Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

Megvalósult mobilitások disszeminációi
Az Erasmus+ tanári mobilitási pályázat támogatásával 2019. október 21-től november 1-ig két hetet töltöttem az angliai Scarboroughban (North Yorkshire) az Anglolang Academy of English nyelviskolában. Az Effective Use of Technology in Teaching (A combination of language improvement & TIT methodology) elnevezésű kurzust olyan pedagógusok számára hirdették meg, akik a technológia oktatási célú alkalmazásában szeretnének fejlődni és tudatosabbá válni. A kurzusleírás szerint a délelőtti, nyelvi fejlesztéssel foglalkozó tanórák a résztvevők magabiztosabb angol nyelvhasználatát tűzték ki célul, a délutáni módszertani szekció pedig friss és innovatív szemlélettel közelítette meg a technológiák oktatásban történő használatát. Előzetes elvárásaim meghatározásakor angol nyelvtudásom (szókincsem, nyelvi és kommunikációs készségeim) további fejlesztését tűztem ki célul annak érdekében, hogy az angol nyelven fellelhető oktatási segédanyagokat alkalmazni tudjam kémiatanári munkámban. A pályázat benyújtásakor motivációs levelemben azt is leírtam, hogy tanügyi igazgatóhelyettesként feladatom az idegen nyelvi tanórák látogatása, ezt a feladatot is hitelesebben láthatnám el magasabb szintű angol nyelvtudással. Emellett a kurzus résztvevőjeként bővíthetném pedagógiai eszköztáramat, 21. századi IKT-módszertani ötleteket kaphatnék, új tanulásszervezési eljárásokat sajátíthatnék el. Megismerkednék az Egyesült Királyságban aktuálisan használt legmodernebb digitális pedagógiai módszerekkel, szoftverekkel és eszközökkel. Terveim között szerepelt az is, hogy a kulturális programokon megismerhetem a mai angol valóságot és iskolarendszert, illetve annak multikulturális kihívásait. Attitűdök terén jómagam és az iskola elvárásai között szerepelt az is, hogy a program során megszerzett kompetenciáim birtokában képes leszek hozzájárulni az iskola nemzetköziesítéséhez. A projekt iskolai koordinátorai előkészítő meetingeket szerveztek számunkra annak érdekében, hogy minden fontos információval rendelkezzünk. Közös Facebook-csoportban osztották meg velünk a legfontosabb dokumentumokat, teendőinket és figyelmeztettek a betartandó határidőkre is. A felkészülést nagyon jól segítette a kiutazás előtti időszakra megszervezett 10 órás angol nyelvi belső továbbképzés, amelyen nem nyelvszakos kollégáim vettek részt. Nekem ez már a második Erasmus+ kurzusom volt, az előző évben csak a nyelvi fejlődés volt a célom. Mivel ezt követően itthon is jártam csoportos nyelvórákra, ezért a kiutazás előtti felkészítésre már nem volt szükségem. A fogadó intézmény a kiutazás előtt egy 4 hetes e-learning kurzus segítségével teremtett kapcsolatot leendő nyelvtanulóival, illetve így osztotta meg hatékonyan a legfontosabb információkat, erre a kurzusra is jelentkeztem. A nyelvi kurzuson és a kulturális-szabadidős programok során szerzett tapasztalataim felülmúlták előzetes várakozásaimat. A délelőtti tanórákon nagyon változatos feladatokon keresztül és módszerek segítségével történt nemcsak kommunikációs készségünk fejlesztése és kiejtésünk javítása, hanem a tematikus szókincsfejlesztés és a nyelvtani ismeretek bővítése is. Mind a nyelvórákon, mind a szabadidős programok alkalmával folyamatos lehetőség volt a más nemzetiségűekkel való beszélgetésre, közös munkálkodásra. A nyelviskolában egyáltalán nem volt magyar anyanyelvű csoporttársam, így mindvégig csak angol nyelven volt lehetőségem kommunikálni. A délelőtti órákon nyelvi fejlesztés volt a program mindenki számára, az én csoportomban a két hét során a katariak és a litvánok voltak többségben, emellett bolgár, ománi és olasz csoporttársakkal is együtt tanulhattam. Érdekes színfoltja volt scarborough-i tartózkodásomnak a Halloweenre való készülődés megtapasztalása, a hozzá kapcsolódó népszokást, szellemes és ijesztő történeteket, babonákat és félelmeket a tanórák témái közé is beemelték szemfüles tanáraink. A délutáni időszak már a módszertan jegyében telt a legtöbb csoportban, itt két bolgár tanárnővel voltam közös csoportban. A tanárunk minden általa javasolt program működését megmutatta az interaktív képernyőn, és módszertani tanácsokkal is ellátott bennünket. Az alkalmazások egy részét mi magunk is kipróbáltuk a mobiltelefonunk segítségével. Nagyon tetszett az iskola légköre, amely nagyon barátságos, nyitott, segítő és rugalmas volt. Megtapasztaltam, hogy képes vagyok angol nyelven megértetni magam akkor is, ha nyelvtanilag esetleg nem hibátlanok a mondataim. A két hét során nagyon sok pedagógus tartott nekünk nyelvórát, így változatos módszereket és sokféle személyiséget ismerhettünk meg. A pedagógusok hangsúlyt fektettek arra is, hogy az angol mindennapokban való eligazodásunkhoz is támpontokat nyújtsanak, így beszéltek nekünk a helyi szokásokról (Halloween, ötórai tea), az étkezésről, közlekedésről, aktuális programokról és a környék főbb látnivalóiról is. A tavaly nyári kurzushoz viszonyítva az őszi időszakban jóval kisebb létszámú nyelvtanuló volt az Anglolang-ben, így sajnos sem szerdánként, sem a hétvégeken nem szerveztek számunkra tanulmányi kirándulást. Egyetlen kivételként az első hét csütörtökjén a közeli University Technical College-ban tettünk tanulmányi látogatást, amely számos tanulsággal és megvalósítható ötletekkel is szolgált számomra. Saját szervezésben azért – a hűvös és esős idő ellenére is – elmentünk kirándulni: az egyik délután a csodálatos középkori várost, Yorkot látogattuk meg, az első hét szombatján pedig Durham középkori városát és eredetileg román stílusban épült, gótikus katedrálisát tekintettük meg. A mellette álló kastély – amely a Harry Potter filmsorozat 2. részében forgatási helyszín is volt - a katedrálissal együtt az UNESCO Világörökségnek részét képezi. A kirándulások során tapasztalatot szereztem az angolok mindennapi életéről, régmúlt történelméről és kultúrájáról is. Természetesen végiggondoltam azt is, hogyan alkalmazhatók a mobilitás során megszerzett tanulási eredményeim saját munkámban, illetve az iskola gyakorlatában. A nyelviskolában megismert és átélt módszertant jól megfigyeltem abból a szempontból is, mennyire tudom majd saját tanítási gyakorlatomban alkalmazni, átvenni bizonyos részeit, illetve adaptálni a helyi viszonyokhoz. Matematika-kémia szakos tanárként az angol nyelven hozzáférhető tananyagok és szakmai-módszertani szakirodalom használatához segít hozzá a mobilitás során megszerzett nyelvtudás, illetve az idegen nyelvvel kapcsolatban korábban érzett gátlásaim megszűnése. Tanóráimon is használhatok angol nyelvű tananyagokat, hiszen a tanulóknak általában nem okoz problémát ezek megértése, csak a saját kompetencia-korlátaim szabtak ennek határt. A tantárgyak közötti koncentráció ezért ilyen módon is megvalósulhat. A munkaközösségen belül is szeretném megosztani az ilyen módon hozzáférhetővé váló oktatási anyagokat, illetve a saját tanulási folyamatomban megtapasztalt és adaptációra alkalmasnak értékelt módszereket. A digitális módszertani újdonságokat alkalmazni fogom a tanóráim során, a tanultakat bemutatom a munkaközösség és igény szerint a nevelőtestület tagjainak is. Igazgatóként az angol és a szakmai angol nyelvórák látogatásához, a tanórák megalapozottabb elemzéséhez, értékeléséhez segít hozzá az idegen nyelvi kompetenciáim fejlődése. Magasabb színvonalú angol nyelvi kommunikációs készségeim birtokában lehetővé válik a tanulói mobilitási projektek találkozóin való aktív részvételem. A nemzetközi tapasztalatszerzéssel kapcsolatos attitűdjeim 180 fokos fordulatot vettek a programon való részvételem óta: keresem a lehetőségét egy további mobilitási programon való részvételnek (továbbá nagyon szeretném az oktatás terén nálunk sikeresebb országok iskolarendszerét tanulmányozni). Pedagógusként és vezetőként is messzemenően támogatom iskolánk részvételét a nemzetközi programokban, hiszen saját magam átélhettem, mennyit képes nyújtani az egyes pedagógusnak és az intézménynek is. Hálásan köszönöm ezt a páratlan lehetőséget minden olyan személynek és szervezetnek, aki és amely hozzájárult a projekt megvalósulásához.
Kategória: Angol nyelvterület
péntek, 01 november 2019 15:20

