Elemek megjelenítése címkék szerint: művészet

Képzés ideje: 2024.07.01-07.06.

Képzés címe: Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education

Kurzusvezető: Marta Mandolini

Kedvenc városomban, Barcelonában tanulhattam arról, ami egyre inkább foglalkoztat: a művészet mint terápia mibenlétéről.

Nemzetközi csoportunk első nap a bemutatkozással kezdett: mindenki elmondta, honnan jött, milyen iskolában tanít – és miért fontos és különleges az adott iskola számára. Hallottunk thaiföldi ökoiskoláról, integrálást segítő művészeti iskolákról – lelkes és munkájukat szívvel-lélekkel végző emberekkel találkozhattam. Bevallom, egy húzós iskolaévvel a hátam mögött érkeztem, nagyon fáradtan (az érettségik hetében), tele érzelmekkel (az osztályom elballagott), és amit itt kaptam, az nemcsak jó társaság, remek képzés és jó gyakorlatok – hanem terápia is volt, több szinten.

Ugyanis számomra kihívás volt a kurzus: a komfortzónám elhagyását jelentette. Kézügyességem nagyon kevés van, de mivel szeretném a drámapedagógiai gyakorlatokat művészetterápiás eszközökkel bővíteni, nekem is ki kell(ett) próbálnom olyan formákat, amelyek esetleg távolabb állnak tőlem. A kurzus során erősödött az az érzés bennem, hogy a komfortzóna elhagyása jó vezetéssel fejlesztő hatású – drámán folyamatosan ezzel kísérletezünk, és jó volt megtapasztalni, hogy milyen az, amikor én magam élem át az alkotás örömét olyan területen, ami nem a „sajátom”. Ebben Marta, a kurzusvezető kiváló partner volt.

Megtanultuk, mi a különbség művészetterápia és „terápia mint művészet” között, és kipróbáltunk sok tevékenységet. A teljesség igénye nélkül, a számomra leizgalmasabbak: intuitív festés: megtanultuk, hogy ha a vízfesték tulajdonságait figyeljük (ahelyett, hogy azon izgulnánk, milyen lesz az alkotásunk), sokkal inkább működik; készítettünk installációt témára, talált tárgyakból; a ’mindful photography’ során pedig egészen másként néztem a természetet, az apró részleteket, és hagytam, hogy a gondolkodás helyett az érzések, érzetek vezéreljenek.

A hét folyamán a Katalán Nemzeti Múzeumban múzeumpedagógiai foglalkozásokba kóstolhattunk bele, csoportos és egyéni formát is kipróbáltunk.  Emellett szerda estére közös városnézős-idegenvezetős programunk volt – többek között az első barcelonai Gaudí-házat is együtt láttuk. Szombatra pedig választhattunk egy programot, amelyet a Teacher Academy biztosított számunkra – a legtöbben a Casa Milába mentünk, de lehetett városnéző buszra szállni egésznapos jeggyel (hop on – hop off), a spanyol faluba ellátogatni, más épületeket is megnézni belülről, vagy akár a Kolumbusz szobor tetejéről megnézni a várost (erre senki sem vállalkozott).

A kurzus mellett/közben/előtt/után igyekeztünk a várost, a kerteket, az épületeket, egymást – és Gaudí építészetfelfogását – is minél inkább megismerni; természetesen a tengerpart sem maradhatott el. Szerencsére tökéletes időjárást fogtunk ki: jóleső 24-27 fok volt.

Drámatanárként is azokat a tevékenységeket szeretem leginkább, amiket kipróbáltam, amikben benne voltam, mert akkor vannak kérdéseim és tapasztalataim. Így aztán nemcsak a kimerítő év utáni fókuszkeresés és elmélyülés, az alkotás örömének újrafelfedezése volt az, amit átéltem, hanem jegyzetelés közben, vagy este a szobámban már azon törtem a fejem, hogyan tudom alkalmazni mindazt, amit tanultam (és megéltem). Egy biztos: hasznos és élménydús, fantasztikus hét volt!

A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Dublinban megtartott, "Using Drama to Enhance Teaching" c. kurzusra. Rajtam kívül még tizenkét kollégám élt az Erasmus Plus továbbképzési lehetőségével, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, segítette az ezzel való előkészületeket, munkát.

