2023. 06. 18. vasárnap

Budapest – Bécs, Bécs – Regensburg: hét óra vonattal, és akkora a forgalom, hogy páran állnak vagy a földön ülnek. Nekem szerencsém van, mert ugyan nem foglaltam helyjegyet, sikerül szabad ülést találnom, és más utastársakkal ellentétben, senki nem rángat föl útközben, hogy az az ő foglalt helye.

Regensburg középkori város, a Duna partján – próbálom kiszámolni, mennyi idő alatt ér innen egy Dunacsepp Budapestre, de persze nem tudom, bár biztos gyorsabban, mint én, aki két hétre jöttem. Épp a kétévente megrendezett városfesztivál (Bürgerfest) zajlik a hétvégén: a sétálóutcák dugig járókelőkkel, kézműves és ételstandok, magas pódiumokon ifjú rockzenekar, nyár, hangzavar, vásári forgatag – es wimmelt von Leuten.

A Dreienigkeitskirche (Szentháromság templom), ahova a városban sétálva betévedek - mondjuk nem kell messze mennem, itt van a sarkon - békeimaórát tart szintén a városünnep keretében. Megpróbálom összeszedni: két evangélikus, két katolikus, két ortodox, egy zsidó, egy muszlim és egy buddhista pap/kántor, két ukrán énekes meg egy ukrán kórus imádkozik és énekel a békéért. Az orosz(!) ortodox pap többek között görög, grúz, német, orosz és ukrán nyelven énekel, azaz énekelne ukránul is, de kétszer is újra kell kezdenie, mert elsírja magát - és ezzel nincs egyedül. Mintha világzenei koncerten lennék: élőben, közelről hallgatom az imámot, a buddhista és ortodox papot! Csodálatosan énekelnek, és teljesen lenyűgöz az egységük.

A Horizonte Nyelviskolában fogok két hétig németet tanulni. Szél Zsófi ajánlására jöttem ide, egyelőre nagyon izgi és nagyon gusztusos. A szállás az iskolától kemény harminc másodperc, a tantermek és a lakószobák egy nagy társasház ugyanazon emeletén vannak. Spártai a rend: Figyeljek rá, hogy a konyhát nem teljesen tisztán hagyjam főzés után, ezen a villanylapon olajban ne süssek, abba a kukába csak amazt dobjak. Ha rossz naposnak bizonyulok (kettesével vagyunk beosztva konyhatakarításra, szemételszállításra hetente-kéthetente egyszer), azt 20 euróm bánja. Ha eldugítom a vécét, én fizetem a szerelőt. Ha nem adom át teljesen tisztán a szobát a tanfolyam végeztével, ugrik a 100 euró kaució. És bármikor bejöhetnek ellenőrizni, hogy milyen állapotban van a szobám, akkor is, ha épp nem vagyok ott. Asszem, van még jónéhány ha, de inkább jó leszek. Olyan, mintha máris a körmömre koppintottak volna, pedig még semmi rosszat nem tettem.

Inkább lefekszem aludni gyorsan.

06.20. Kedd

Tegnap megkezdődött a tanítás. Beosztottak minket csoportokba írás- és szóbeli szintfelmérés alapján. Ha valakinek a kijelölt szint nem felel meg, átmehet másikba. Én egy hétfős, teljesen nemzetközi csoportba kerültem: kínai, japán, holland, angol, spanyol és mexikói társaim vannak 18 és hetvenvalahány év között. Az angol hölgyön kívül mindenki évek óta itt él, vagy itt akar tanulni, dolgozni, sőt, két nőnek német a férje. Monica, az angol a kedvencem, évek óta nyugdíjas, és elhatározta, hogy az iskolában szerzett némettudását feleleveníti. Pontos nyelvtannal, nagyon bő szókinccsel, látható élvezettel és igényesen, könnyen, hallhatóan iskolázottan beszél bájos angol akcentussal – ezért aztán őt jól is értem.