Egy csodás hét Canterbury-ben

Óriási öröm ért 2019. májusában, amikor bizonyossá vált, hogy tantestületünkből 10-en  utazhatunk a sikeres Erasmus+ pályázat jóvoltából Európa különböző városaiba egy, illetve két hetes tanártovábbképzésekre. 

Lázasan fogtunk bele a további szervezésbe, szállás foglalása, repülőjegy és az utazások intézése.

Én a Pilgrims egy hetes továbbképzését választottam Canterbury-ben, amelynek  témája, az infokommunikációs eszközök tanórákba való beépítése, már az első pillanattól nagyon izgalmasnak látszott.  21 éves szakmai gyakorlatom során mindig is igyekeztem továbbképezni magam a területen, de a technika fejlődése miatt szerintem elengedhetetlen újra meg újra frissíteni tudásunkat a témával kapcsolatban.

A Pilgrims csapata rendkívül profi, ez már az első napon kiderült, remek hangulatú megnyitót szerveztek nekünk, ahol az összes kollégájukat megismerhettük. Egy gyors bemutatkozást követően megtudtuk, milyen nemzetközi csapat jött össze. Sokan mentünk Magyarországról is különböző városokból, de voltak tanárok Szlovákiából, Szlovéniából, Olaszországból, Németországból, de még Észtországból, Dániából és Svájcból is.  Az órákat és foglalkozásokat reggel 9-től kora délutánig tartották, de lehetőségünk volt késő délutáni és esti workshopokon is részt venni. Így más oktatókat is megismerhettünk közelebbről, rengeteg hasznos ötletet nyerhettünk, amelyeket biztosan alkalmazni fogok tanítási óráimon, hogy motiváltabbak, lelkesebbek legyenek tanulóim.

Mindemellett sok külföldi kollégával köthettem ismeretséget, barátságot, akik szintén nagyon nyitottak egy jövőbeni partnerkapcsolat kialakításához.

Az órák után együtt barangolhattuk be Canterbury-t, az iskola szervezett nekünk városnézést, volt aki hajókiránduláson is részt vett, valamint eljutottunk a közeli kisváros Whistable tengerpartjára is.

A ki-, és hazautazást is úgy szerveztük egy kolléganőmmel, hogy Canterbury mellett Londont is maradt időnk megcsodálni, s amíg a lábunk bírta felkerestünk néhány nevezetes helyet, amelyekről gyakran tanítunk otthon a gyerekeknek. 

Mindent összevetve igen tartalmas hetet tölthettem az Egyesült Királyságban, amiért nagyon hálás vagyok, s bármikor indulnék vissza, hogy újból induljon a kaland!

Kategória: Angol nyelvterület
péntek, 01 november 2019 15:11

Pszichológia az iskolában

Problémamegoldás,döntésalkotás –már a kurzus címe is felkeltette az érdeklődésemet. A csodálatos ciprusi helyszín pedig még inkább vonzóvá tette a képzést.

Nem is csalatkoztam :  a tanítási munka újszerű ,más aspektusból történő megközelítését igyekezett a tanfolyam megvalósítani.

Csoportunk 6 magyar és 4 romániai tagból állt, mégis végig angol nyelven beszéltünk. A résztvevők között volt két tanítási nyelvű általános iskola igazgatóhelyettese, egyetemi docens, középiskolai matematikatanár, testnevelő. Rendkívül hasznosnak tartottam a tapasztalataink , jó gyakorlataink megbeszélését, megosztását.

 

A kurzus során megerősödött bennem a megállapítás, hogy gyerekekkel hatékonyan foglalkozni csak kiegyensúlyozott, harmonikus személyiség tud . Ezért sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a pedagógusok személyiségfejlesztésére. Ezzel kapcsolatos önismereti  feladatokat is végeztünk,többek között szerepjátékokat,relaxációs gyakorlatokat.

