pedagógusok életében. A tanfolyam messze felülmúlta várakozásaimat. Egy zseniális tréner izgalmas témákkal és gyakorlati feladatokkal. A teljesen vegyes nemzetközi csapat rengeteg élményt, gondolatébresztő újdonságokat és remek ismeretségeket jelentett számomra. Megismerkedtünk a pozitív pszichológia és oktatás alapjaival. Nagyon változatos munkaformákat alkalmazott a tanárunk. Dolgoztunk párban, kis csoportokban, szituációs/dráma játékokat végeztünk. Ezeken nagyon sokat nevettünk, de volt olyan is, amikor elsírtuk magunkat. A firenzei tanfolyam legnagyobb hozadéka azonban, hogy szembesítettek azzal, hogy én magam nagyon egyszerű eszközökkel, módszerekkel tudok tenni a saját és ezen keresztül a tanítványaim jólétéért, boldogságáért az osztályteremben. Nem másoktól kell várnom, nem az anyagiaktól függ, hanem a belső elhatározásomtól, a pillanat megélésétől. És amit egyébként tudtam, de valahogyan mégsem: „Az érzéseid csak úgy jönnek. De felelős csak azért vagy, amit ezek után teszel!” A ráadás a hatodik napon, szombaton volt: az iskola egy egész napos, felejthetetlen Toszkán kirándulást is szervezett nekünk.

Iskolánk pályázott az ERASMUS+ program K1 mobilitására, melynek keretében 4 pedagógus összesen 7 mobilitáson vehetett részt. Ennek a pályázatának keretében lehetőségem volt augusztus 5-től 11-ig egy egyhetes tanártovábbképzésen részt venni Firenzében, 15 Magyarországról érkezett kollégámmal együtt.

 A tanfolyam címe: Szoft készségek erős tanárok számára. A képzés során 8 olyan szoft készséget sajátíthattunk el, amelyek a legfontosabbak egy tanár munkája során. Szó volt a motivációról, a stresszkezelésről, a kommunikációs és prezentációs készségek fejlesztéséről, a vállalkozói szellemről, a vezetői képességekről, a csapatmunkáról és problémamegoldásról, még a kreativitásunkat is próbára tették.

Minden nap reggel 9-kor kezdtük a tanulást, és délután kettőkor fejeztük be a munkát.

Nagyon változatos munkaformákat alkalmazott az előadónk. Dolgoztunk párban, kis csoportokban, szituációs játékokat végeztünk. Nagyon tetszett nekem a sokféle játék, több módszert is megismertem, melyeket további munkám során alkalmazhatok.

Csoporttársaimmal szinte minden délutánt és estét együtt töltöttünk, mely remek lehetőséget adott egymás megismerésére. Nagyon sokat beszélgettünk iskolánk helyzetéről, az oktatásról, tanulóinkról, iskolánkban használt módszerekről, gyakorlatokról, megosztottuk egymással tapasztalatainkat. Megbeszéltük, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot egymással, sőt októberben közös kirándulást tervezünk.

 A hatodik napon, szombaton az iskola egy egész napos, felejthetetlen Toszkán kirándulást is szervezett nekünk. Jártunk San Gimignanoban, melynek történelmi központja a Világörökség része. Gyönyörű az elhelyezkedése, igazi középkori falu. Majd a Monteriggioni kastélyt látogattuk meg. Egy várfallal övezett, a régmúltból így egyben megmaradt "városka", egy darabka "kézzel-fogható", bejárható "történelem" - ahogyan gyerekként elképzeltük az olvasmányaink nyomán... Ezek után egy borászatba látogattunk el, itt ízelítőt kaptunk a toszkán gasztronómiából. Majd Sienna következett, ahol az iskola tanára idegenvezetéssel egybekötött városnézésre invitált bennünket.

 Nagyon örülök, hogy részt vehettem az Erasmus+ programban. A képzés lehetőséget adott nekem, hogy nemcsak a közvetlen környezetemben lévő iskolákat, hanem az ország többi részéről érkező kollégák munkáját is megismerjem, tapasztalatokat gyűjthessek. A képzésen megismert módszereket igyekszem beépíteni mindennapi munkámba. Az angol nyelvi tudásomat pedig délutánonként, a hétköznapi életben (vásárlás, utazás, szervezés) valamint az idegenvezetés alkalmával volt lehetőségem fejleszteni.