Hetente lehet a csoportokba bekapcsolódni, így némiképp változik az összetétel. Hetente más témakörről van szó (ezen a héten az emberi kapcsolatokkal), így nem gond, ha új ember érkezik, de az sem, ha valaki hosszú heteket tölt itt. Mira, az anyanyelvi tanárunk végtelenül türelmes, udvarias, kristálytisztán magyaráz, és nagyon jól érzi, hogy mi lehet nehéz a külföldi beszélők számára. Tulajdonképpen semmilyen izgalmas módszerrel nem találkoztam még, de mivel mindannyian motiváltak vagyunk, nemigen kell noszogatni minket, rendesen végezzük a dolgunkat.

06.21. Szerda

Heti kétszer magánórám is van (benne van az intenzív nyelvtanfolyam árában), ahol azzal foglalkozunk, amivel szeretnék. Nyelvtani ismétlést kértem, mert nagyon rám fér, és irtó nehéz a német nyelvtan, de ahogy most elhallgatom a csoporttársaimat, rájövök, hogy a kiejtés javítása is fontos feladat, mert nagyon megnehezíti az erős akcentus a megértést. Ez állandó szakmai vita az angoltanításban is, és én vaskalaposan azt mondom, hogy egy sztenderd anyanyelvihez közelítő kiejtést érdemes megcélozni, mert különben nem lehet érteni. Ezt most itt tapasztalom is a kínai és az amúgy gyönyörűen beszélő japán és nagyon szapora nyelvű holland csoporttársaimon is. Sajnos kénytelen vagyok azt gondolni, hogy én az obskurus magyar akcentusummal éppen annyira nehezen vagyok számukra érthető időnként, mint ők nekem.

De kiderül, hogy Suzanne, a magántanárom ennél sokkal jobb véleménnyel van a kiejtésemről. Ő is nagyon helyes és figyelmes. Nem tudom, hogy bírja szegény a délelőtti négy óra után az én hármamat úgy, hogy két ovis gyereke van, és a férje is dolgozik. Mondjuk csak augusztusban lesz iskolai szünet, szóval napközben nincsenek otthon a gyerekek. Amúgy a tanítást, tanulást a hőség nehézzé teszi, ma 31 fok volt, de holnaputánra 35-t jósolnak! Ezalatt hét tanórám lesz és házi feladatom, amit eddig nagyon lelkesen készítettek el.

A városról később írok, nehogy megunjatok.

06.23.

Szóval, Regensburg történelmére, építészetére, hangulatára nagyon és méltán büszke bajor város. A római korban erődöt építettek ide, a középkorban püspöki székhellyé és Velencét elérő kereskedelmi útvonallá vált. Templom templom hátán épült. A 15. században, mikor Konstantinápolyt elfoglalták a törökök és elvágták az idevezető kereskedelmi útvonalat, elszegényedett. Ennek óriási előnye, hogy századokon át alig építkeztek, és így megmaradt a középkori városmag. A bűnbaknak kikiáltott zsidó lakosságot elűzték és a reformáció idején evangélikussá lettek. Aztán kitört a város a szegénységből, központi fekvésének köszönhetően politikai jelentőségre tett szert, hercegek, királyok, császárok találkozóhelyévé vált. A 19. sz. elején elvesztette szabad jogállását, és a bajor királyság részévé vált. Szerencsére a második világháború alatt kevés bombatalálat érte, szinte érintetlenül megmaradt a kilencszáz éves kőhíd, a gótikus dóm, a barokk városháza. A világháború után ipari telephelyek épültek itt, egyetem létesült, majd megkapta a város a Világörökség címet.

Némi túlzással olyan itt sétálni, mint Rómában. Minden sarkon előbújik egy középkori lakóépület, kápolna, templom, terasz vagy szobor. Ugyanakkor nagyon élő város: az utcák tele vannak üzletekkel, az összes, egymástól egy lépésre lévő vendéglő, pizzázó, söröző, cukrászda minden asztala foglalt, és egész nap, és sajnos egész éjjel is, zajosan beszélgetnek, nevetnek bábeli nyelvzavarban a helybéliek és a turisták. Most, éjjel 11-kor egy órája hallgatom, ahogy német lányok gitároznak és hol Skyfall-t, hol Heilige Nacht-ot énekelnek, és mindegyik után nevetésben törnek ki.

06. 24.