A képzés témája túlmutat az iskolai helyzeteken: a privát életben is szükséges a problémák,krízishelyzetek helyes kezelése, megfelelően átgondolt döntéshozatal.

A foglalkozásokat vezető tréner rendkívül felkészült ,jó előadó volt, mindenki véleményére odafigyelt,órái változatosak ,érdekesek voltak.

A fogadó intézmény kiemelkedően gondoskodott vendéglátásunkról: első osztályú szállás, csodálatos és bőséges ellátás, gyönyörű látnivalókkal gazdagított tartalmas kirándulás volt része a programnak.

A megszerzett tapasztalataimat feltétlenül tudom és akarom használni főként az osztályfőnöki tevékenységem folyamán. 

Szeretném a gyakorlatokat bemutatni az érdeklődő kollégáimnak is.

A képzésen kialakított kapcsolatokat tovább ápolom, levelezésben maradok a megismert pedagógustársaimmal.

Angol nyelvi tudásom , szókincsem fejlődött, és a sok bátorításnak köszönhetően a kifejezőkézségem is nőtt.

Rendkívül hasznos lehetőségnek tartom az Erasmus+ képzéseket, tanárként hiszek az életen át tartó tanulás fontosságában.

Kategória: Angol nyelvterület
péntek, 01 november 2019 15:06

Mese maraton, egyszóval: Varázslat

Már nagyon rég óta szerettem volna az Erasmus + programban részt venni és a rendkívül támogató kollégáim segítségével ez az álmom megvalósult.

Mindenkitől csak jót hallottam a programról, mégis kétkedve indultam útnak. Ugyan mi vár rám? Tudok-e új kapcsolatokat kialakítani, tudásomat bővíteni, fejlődni bármilyen területen és főleg az angol nyelv terén, biztosan minden percben érnek majd a benyomások?

Végül minden kívánságom teljesült. A csoportom rendkívül jó előadót kapott. Panagiota Giaouri kimondottan a fiatal diákok oktatására szakosodott és olyan tudást halmozott fel, mely a tanfolyam minden percét lebilincselővé, szórakoztatóvá és változatossá tette. Annyi plusz anyagot, játékot, nézetet, szemléletmódot és tudást kaptam tőle, amihez 1 év is kevés, hogy továbbadjam. A két hetes kurzus minden témát érintett, amivel az alsós korosztályt oktató tanárok találkozhatnak. Csak párat emelek ki a sorból: - szülőkkel való kapcsolattartás, - gyerekek differenciálása. – értékelés/ számonkérés, - tanulás folyamata, - tanulási technikák,- órák felépítése,- rengeteg játék. Minden óra változatos volt és az összes felmerülő problémára, kérdésre választ kaptunk. Nem utolsó sorban végtelenül tanulságos volt a tanuló szerepében lenni, átélni mennyire motiváló egy-egy játék.

Szintén szerettem volna, hogy magyarok ne legyenek a csoportomban, így az angol legyen az folyamatos kommunikációs nyelv. Ez is teljesült. 15-en voltunk a csoportban és széles képet kaptam a különböző kultúrákból, iskolai rendszerekről. Kínai, japán, jordániai, chilei, spanyol, török, szlovák, cseh, szerb és lengyel tanárok vettek részt ezen a kurzuson. Nagyon sokat tanultam tőlük is. 

A kurzusom résztvevőivel hamar kialakítottunk egy levelező csoportot és azon elképzelésem, hogy ennek keretén belül diákjainkat is leveleztessük is megértő fülekre talált és már a kurzus végén megbeszéltünk egy ország ismereti levelezést.

A legkevésbé valószínű is bekövetkezett. Megismerhettem és előadásán vehettem részt Adrian Underhillnek. Sokat hallottam fantasztikus életszemléletéről, rendkívül jó koncepciójáról az oktatással illetve a tanulókkal való foglalkozásokkal kapcsolatban. Olyan impulzusokat kaptam, amelyek teljes mértékben megreformálják az oktatásomat.

A sok álom után már csak hab a tortán, hogy London sem okozott csalódást. Hogyan is tehette volna? Nyüzsgő forgatagával, fantasztikus színházi előadásaival és a minden témában naprakész múzeumaival feledhetetlen élmény volt ez a két hét.

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, hogy ne habozzon, vágjon bele ebbe a fantasztikus lehetőségben és minél több ERASMUS +-os programon vegyen részt!

Kategória: Angol nyelvterület
péntek, 01 november 2019 15:06

Dublin az én igazi meglepetésem

Amikor az Erasmusra jelentkeztem a tanfolyamokat néztem és azért választottam Dublint, mert itt találtam testneveléshez kapcsolódó képzést. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Dublinről olvastam mindenféle úti beszámolót, ahol különböző vélemények voltak. Volt, aki kedves kisvárosi hangulatú fővárosnak jellemezte, volt, aki a történelmi belvárost hiányolta. Az Ír természetről csak szépeket hallani. Az időjárás viszont enyhén szólva is esős. A tanfolyamról megkaptam a tájékoztatást, mivel egy ideig pályaelhagyó voltam ezért minden testneveléssel kapcsolatos továbbképzés érdekel. Szóval fogalmam se volt mire számítsak.

  Amikor a repülőről leszálltam fújt a szél, öt percenként elkezdett esni az eső, éljen itt a nyári szünet. A bőröndöm átmenetileg nem volt meg. Majdnem eltévedtem. Szóval nehezen indult. A szállásom, amit az iskola ajánlott viszont nagyon szép, új kollégium volt, közel az iskolához és a szobám már kész volt egy órakkor, amikor oda értem és rögtön el is foglaltam. A tanfolyam másnap kezdődött. A nap kisütött, sőt egész héten sütött, a dublini emberek meglepetésére.

 Az első nap írtunk egy szintfelmérő tesztet, és egy kis elbeszélgetés is volt, a csoport besorolások miatt, hiszen délelőtt angol nyelvoktatás folyt. Minden tanárunk rendkívül kedves és segítőkész volt, nagyon jó humorral megáldva, és ezt lehet elmondani a dublini emberekről általában. A délelőtti órák beszédcentrikusak voltak, rengeteg csoport munkával, nagyon jó játékokkal, érdekes feladatokkal. A hét végén egy kis teszt is volt a héten tanultakból, amit magunknak javítottunk ki.