A tanfolyam során megismerkedtünk a drámapedagógia alapvető eszköztárával. Általában kis csoportokban dolgoztunk és a gyakorlatok után volt idő az ötletbörzére is. Közösen gondolkodtunk arról, hogyan tudnánk a tanultakat, kipróbált gyakorlatokat, játékokat használni a munkánk során. Tevékenységeink között szerepelt: állóképek készítése különböző témákra, a hanggal és a testtel való munka, fórumszínházi gyakorlatok. Különböző improvizációs játékokat is megismerhettünk, közösen kísérletezhettünk velük. A hét utolsó napjaiban pedig azon volt a hangsúly, hogy hogyan alkalmazzuk a drámás eszközöket, ha szöveget szeretnénk feldolgozni diákjainkkal. Saját tapasztalatot is szerezhettünk erről, hiszen a hét zárásaként, csoportokban egy ír vers egy-egy versszakát vittük színre és adtuk elő egymásnak.

A csoport vezetője Ben Collopy lendületesen, már-már színházi előadásmódban tartotta az órákat, sok idő jutott az elméletre is. Ben előszeretettel mesélt az ír népről, kultúráról, nyelvről és történelemről is. Egyik délután tettünk vele egy közös sétát, amelynek az Abbey Theatre is az egyik kiemelt helyszíne volt, ahol a színház egyik dolgozójával is beszélgethettünk.

Számomra a Dublinban töltött idő fénypontja az volt, amikor eljutottam az egyik csoporttársammal egy esti, színházi előadásra. Izgalmas volt betekintést kapni arról, hogy milyen kultúrája van Írországban a színháznak. A Smock Alley Theatre – amely Dublin legrégebbi színháza -  egyik komédiájának ősbemutatóját játszották, szerencsére nagy sikert aratott.

A szabadidőmet is többnyire a csoporttársaimmal töltöttem, kirándultunk Dublin határában, Howthban, megtekintettük a Book of Kells könyvtárat, betértünk több régi könyvesboltba is, sétáltunk a Trinity College-nál és a St. Stephen’s Green parkban.

Lelkes kollégáimmal még több játékot, színházat, drámát vittünk Dublinba ezen a héten, nemcsak új ismeretekkel, de újabb barátokkal is gazdagodhattam.

A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Barcelonában megtartott „Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education” c. kurzusra. Iskolánkból tizenhárom kollégám csatlakozott a programhoz, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, csapattá kovácsolt bennünket.

A tanfolyamon való részvétel tovább mélyítette a művészetek iránti érdeklődésemet, és a saját bőrömön tapasztalhattam a művészet mint terápia gyógyító hatását. Olyan tapasztalás volt, mintha egy önismereti elvonuláson vettem volna részt, a közösen kipróbált gyakorlatok által (újra) megérezhettem a kézzel való alkotás örömét. Barcelona kulturális környezete a meseszerű Gaudi-épületekkel, tökéletesen támogatta, felfokozta ezt az élményt.

Számtalan gyakorlattal lettem gazdagabb a képzés során. Festettünk portrét magunkról becsukott majd nyitott szemmel, használtuk a testünk adta lendületet rajzolás közben, építettünk párban spagetti tornyot, készítettünk csoportban mandalát. Mindeközben megismerkedtünk különböző munkaformákkal, anyagokkal. A résztvevőkkel munka közben többször tapasztalatot cseréltünk arról, hogy ezeket az eszközöket hogyan használjuk vagy használnánk saját diákjainkkal. Fontos volt erről beszélni, hiszen mindannyian nagyon különböző csoportokkal dolgozunk. Tanárunk, Marina Clauzet, művészeti mediátor és okleveles művészetterapeuta nagy figyelemmel kísérte végig folyamatainkat, és készségesen válaszolt felmerülő kérdéseinkre.

 Megtanultam, hogy nem az alkotás végkimenetele, a végső produktum a fontos, hanem az, hogy mit éreztem az alkotás közben. Több feladat is nagy hatással volt rám, ezért mindig teljes mértékben motivált voltam abban, hogy megfogalmazzam tapasztalataimat, nem tartott vissza az, hogy ezt nem az anyanyelvemen teszem. Csoporttársaimtól is őszinte megosztásokat hallhattam. Marina biztonságos teret adott ahhoz, hogy ezt megtehessük. Ennél kedvezőbb nyelvgyakorlási terepet el sem tudnék képzelni.

A kurzus egyik teljes napját a Katalónia Nemzeti Művészeti Múzeumban töltöttük, ahol megismerhettünk egy amerikai, múzeumpedagógiai módszert, amely segítségünkre lehet a műalkotások közös értelmezésére, megközelítésére. A múzeumban található képek voltak segítségünkre ennek a technikának a kipróbálásában.

Az óráink előtt vagy után pedig felfedeztem Barcelona nevezetességeit, amelyek teljesen lenyűgöztek, magával ragadtak. Már értem, miért titulálják Gaudit „Isten építészének”. Megható volt az épületeiben lenni, művészetét csak csodálni lehet.