Az Iskola koordinátora hívta fel a figyelmemet erre a kurzusra, nekem nem volt a terveim között egy nyári kurzus. :-)  A Szent Gellért Gimnáziumban (http://sztg.info/ és https://sztgerasmus19.blogspot.com/) már egy éve használjuk az angol microbit kártyákat, egy kis számítógépet sok szenzorral. Az olasz Arduino kicsit többet tud ennél a kártyánál, de a konkrét megoldásokat, a hozzájuk tartozó C++ kódokat, áramköri megvalósításokat nem ismertem.

Firenzében egy ciprusi, egy ír, két német, egy magyar és egy baszk csoporttársam győzött meg arról, hogy az informatika oktatás szempontjából Európa különböző területein ugyanott tartunk. Mindannyian valamilyen google alkalmazás segítségével mutattuk be iskolánkat, a google termékek széles skáláját használjuk-tanítjuk és értetlenül állunk a kialakult helyzet előtt, ti. hogy hogy lehet, hogy a Microsoft alkalmazásokat használjuk-tanítjuk az ingyenes szoftverek helyett és egyikünk se tanított korábban programozást.

A csoporttársaim közül csak ketten jöttek egyedül, a többiek – én is – férjemmel utaztam ebbe a csodálatos városba, közös programot ezért nem igazán szerveztünk, bár a város különböző pontjain sokszor összefutottunk: Uffizi, Biblioteca Oblate tetején a bárban, egy-egy vendéglőben ill. egyik este a Musart egyik koncertjén. A többi kurzus magyar résztvevőivel egyik éppen ott tanuló kolléganőm jóvoltából találkoztunk, velük többször együtt ebédeltünk

A hét fős kiscsoport alkalmas volt, hogy nagyjából együtt haladjunk akár a nyelvi akadályok ellenére is. A tanárunk, Lorenzo, a kurzus elején felmérte nagyon egyszerű kérdésekkel, körülbelül milyen szinten állunk és kinek-kinek ott segített, ahol a gyenge pontja volt. Eleinte nagyon egyszerű programkódokat írtunk és minden sort részletesen elmagyarázott, aztán egyre bonyolultabb áramköri megoldásokat és szenzorokat használtunk. Végre megértettem, hogy egyik tehetséges diákom, miért úgy kötötte be az áramköröket egyik verseny nyertes autójába, ahogy tette. :-) A szenzorokkal nagyon látványosan lehet programokat írni és a hibát is viszonylag könnyű megtalálni, ha van. Pl. használtunk fényérzékelőt, gombokat, szervomotort, távolságérzékelő szenzort.

Az utolsó két nap volt a legizgalmasabb: megismertünk egy csomó olyan anyagot, ami vezet vagy nem vezet, ezeket egyenlőre csak angolul tudom, és ezekből készítettünk egy „kesztyűt” az egyik ujjunkra. Ha ebben mozgattuk az ujjunkat, egy általunk készített szívószál-ujj követte a mozgását. Az utolsó nap pedig kupakokból, lufiból, hurkapálcából, műanyag dobozból készítettünk autót, szó szerint fúrtunk-faragtunk, ami szervomotorral megy, de ha falhoz ér, előtte megáll. A három autóval még versenyt is rendeztünk.

A kurzus végén már alig vártam, hogy megnézzem, a microbit-kártyákra hogy tudom mindezt alkalmazni. Szinte minden kis programot meg tudunk majd csinálni a szakkörön, sőt újabb ötleteim is támadtak, de erről majd csak akkor, ha sikerült őket megvalósítanom. :-)

Succesfull strategies for teaching students with special needs

2019. június 23-30 között Firenze csodaszép városában töltöttem egy hetet az Erasmus+ pályázat támogatásával. Június 23.-án vasárnap érkeztem és 30. vasárnapig voltam Firenzében, ugyanis a kurzus részeként szombaton egy egésznapos Toszkán kiránduláson is részt vettem, ahol a környék történelmi emlékhelyeit látogattuk meg, illetve borkóstolóban és egy finom jellegzetes helyi ebédben is volt részem.