 A délutánjaink nagyon változatosak voltak. Első nap városi sétára indultunk, megismerkedtünk a főbb nevezetességekkel, és az Ír történelemből is kaptunk egy kis ízelítőt (kicsit hasonló a magyar történelemre). Második nap ír táncot tanultunk és a tánc és testnevelés során használt alapszavakat gyűjtöttünk össze. Nagy élmény volt, hiszen a tanárnő által összeállított koreográfiát gyorsan elsajátítottuk. Harmadik napon ismét a testnevelés és sportok során használt szavak elsajátítása volt a fő feladat, illetve vetített a tanárnőnk két kis filmet a gaelick foci és a hurling bemutatás, ami két ír nemzeti játék. Átbeszéltük az alapszabályokat. Utána még egy kis játékra is volt idönk. Két csapatot csináltunk és különböző sportágakat vagy mozdulatokat elmutogatása volt a feladat a saját csapatunknak, amit a másik csapattól kaptunk. Negyedik nap elmentünk egyik dublini klubhoz, ahol hurlingeztünk és gaelick fociztunk. Kaptunk felszerelést, elsajátítottuk az alap technikát és szabályokat, majd két csapatban játszottunk. Még egy tenyérrel játszott squashhoz hasonló játékot is kipróbáltunk. Nagyon hasznos volt és jót játszottunk, mint a gyerekek. Ötödik délután egy sportaréna  és az ott lévő múzeum meglátogatása lett volna a program, ami biztonsági okokból elmaradt. 

A délutáni programok után városnézés és a közelben lévő halászfalukat és tengerpartokat látogattuk meg, ami gyönyörű volt, kicsit túráztunk is. Esténként bele kóstoltunk a pubok világába is. 

  A délelőtti órákon a világ különböző pontjáról érkező diákokkal voltam együtt( Peru, Japán, Vietnám,…) . Délután Olasz, Spanyol, Lengyel testnevelőkkel voltunk együtt. Sok mindent megtudtunk a többi országban hogyan zajlanak a testnevelés órák. Milyen módszereket használnak, milyen felszereltségük, mennyi a heti óraszám, a gyerekek hogyan viszonyulnak az órához. Létrehoztunk egy csoportot, ahol tudjuk tartani a kapcsolatot egymással.

  Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a képzésen. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Hasznos   és érdekes volt. Sok új információval gazdagodtam. Írországot pedig látni kell.

Kategória: Angol nyelvterület
péntek, 01 november 2019 15:06

Dublini dráma

Remek hírt kapott iskolánk 2019 májusában. Megnyertük az Erasmus+ pályázatot, így minden kollega aki jelentkezett erre a továbbképzésre izgatottan kezdett készülődni az általa választott képzésre. Jómagam Dublint választottam, egy Dráma képzést, illetve, hogy a drámát, dráma gyakorlatokat hogyan használhatom az osztályteremben, a nyelvórámon. Az én tanfolyamom augusztus végén várt rám, így a kezdeti izgatottság elcsitult azonban mire eljött az utazás ideje, ismét lázban égtem. Sosem jártam még Írországban, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz Dublin, az írek. 

Pénteken délután érkeztem egy rázós, késős repülőút után. A nővérem már várt rám Dublinban. Együtt töltöttük a hétvégét, bejártuk a várost amennyire tölünk tellett. Úgy tűnt, Dublin nem olyan hatalmas, gyalog mentünk mindenhová, fél óra séta eljuttatott bennünket a legkülönfélébb környékeire a városnak. Meglepődtünk, hogy milyen magasak az árak, és ahogyan az ottélőkkel beszélgetésbe elegyedtünk (az írek nagyon nyitottak, kedvesek, segítőkészek) kiderült valóban drága, legfőképpen Dublin. Vasárnap délután 15 órakor tudtam beköltözni a szállásomra a Beckett House nevű kollégiumba. Ez egy igazán modern épület, minden szükséges (és még több) helység megtalálható benne. Edzőterem, mosókónyha, kényelmes kárpitozott bútorokkal berendezett közös szoba, és még moziszoba is volt az épületben. Az én egységem négy szobából állt, mindegyik saját pici zuhanyozós fürdőszobával, és egy közös konyhával (ami tökéletesen felszerelt volt, szelektív hulladékgyűjtővel ellátva). A kollégium épületének tetején üvegezett terasz, padokkal, növényzettel. A közeli SPARban hideg élelmiszert vásárolhattam és így egy6két étkezés meg volt oldva. 

Hétfőn reggel kilenc órakor kezdődött az első óránk. Már a kollégiumban megismertük egy/két csoporttársunkat így együtt mentünk be reggel az iskolába, az Alpha College of English-be. Ez körülbelül üt perc séta volt a szállásunktól. A csoportban tízen voltunk. A képzést Jennifer O’Dea ír színésznő tartotta. Az első napunk a kurzus és egymás megismerésével telt, sok mókás drámagyakorlattal. Tizenegy órakor tartottunk egy húsz perces szünetet, amit kávézással, teázással töltöttünk az alagsori büfében. A második órablokk délután egy órakor ért véget. Első nap kaptunk házi feladatot. Fel kellett idéznünk egy konfliktusos helyzetet, amelyben úgy érezhettük süket fülekre találtunk. fontos volt, hogy semmiképpen sem legyen érzelmileg befolyásoló, traumatikus élmény. Az egy órás ebédszünetet követően a közeli kávézóban (együtt mentünk a csoporttásakkal hacsak tehettük) városnéző sétára mentünk túravezetőnkkel Bennel. Ő volt az akitől Írországról tanultunk legtöbbet. A teremtéstörténettől egészen a 20.század közepéig jutottunk el, nagyon érdekesen, szórakoztatóan, drámai elemeket bevonva (ezzel együtt bennünket is) mesélt nekünk. Négy óráig tartott a délutáni foglalkozás, túra, ezután szabadon bejárhattuk Dublin városát. Az idő nem volt mindig tökéletes, kellemesen hűvös volt, azonban sokszor eleredt az eső és fújt a szél. 

A hét további része hasonló ütemben telt. Minden délután újabb izgalmas program várt ránk, a délelőtt folyamán pedig haladtunk a képzésnek megfelelően. Készültünk a pénteki rövid előadásunkra. Nagyon aggódtunk, hogy hogyan fogunk mi majd előadni az iskola többi diákjának, de Jen biztosított minket arról, hogy pénteken reggel alig várjuk majd, hogy előadhassuk rögtönzött darabunkat és, hogy remek élmény lesz mindenki számára. Ez pontosan így történt! Nagyon jól sikerült az előadás, a közönség bevonásával meséltük el történetünket és próbáltunk megoldást találni a konfliktusra, illetve a helyzet a főszereplőre gyakorolt hatását enyhíteni. Érdekes volt, hogy a közönség is bátran vállalta a beavatkozást a darabba, és mi színészek sem éreztük annyira zavarban magunkat mint amire számítottunk. A utolsó napunk ezzel zárult, illetve egy visszacsatolással fejeztük be a tanfolyamot. Pénteken délután Howth félszigetre utaztunk néhány kollegával, csoporttárssal, felderíteni kicsit a ír vidéket. Gyönyörű helyen voltunk, maginkba szippanthattuk a hűvös tenger illatát, és megcsodálhattuk a félszigetet körül ölelő lélegzetelállító sziklákat. 