Önfeledtség, önismeret és öröm: ez a három szó jellemzi leginkább a Barcelonában töltött hetem.

ERASMUS+ pályázat

Spanyolország, Barcelona

2021.

“Active Art: Understanding and Enjoying Art in the Classroom and Beyond”

https://meixneriskola.hu//erasmus-mobility

A Rákospalotai Meixner Általános iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanáraként 2019-ben már részt vehettem egy Erasmus+ tanártovábbképzésen Firenzében, és már akkor biztosra vettem, hogy ha iskolám újabb pályázatot nyújt be, ismét jelentkezem - mivel minden kollégám rengeteg élménnyel és tapasztalattal tért vissza az első mobilitásról, ez nem volt kérdés. Újfent sikerrel járt jelentkezésünk, aminek megvalósítása a Covid-19 világjárvány miatt egy évvel elodázódott, így végül 2021.07.05-10. közt vehettem részt az EuroPass „Active Art: Understanding and Enjoying Art in the Classroom and Beyond” képzésén, ezúttal a varázslatos Barcelonában. Már az első jelentkezésem során dilemmáztam azon, hogy Bacercelonát vagy Firenzét válasszam – úgy gondoltam, mindkét lokáció remek helyszín művészeti vonatkozású továbbképzéshez, és ez a feltételezésem abszolút helytállónak bizonyult.

Korábban érkeztem a városba, hogy minél több időm legyen megismerni és alaposan bejárni, de a képzés ideje alatt is minden időt megragadtam a városnézésre, múzeum látogatásra. Művészettörténeti és design szempontból is páratlan helyszín, végtelenül inspiráló közeg, és a művészetekhez szorosan kapcsolódó oktatáshoz remek keretet biztosított. Maga a képzőintézmény a város szívében helyezkedett el, könnyű volt megközelíteni és a csoportos mozgást is megkönnyítette, többször jártunk külső helyszínen közösen – hol alkotni mentünk ki a négy fal közül, hol múzeumot látogattunk.

Volt szerencsém az öt napból négyet a kurzus szellemi szerzőjével, Marta Maddalonival tölteni – egyfelől elképesztő mélységű szakmai tapasztalattal és rutinnal rendelkezik, másfelől

a személyisége is kifejezetten lehengerlő, ennek köszönhetően intenzív és rendkívül meghatározó élményben volt részem. Óriási tudásanyaggal és lendülettel rendelkezik, a

formális oktatási részt a lehető legkevesebb időtartamra szorította – az órák interaktívak és kooperatívak voltak, folyamatosan zajlott a brainstorming és a tudásmegosztás.

Az elméleti anyagokat mindig gyakorlati (meg)tapasztalás követte, végigvettük a művészetterápia, és a művészet, mint terápia közti szignifikáns különbségeket, megismertük

az egyensúly hárömszögét és Platchnik érzelem kerekét – csak hogy a teljesség igénye nélkül felsoroljak pár új ismeretet. A mindfulness szerepe végig hangsúlyos volt az alkotás során –

egyik délelőtt elmentünk egy kevésbé közismert rózsakertbe, ahol a mindful fotózást gyakoroltuk és a végén „land art” jelleggel készítettünk egy közös mandalát termésekből, amit

hátrahagytunk a természet részeként. 

A felhasznált alapanyagok és technikák is sokszínűek voltak, Marta nagyon színes repertoárral készült és mindenki számára volt legalább egy feladat, amiben teljesen szabadon

kiteljesedhetett. Készült mozdulat-parafrázis műalkotás nyomán, festettünk intuitíven zenére, készítettünk hála-legyezőt, és legvégül az egy hetes élményből inspirálódva egy szobrot a hét

során gyűjtögetett „kincsekből”. Voltak egyéni és páros, sőt kifejezetten csoportos munkák. Érdekes volt megtapasztalni, hogy azonos szimbólum mennyire különböző jelentést is képes magában hordozni, vagy éppen ellenkezőleg – hogy bizonyos jelek, színek mennyire „globálisak”. Az önálló feladatokban volt lehetőségünk elmélyülni és felszínre hozni a saját érzéseinket, gondolatainkat egyéni fantáziavilágunk segítségével, míg a kooperatív alkotás során az egymást felemelő és megtartó közös munka élményét élhettük át. Marta a közös gondolkodás híve, minden feladatot alaposan átbeszéltünk és ötleteltünk a további felhasználási lehetőségekről, különféle variánsokról, akár kifejezetten a saját iskolánk profiljához illesztve. Rövid óratervezeteket is készítettünk, amiket megbeszéltünk egymással.