A kurzus címe: „Succesfull strategies for teaching students with special needs” volt, kifejezetten gyógypedagógusoknak, illetve a gyógypedagógia iránt érdeklődőknek szólt.

Helyszíne: EUROPASS SRL., Via Sant’Egidio 12. Firenze Italy. Az iskolában nagyon segítőkészek, kedvesek voltak velem, légkondicionált tanteremben tanultunk, üdítőt, kávét, süteményt kaptunk minden nap. A hét folyamán kétszer is szerveztek ingyenes városnéző túrát nekünk, ami nagyon érdekes volt, olyan információkat tudtunk meg a helyi idegenvezetőktől, amelyek biztosan nincsenek benne az útikönyvekben.

A kurzusra 10-en jártunk, rajtam kívül egy Görögországból érkezett tanárnő, egy spanyol óvónő, 3 portugál gyógypedagógus és 4 lengyel középiskolai tanárnő járt. Közös ismerkedés után, mindenki bemutatta a saját iskoláját egy kis videó vagy prezentáció formájában. Ezután általánosságban a fogyatékosság definiálásával, meghatározásával foglalkoztunk. A hét folyamán végig beszéltük a legfőbb fogyatékossági területek jellemzőit, sajátosságait, majd egy átfogó, minden területen jól alkalmazható ötlettárral zártuk a hetet. Folyamatosan mindenki elmondta az ő országában, iskolájában milyen problémákkal találkozik, náluk hogyan foglalkoznak az ilyen gyerekekkel. A felmerülő kérdésekben tudtunk egymásnak jó ötleteket, tanácsokat is adni. Személy szerint én pont arra voltam kiváncsi  más országokban hogyan valósul meg az integráció, milyen eszközeik, lehetőségeik, szakembereik vannak a gyógypedagógiai intézményeknek és erre maximálisan választ is kaptam a hét folyamán.

A tanárnő (Foteini Tsioutsia ) nagyon alaposan felkészült volt, folyamatosan dolgoztatott minket, párokban, csoportmunkában sok gyakorlati feladatot is kaptunk. Igen segítőkész, figyelmes, támogató volt velünk. Rengeteg videó illetve képanyagot gyűjtött össze nekünk a legmodernebb eszközökről, tantermi berendezésekről, legújabb gyógypedagógiai irányzatokról. Ajánlott ingyenesen letölthető programokat, applikációkat.

A szállásom nagyon érdekes volt, egy kolostorban laktam, kedves apácák között, de szállodai minőségű szobában. Ez a szállás egy kis gyöngyszem a város közepén, mindössze 2 percre az iskolától és a belvárostól. Nagyon kellemes kis kertje is volt, ahol jó volt kicsit megpihenni.

A kurzus mindenképp nagyon hasznosnak tartottam. Felfrissítette a főiskolai tanulmányaimat és gazdagította nemzetközi szemlélettel. A rengeteg hasznos ötlet, technika közül biztosan fogok a saját munkám során kipróbálni többet is, illetve szívesen mesélek róla közvetlen kollégáimnak is. Különösen jó kapcsolatot sikerült a Portugáliából érkezett hölgyekkel kialakítanom, az egyikük felajánlotta, hogy szívesen vendégül lát, ha arra járok.

Nagyon örültem neki, hogy az angol nyelvtudásomat tudtam ezalatt a hét alatt sokat hasznosítani, fejlődött a kommunikációs készségem.

Kezdetben az önálló-külföldi tömegközlekedéses utazástól féltem nagyon, de szerencsére semmilyen problémába nem ütköztem, bár az olasz emberek nagyon kedvesek, segítőkészek voltak mindenhol. Örülök, hogy ebben a különleges városban tölthettem el egy hetet, ez önerőből biztosan nem sikerült volna. Ha tehetném, biztosan újra elutaznék, akár ide is, (hiszen bőven maradt még érdekes látnivaló Firenzében) vagy más városba. Szívből ajánlom másnak is, nyugodtan vágjon bele, mert nagyon szép élményekkel gazdagodva térhet haza!

Pilisvörösvár, 2019-07-07.                                                               Nick Anita