Kimerítő hét volt, rengeteg új élménnyel, tudással gazdagodtam, és lelkesen állok elébe, hogy a módszertanomban minél több elsajátított technikát alkalmazhassak a tanóráimon, dráma szakkörön.

Kategória: Angol nyelvterület

Az általam kiválasztott képzést egy méltán népszerű, a University of Kent területén működő nyelvoktatással és tanárképzéssel foglalkozó iskola szervezte. A tréning helyszíne, a campus és az egyetemnek otthont adó város patinája, bájos hangulata is rengeteget adott magához a képzéshez. Ezt szerencsénkre a Pilgrims is szívesen bemutatta számunkra délutáni fakultatív programok keretében. 

A kiválasztott tréningem címe How to Motivate Your Students volt, fő célcsoportja pedig a 12 éves kortól tanító nyelvtanárok. Öt napon át, naponta háromszor másfél órában vehettünk részt egy a trénerünk által nagyon jól felépített továbbképzésen. Annak ellenére, hogy az általam tanított korosztályból csak 2-3 évet fedett le a tematika, a bemutatott és kipróbált feladatok nagyrészt adaptálhatók a fiatalabb korosztály számára is. Mivel két tanítási nyelvű általános iskolában tanítok, sok esetben a bemutatott gyakorlatok nyelvi szintje teljesen megfelelt az általam tanított gyerekek tudásszintjének.  Sőt sok olyat találtam közöttük, amelyeket nem csak angol vagy History órákon, hanem a történelem órán is biztosan fogok használni. Olyan új ötletekkel gazdagodtam, amelyekkel a következő tanévre a módszertani megújulás garantált. A képzés nagyon jó kiindulópontot adott új, saját jó gyakorlatok kidolgozásához is, mivel minden egyes feladatnál teljeskörű szakmai alapozást is kaptunk. Mindezt oly módon, hogy egyáltalán nem éreztem "töménynek" és eközben a foglalkozások is nagyon jó hangulatban teltek. 

Csoportunkban tizenhárman voltunk, lefedve teljes Európát, így elég széles képet kaphattunk egymástól a szünetekben arról, hogy más EU-s országokban milyen az oktatás helyzete, milyenek a lehetőségek és ki hogyan dolgozik. 

Mivel a Pilgrims kiemelten sok energiát fektetett a közösség építésbe és, hogy jó hangulatban teljen el az egy hét, így ha az egész mobilitást egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: tökéletes volt. 

Kategória: Angol nyelvterület
hétfő, 14 október 2019 18:09

CLIL Oxfordban

Második alkalommal volt lehetőségem CLIL képzésen részt venni az Egyesült Királyságban. A British Study Centre képzését céloztam meg, mivel más kollégák visszajelzései alapján itt bőven van lehetőségem a fejlődésre.

A tanfolyam első három napjában kissé bizonytalanná váltam, mivel sem a képzés, sem a szállás a fogadó családnál nem felelt meg jogos elvárásaimnak. Egyedüli résztvevő voltam CLIL jelentkezőként, mások módszertani vagy felfrissítő képzésre jelentkeztek merőben eltérő szintű angol nyelvtudással. A negyedik napra, mire minden résztvevők igényét felderítették és összegezték, mindkét tanárunk briliáns módon megtalálta a közös metszéspontot mindannyiunk számára, és összeállítottak egy olyan programcsomagot, melynek ezek után minden percét élveztük és már ott a helyszínen kamatoztattuk. 5-en alkottunk egy módszertani, CLIL-el átszőtt (kifejezetten Science területre, mely nekem a leghasznosabb), Teacher Talking workshop csoportot, ahol a kurzusvezető által behozott egyszerű – olykor ismert – feladatot továbbgondoltuk, fejlesztettük, tantárgyakra specializáltuk és kipróbáltuk. Rendkívül felemelő volt megélni különböző kultúrák (angol, izraeli, bolgár, svéd, magyar) összehangolódását a munkaasztal felett, meglátni, hogy a problémák akár azonosak is lehetnek a Föld különböző pontjain lévő osztálytermekben. Olykor csatlakoztak hozzánk a Secondary CLIL és Módszertani képzés résztvevői (lengyel, olasz, bolgár, chilei), akikkel kiegészülve két héten át iskolán kívüli programokon is részt vettünk vagy magunk szerveztünk kulturális utakat (Tolkien tour). A két hét elteltével zárásként egy társasjáték-kávézóba mentünk el egy 3 órás játékra tanárainkkal együtt összesen 10-en.

A szállásproblémám abból fakadt, hogy Oxfordban igen nehéz egyáltalán szállásadó családot találni szabad kapacitással, lévén zsúfolttá válik a város tanulni vágyókkal. Egy indiai családhoz kerültem első ízben, ahol a család elszigetelődve, angol nyelvet alig használva élt. Így semmilyen fejlődési lehetőségem nem kínálkozott azon a helyen. Jelezve ezt a képző intézménynél, azonnal segítettek másik szálláshelyet találni, holott ez szinte lehetetlen volt. Végül már aznap este az új családnál alhattam, és az iskola minden különbözetet, transzfert anyagilag is rendezett. Példásan járt el ez esetben is az iskola.

Nagyon hálás vagyok ezért az útért sok-sok szempontból is:

  • szoros barátságok szövődtek az ott megismert csoporttársakkal,
  • testvérosztályunk lett Svédországban,
  • egyik tanárunk máig tartja velünk a szakmai kapcsolatot és visszajelzéseinkre referál
  • olyan problémás helyzeteket tanultam meg kezelni, melyek úgy véltem eddig meghaladták képességeimet
  • első ízben tarthatok angolul előadást az út kapcsán szerzett tapasztalatokról az Erasmus nap alkalmával iskolánkban szakmai hallgatóság előtt
  • és nem utolsó sorban Anita és Krisztina segítségéért.

A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el. 

Kategória: Angol nyelvterület
csütörtök, 03 október 2019 12:35

Irány Bordeaux, a három „M” városa!