Több kortárs művész munkásságát vizsgáltuk művészeti és művészetterápiás szempontból (például Yayoi Kusama mentális betegsége, mint művészete generátora), Tony Orrico és

Heather Hansen performansz jellegű alkotásairól is megtekintettünk több videót. A csoportdinamika némiképp megosztott volt – a 10, csak női résztvevő közül nyolcan jöttek

Lengyelországból, egy kolléga Szlovéniából és magyarként csak én voltam jelen. Azt tapasztaltam, hogy anyanyelvi társak nélkül sokkal nyitottabb és érdeklődőbb, bátrabb voltam

(akár firenzei tartózkodásomhoz viszonyítva is), mint a lengyel pedagógusok – többen érkeztek egyazon intézményből, de akik máshol dolgoztak, ők is összezártak hontársaikkal és

olykor kirekesztőek voltak, folyamatosan figyelmeztetni kellett őket, hogy lengyel helyett angolul kommunikáljanak. Ennek ellenére oldott és vidám hangulat jellemezte napjainkat, a

szlovén kolleginával azóta is tartom a kapcsolatot, de az egyik lengyel iskolavezetővel is szándékunkban áll egy jövőbeni kollaboráció.

Kifejezetten kíváncsi voltam rá, hogy ez a képzés miben nyújt mást, mint a két évvel ezelőtti mobilitás. Voltak átfedések, főképp az elméleti anyagban és a mindfulness kapcsán, de inkább

úgy éltem meg, mint egy kiegészítő, „ráépülő modult” az előzetes ismeretanyagra, ami abszolút szélesítette a látóköröm, mintegy kreatív tűzijátékként hatva rám. A megszerzett

tapasztalatokat remekül be tudom építeni mind a közismereti művészeti oktatásba, mind az iskolánk alapfokú művészeti képzésének programjába. Intézményünkben nagy számban

megtalálhatóak SNI tanulók, a szociális és személyes kompetenciák fejlesztése mindennapjaink része. A művészet terápiás és mentálhigiénét támogató aspektusa

eddig is komoly szerepet kapott oktatásunkban (többek között segíti a gyerekek önkifejezését, önismeretét, konfliktuskezelését) így nagy örömömre szolgál, hogy bővült ismereteimet

kamatoztathatom és munkámban hatékonyan alkalmazhatom.

Az ERASMUS KA1 Mobilitási Program támogatásával 2017 nyarán tizenkét napos nyelvtanári továbbképzésen (július 25-augusztus 4.) vehettem részt Franciaországban. Továbbképzésünk A művészeti alkotások pedagógiai és didaktikai célú felhasználása a francia nyelv tanításában címet kapta. Helyszínéül a College International de Cannes színvonalas magánnyelviskola szolgált. Vezető tanárként Marie Bretonnier, több nyelvkönyv szerzője, szerzőtársa, ismert szakmai anyagok kidolgozója, valamint segítője, Patrick de Bouter, az intézmény igazgatója működött.

A tanfolyam fő célja olyan művészeti vonatkozású anyagok és művészeti eszközök felfedezése és felhasználása volt, melyek gazdagíthatják, segíthetik a nyelvtanítást. A továbbképzés elsősorban gyakorlati megközelítésre épített, melynek során művészeti és kulturális alkotásokat használtunk fel abból a célból, hogy mind a szóbeli mind az írásbeli kifejezést tekintve gazdagítsuk nyelvtanári és pedagógiai eszköztárunkat. Az első héten görög, spanyol, a második héten francia, német, amerikai, holland, portugál kollégákkal tudtunk kiválóan együttműködni.

A képzés során főként gyakorlati feladatokat kaptunk, melyeket egyénileg vagy csoportmunkával kellett megvalósítani abból a célból, hogy felismerjük, hogyan segítik elő a művészetek és a művészeti eszközök a nyelv alkalmazását. Azért kapcsoltuk a művészeteket a pedagógiához, hogy általa többféle kompetenciát fejlesszünk és erősebben motiváljuk a tanulókat.

A képzéshez Provence, illetve az Azúrpart (Cote d’Azur) kultúráját bemutató tanulmányi kirándulások kapcsolódtak. Mindnyájan új pedagógiai módszerekkel, kulturális élményekkel gazdagodva térhettünk haza, melyekről iskolai, fővárosi kollégáinknak is beszámolhatunk.

Az Óbudai Árpád Gimnázium Erasmus+ honlapja az alábbi címen érhető el: http://www.arpadgimnazium.hu/erasmus-plus/