„Utazni kell, hogy a másik emberrel való találkozásban csiszolódjon az elménk.” Montaigne

Franciásként Franciaországba utazni mindig nagy élmény. Ezúttal sem volt másként. Azért esett a választásom Bordeaux-ra a pályázat beadásakor, mert a France Langue nyelvi központ gazdag és igényes módszertani továbbképzési programot állított össze franciatanárok számára, és budapesti kollégám is kiváló képzőközpontként beszélt róla. Persze szerettem volna egy olyan várost és vidéket is megismerni, ahol még nem jártam. Irány Montaigne, Montesquieu és Mauriac városa!

(Fontos tudni, hogy évről évre Budapesten is lehetőség van egy hetes francia nyelvtanári módszertani továbbképzésre az Institut Français és a franciaországi CIEP szervezésében. Ez a képzés idén először a franciaországi nyári egyetemek – BELC – magyar regionális tagja lett. A franciatanárok folyamatos képzésének keretében minden résztvevő a választott modul(ok) hitelesített oktatójává vált.)

Vajon miért érdemes ezután Erasmus-program keretében Franciaországban is továbbképződni a nyári szabadság idején? Természetesen elsősorban a „bain linguistique”, „nyelvi fürdő” miatt. Az élő nyelvi kontextus olyan nyilvánvaló és semmi mással nem helyettesíthető kihívást jelent, amelyre minden idegen nyelvet beszélőnek rendszeresen szüksége van. Jó élő kapcsolatban = dialógusban lenni a nyelvvel! Mindenhol! A reptéri buszon – ahol egy Budapestről hazatérő Bordeaux környéki házaspárral beszélgetve az ő szemükkel is látom szűkebb pátriámat –, az utcán, a boltban, a piacon, a nyelvi központban, a kirándulásokon, az órák alatt és az órák közötti kávészünetben vagy pikniken, a WhatsApp-csoportunkban, ahol a párbeszéd akkor is folytatódik, amikor már rég hazatértünk… Mindig izgalmas beszélgetni a nyelvet használó emberekkel, mindegy, hogy algériai bevándorló gyros-árus vagy török franciatanár, Bordeaux-i születésű vagy Párizsből leköltöző értelmiségi, lengyel kolléga vagy spanyol tanítónő, arcachoni buszsofőr vagy New-York-i gimnáziumi franciatanár – ha ezerféleképpen is, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Van, akivel egyik kedves kortárs török szerzőmről is beszélgethetek, és van, akivel azonnal értjük egymást. Van, akivel egyszerre választjuk ugyanazt a francia kortárs regényt a leghíresebb Bordeaux-i könyvesboltban, és van, akinek nem kell elmagyarázni, mik azok a taizéi énekek…

A Bordeaux-i France Langue felsőoktatási magánintézmény, amely nyelvi centrumként működik egész tanéven át, sőt, még nyáron is franciatanárok, francia nyelvű egyetemi képzésre járók – többek között Erasmusos egyetemisták –, valamint szaknyelvi képzést végzők számára.

Minden nyáron kéthetes szakmódszertani továbbképzést szervez franciatanárok számára, rendkívül változatos és igényes tematikát meghirdetve. Francia oktatónk irányításával idén nyáron tizenegy nyelvtanár dolgozott együtt a csoportunkban. Volt köztünk egy olasz, két spanyol, egy holland, egy angol, egy lengyel, egy török, három amerikai nyelvtanár. Mindannyian középiskolában vagy általános

iskolában tanítanak, néhányan egyetemi órákat is adnak. Felmérhetetlen annak a jelentősége, hogy különböző nemzetiségű kollégáimmal nap mint nap beszélgethettünk a szakmánkról, és persze mindarról, amit számunkra a frankofón kultúra jelent.

A módszertani képzés a következő modulokra épült. Minden nap egy nyelvhasználati modullal kezdtünk, amelynek keretében egy-egy nyelvi jelenség módosulását vizsgáltuk meg a beszélt (familiáris) nyelvben a standard nyelvhasználathoz képest. Valamennyi nap külön tematikus egységet képviselt: motivációnövelés eredeti dokumentumok segítségével; kortárs könnyűzene – irodalom – film; aktualitás és politika; frankofón kultúra és nyelv; környezetvédelem és emberi felelősség, „nyers” dokumentumok diadaktizálása; francia nyelvtanulásra és nyelvtanításra alkalmas mobilapplikációk és internetes honlapok; de beszélgettünk az ITK-eszközök nyelvórai alkalmazásáról is. Valamennyi témát az „aktív megközelítés és felhasználás” módszerével jártuk körül kiscsoportban, azaz gyakorlati módon (és egymással „kísérletezve”) azt vizsgáltuk, hogy adott nyelvi szinten lévő konkrét csoport tanítási-tanulási folyamatába hogyan lehetne „beemelni” a választott anyagot, legyen szó Franky Zapata flyboard-os teljesítményéről, Macron elnök latinizmusokat használó beszédéről vagy éppen egy Monoprix-reklámról. A módszertani kérdések mellett a társadalmi és nyelvi jelenségek egymásra hatásának vizsgálata is izgalmas feladatot jelentett számunkra, hiszen meglátásaink és sokféle tapasztalatunk gazdagították a szóban forgó jelenség megértését, értelmezését.

Bordeaux és környékének kulturális-történelmi-földrajzi gazdagsága már az első naptól kalandokat ígért. A legelső délutánon nyakunkba vettük a várost, hogy embereket faggassunk városuk titkairól a több oldalas kérdőív alapján. Kedvességgel, nyitottsággal, rácsodálkozással találkoztunk. Bejártuk az óváros számos fontos pontját a 15. századi Porte Cailhau-tól a Jardin Public-ig, a gótikus Szent András katedrálistól a Garonne partjáig, ahova a Bordeaux-iak esténként táncolni járnak. (Itt minden este egy másik tánc szerelmesei mutatták be szenvedélyes tánctudásukat.). A Musée d’Aquitaine 18. századi kiállításának megtekintése során azt is megtudtuk, milyen ellentmondásokkal teli korszak adott gazdagságot és hírnevet ennek a városnak.

Mi is kipróbáltuk a Bordeaux-i bicajokat, de megfontoltabban, mint a helybéliek, akik elképesztő lendülettel és bravúrral közlekednek mindenhol, pedig egyelőre nincs még bicajos sáv, csak élő gyakorlat. Felfedeztük az „újratölthető” jeggyel használható villamosokat, de legtöbbször gyalog közlekedtünk, hiszen így szinte mindenhova el lehetett jutni. Ha nem sajnáltuk az időt a sétára, a városban legkülönbözőbb pontjain újra meg újra összefutottunk a saját készítésű szuveníreket árusító bicajosra („Bordeaux, c’est gavé bien!”– mondta, amit saját készítésű pólóin is hirdetett). Még magyar kürtös kalácsot árusító helyet is találtunk! Gyakran visszatértünk kedvenc kézműves fagyizónkba a Saint Pierre templom mellett (ahol az egyik pultos lány örömmel újságolta, hogy ő még a Szigeten is fesztiválozott). Felfedeztünk környékbeli portékákat árusító környezettudatos fűszeres-mindenes boltot, ahol saját zacskóba mérik a kenyeret, a zöldséget, a gyümölcsöt, még a magokat is! Órákat töltöttünk

Bordeaux leghíresebb könyvesboltjában, a Mollat-ban, amely egyszerű családi vállalkozásból lett ma az olvasók kedvence. Megismerkedtünk egy madagaszkári gyékénycsodákat árusító asszonnyal a piacon. Örömmel és készségesen adott villáminterjút a portékáiról – milyen jó lesz majd meghallgatni a tanítványinkkal! Felfedeztük, milyen gyönyörűen énekelnek laudest és vesperást a szomszédunkban élő domonkos rendi szerzetesek.

Persze a környéken is kirándultunk, részben közös, részben egyéni szervezésben. Megismertük a környék egyik leghíresebb kisvárosát, Saint-Emiliont, amely nem csak a boráról, de a földalatti sziklába vájt templomáról is híres. Ellátogattunk az egyik leghíresebb helyi pincészetbe, amelynek tulajdonosa kiváló ismerője az egri pincéknek és boroknak.

A csoporttársakkal megélt közös pillanatok, a piknik, a séta, a kirándulás és a sok beszélgetés mellett nekem külön ajándék, hogy tizenöt éves kamasz fiunkat is magammal hoztam, aki – saját költségen – ugyanabban a nyelvi központban vett részt intenzív kurzuson, ahol én a módszertanin. Egy év franciatanulás után rajta is ugyanazokat a jeleket véltem felfedezni már az első héten, amelyek az én egykori lelkesedésemet tükrözték! Mi kettesben mentünk el Arcachonba, Saint-Jean de Luzbe és Pilat-ba, ahol megmásztuk Európa legnagyobb homokdűnéjét, ahonnan pazar kilátás nyílik az Atlanti-óceán türkiz végtelenjére. Íz, illat, fény és szél – ma is, most is itt érzem minden porcikámban.

Köszönet az Erasmusnak, köszönet dr. Furka Ildikó tanárnőnek, a projekt referensének, Förster Anitának, a Hungary-Expert munkatársának, a Bordeaux-i France Langue munkatársainak, valamint munkahelyemnek, az Óbudai Gimnáziumnak, hogy ennek az élménynek részese lehettem.

 

Az Óbudai Gimnázium Erasmus+ oldala itt érhető el.

Kategória: Francia nyelvterület

20 éve tanítok angolt, amiben teljesen véletlenül keveredtem, de még sohase jártam Angliában. Angol nyelvterületen voltam szerencsére korábban, de Anglia nem vonzott. Most azért esett ezen a továbbképzési lehetőségen rá a választásom, mert kezdtem kínosan érezni magam, hogy a fapados járatok idejében angol nyelvtanárként még nem jártam Londonban. Gondoltam, most már itt lenne az ideje, hogy legyen milyen közös témáról beszélni a tanítványaimmal [Szimbólum].  

A képzés tematikája határozta meg számomra a intézmény kiválasztását elsősorban. Az International House intézmény nevét a szakmában is mindenki jól ismeri, a minőségi nyelvoktatás egyik fellegvára, ráadásul anno a budapesti intézetükben kezdtem angolul tanulni. Kicsi a világ. London önmagában is egy külön világ, mindenképpen megtapasztalásra érdemes. 

Engem a nyelvtanulásban és a nyelvtanításban is mindig az érdekelt, milyen gondolatiság húzódik meg a nyelvhasználat mögött, milyen értékrendek kerülnek kifejezésre egy-egy fordulattal. Ezért választottam a Life in Britain: bringing culture into the classroom című képzést módszertani felfrissülésként. Nem bántam meg. 

Amellett, hogy az iskola nagyon nyitottan és segítőkészen fogadott, a képzést vezető tanár felkészültsége, közvetlensége és alkalmazkodóképessége vitathatatlan volt. Remekül tükrözte a tényt, hogy Londonban voltunk, hogy olasz volt, aki 30 éve él és tanít angolt Angliában, saját identitását kevésbé érzi már olasznak, bár angolnak sem. Leginkább Londoniként definiálja magát. 

A kurzus résztémái illeszkedtek a résztvevők érdeklődési köréhez, lefedtek minden aktuális területet, amely egy mai angol (londoni) életében fontos szerepet játszik, de minden foglalkozáson a témához legjobban passzoló feladattípusokat, módszertani ötleteket is átbeszéltük. Tanárunk, Andrea tanítási gyakorlatának kisebb elemeire is gyakran hívta fel a figyelmünket, hogy tapasztalatait velünk megosztva mi is fejlődhessünk. Az egyik ilyen apróság, amire nem árt, ha rendszeresen emlékeztetnek minket, a táblahasználat. Andrea mindig nagyon sok kifejezést felírt a táblára beszélgetéseink közben. Egyszer, amikor le kellett volna törölnie a táblát, hogy a következő kifejezés felférjen, csak félig törölt le egy-egy szót, és mielőtt továbbmentünk volna, ki is kérdezte tőlünk az addig hallott kifejezéseket. Roppant jól szemléltette, hogy egy kis időráfordítással mekkora segítséget tudunk adni diákjainknak az újabb kifejezések elsajátításában. Lehet, hogy nem is a módszer miatt maradt ez meg bennem ennyire, hanem inkább azért, mert megtapasztaltatta velem, hogy mennyire szükség van a külső szemre tanításunkkal kapcsolatban, különben elveszünk a rutin mindennapjaiban. A fenti praktika nem megerőltető, nem helyez nagy terhet a tanárra, nem kap negatív visszajelzést a diák sem, amely a motivációját veszélyeztetné, ha nem emlékszik a kérdéses szóra, mégis remek lehetőség arra, hogy a rövid távú memóriából a hosszú távú területre helyezzük anélkül, hogy diákjaink észrevennék, hogy tanulnak. 

A délutáni módszertani foglalkozásokon kívül a program részeként jártunk London különböző területein és múzeumaiban és kiállításain. Turistáskodtunk a Westminster negyedben a Parlamentnél és a Big Bennél (ami jelenleg felújítás alatt áll a londoniak szerint örökre [Szimbólum], olyan régóta csinálják), bekukkantottunk a Downing utcába hátha arra jár May asszony, pazar kilátásban volt részünk a Sky Garden 35. emeleti kávézójából, érezhettük roppant picinek magunkat a Tower lábánál, és elképzelhettük, milyen lenne minden nap 12 órában táncolni a Királyi Operaház kulisszái mögött. Részt vettünk egy igazi West End musicalen (Rock Suli), meglátogattuk Shakespeare Globe színházát, ahol egy sör ára volt a földszinti nézőtéri helye ára, igaz állni kellett végig, és mivel újra nem engedtek be, ha kiment az ember, kisebb és nagyobb dolgaikat is ugyanúgy a néző téren oldották meg. Kifejezetten szagos előadások voltak ezek akkoriban [Szimbólum]. De jártunk a Királyi Bíróság épületében is, amely azért hasonlít építészetileg egy templomra, mert tervezője azt vallotta, hogy az igazság és az igazságszolgáltatás Istentől való, és a bírói ítéletek helye egy templom kell, hogy legyen. De volt lazább kulturális esemény is a programban, hiszen a péntek esti sörözés a kollégákkal szinte kötelező londoni hagyomány, így az iskola diákjai is kipróbálták ezt egy kis turisztikai kvíz társaságában. 

A programon kívül, de iskolai szervezésben a hétvégét is hasznosan tudtuk eltölteni. Én szombaton Brithonba utaztam és a környék természetvédelmi nevezetességeit és farmjait látogattam meg szakképzett idegenvezető segítségével, vasárnap pedig irány volt Windsor, Stonehenge és Bath. Windsor Harry herceg tavalyi esküvője miatt volt fontos számomra, Stonehenge azért, mert hihetetlen erőfeszítést örökít meg és roppant kíváncsi lennék, mit gondoltak akkoriban az arra járó, odainduló embereke, Bath városát pedig minden Jane Austen rajongónak látnia kell egyszer. Természetesen egyik helyet sem lehet ennyi idő alatt végigjárni, inkább csak ízelítőt kapott az ember abból, ami rá várna, ha több napra ott tudna maradni, de irodalmi művekből, illetve dokumentumfilmekből vagy napi hírekből ismert helyeken járni így is nagyon izgalmas volt. 

A legjobban az tükrözte, milyen London, hogy az iskolán keresztül tudtam egy családnál lakni, akik ír származásúak voltak, egy pakisztáni muzulmán közösség mecsetje mellett kellet mindennap elmennem a metróhoz, minden nap más nyelven beszélő emberekkel utaztam a metrón, és a metró aluljárókban minden nap más zenész játszott más-más szakaszon másfajta műfajt. 

A szuvenír itt is minden boltban ugyanaz, csak nem mindegy hogy hol, mert ugyanaz lehet egy font vagy 5 is. (és bár nem ellenőriztem, de biztos, hogy made in China [Szimbólum]). 

A kávé egyáltalán nem rossz (régebben ezt híresztelték nekem Angliáról), de a Costa testvérek jelenléte miatt (sem) lehet az már. 

Rengeteg helyen lehet frissen készült (meleg) ennivalót kapni, még az olyan elvárásokkal is, mint a glutén-, cukor- és szénhidrátmentes étrend. 

Szinte senki nem öltözik fel rendesen a tél ellenére, mert annyira nincs hideg, vagy ki lehet bírni az otthontól a metróig – ahol jó meleg van – majd az irodáig – ahol szintén jó meleg van. Ha meg esik a hó, úgy is mindenki menekül haza idő előtt, mert leáll a metró, a teljes közlekedés, és rengeteg baleset van. Mert ugye évi egy hóesés miatt miért is kéne téli gumi???? Nyárival meg azért simán lehet szánkózni abban a lutyokban. Azt mondjuk nem tudtam mire vélni, hogy a reptereken se szórtak semmit a kifutókra azért, hogy az esetleges fagyást megelőzzék, így számos helyet lezártak pár órára. Még a Heathrown is egy csomó járatot töröltek (bár házi asszonyom szerint ez csak a British Airways járataira szokott igaz lenni, a többiek mernek repülni minden időben [Szimbólum]). 

A legtöbb boltban nagyon erős akcentusú alkalmazottal találkoztam, akikről viszont lerítt, hogy régóta élnek ott, és nagyon jól ismerik a szakmájukat, csak éppen a kiejtésük nem fog soha jobban közelíteni a helyihez. De ez senkit nem zavar. 

A metró tényleg egy cső (Tube), még a szerelvények belső kialakítása is, így viszont akik utolsó pillanatban ugranak fel/tömörülnek be, félig hajtott háttal kell, hogy álljanak az ajtóknál, mert nem elég magas a szerelvény számukra. Az egész nagyon fura, mert az angolok az én fejemben nem kifejezetten kistermetűek, de ezekben a járművekben csak középen lehet egyenes háttal állni. Úgy hogy az állandó MIND THE GAP felhívás mellett én még a MIND YOUR HEAD szlogent is legalább annyiszor bemondatnám. 

Itt a reggeli add-tovább-újság a Metro, este pedig az Evening Standard. Amíg utazol, elolvasol benne egy cikket, majd magad után otthagyod a széken, hogy valaki más is megnézhesse. És bár nem fog Pulitzer díjat kapni, nem is a legolcsóbb, legigénytelenebb szennylap a hírességekről szóló részek ellenére sem. 

Összességében remekül éreztem magam, elég jó képet kaptam arról, hogy a mai londoniak hogyan élnek, mik az értékeik, mik számukra a fontosak. Mindemellett módszertani témakörökben is bővültek az ismereteim, mint például a videóklippek és film trailerek használatának lehetőségei, vagy a nyelvtani elemek tanítása, mint olyan helyzet, amikor csinálunk valamit a nyelvvel, nemcsak a szabályokat alkalmazzuk monotonon, gondolkodás nélkül. Meleg szívvel ajánlom az International House London Life in Britain című kulturális módszertani továbbképzését. 

dr. Furka Ildikó 

2019. február 10.

Ezen a linken az Óbudai Gimnázium Erasmus+ oldalát böngészhetik: http://obudaierasmus.wixsite.com/obudaierasmus2016

Kategória: Angol nyelvterület
1. oldal / 2