A nyelviskola 16 diákjával Bambergbe megyünk (vonat à vonat, 2 óra út). Bamberg bajor kisváros, szintén gyönyörű, épen maradt (szerintetek hány dombra épült?) középkori városmaggal, (igen, hétre, de csak úgy, hogy egyet kétszer számolunk:). A gótika és a barokk váltja egymást, dóm, templomok, vár, püspöki palota – egyik izgalmasabb és szebb, mint a másik. A dóm egyik oszlopán ül a fegyvertelen bambergi lovas, valószínűleg a magyar Szent István király. Személyes kis ajándék számomra az E.T.A. Hoffmann Színház és az előtte álló Hoffmann-, vagy inkább Anzelmus-szobor – de szerettem az Arany Virágcserepet!

A dóm egyik románkori bejárata a végítéletet ábrázolja. Nekünk balra az üdvözültek, jobbra az elkárhozott lelkek. Itt is, ott is papok, püspökök – merthogy az elkárhozottak dúsgazdag bencések, az üdvözültek rendes szegény ferencesek:). A kárhozottak angyala, aki az Ószövetségből bújt ki, ugyan vak és megkötözött, de sokkal szebben kidolgozott, mint az üdvözültek rendes kereszténységre utaló angyala.

Idegenvezetőnk egy angol-német kétnyelvű nyelvtanár, aki török férjével törökül beszél, de a spanyol, olasz és japán csoporttársakkal is vált néhány szót az anyanyelvükön. Kicsit sem frusztráló!

06.25.

A régensburgi dóm hatalmas, gótikus székesegyház, ma is aktívan működik. A kórust is pont elcsípem, nem Tomaner, hanem Domchor, de ők is úgy énekelnek, mintha koncertet adnának. Kíváncsi vagyok, hogy a Tamáskórushoz hasonló-e a fiúkar képzése (lányok nincsenek). Az épületben körbe lehet járni. Kedvencem, nem vagyok túl eredeti, a nevető angyal szobra – mennyire jó a hangulata, az üzenete!

06. 26.

Vissza az iskolába. Soha nem tanultam még nyelvet külföldön, és soha nem voltam még nemzetközi csoport tagja. Pedig nagyon klassz dolog. Most, a második héten kicsit változott a felállás: maradt a mexikói, spanyol, japán, kínai és angol csoporttársam, elment a holland, és jött egy török. Irtó izgalmas. Külön érdekesek a kérdések: Katsuya, a japán fiatalember nem érti a szimpatikus és empatikus közötti különbséget, mert a japánban ugyanaz rá a két szó, az angol Monica pedig, aki nagyon szépen tud németül, hosszan magyarázza, hogy az Erfahrung (tapasztalat) és az Erlebnis (élmény) mást jelent. Ha nem tudnám, hogy az angolban ugyanaz a szó a kettőre, nem érteném, miért próbálja nekem megtanítani! Most, hogy a héten az egészség a téma, az is kiderül, hogy a török ellátórendszer igencsak hasonlít a magyarra, hogy Spanyolországban rengeteg a gyerekorvos és bőrgyógyász, hogy Németországban minden orvos radiológus akar lenni, hogy Japánban nincs háziorvos, és az ember azonnal szakorvoshoz fordul, ha beteg, s hogy Mexikóban nem tartják nagyra a háziorvosokat, ezért az ember kiválaszt magának egy bármilyen szakorvost, és első körben hozzá megy, azaz ha migrének gyötrik, vagy szúr a szíve, először az ortopédushoz fordul.

Már kezdem megszokni a spanyol és kínai akcentust, bár egyiket sem könnyű érteni! De a legnehezebb a holland volt, mert ő rendkívül folyékonyan, de félig hollandul beszélt. Annyira hasonlít a két nyelv, hogy megteheti.

06.27.

Az iskola a múlt héten városnézést szervezett a diákjai számára, de nekem épp akkor magánórám volt, nem tudtam velük tartani. A tanárom javaslatára a turistainformációnál bejelentkeztem egy hivatalos városnézésre. Úgy is mondhatnám: elkövettem azt a hibát, hogy befizettem magam. Azt hittem, körbejárjuk a várost egy idegenvezetővel, de szó sincs róla. Az alábbi busznak nevezett játékvonattal zötyögtem háromnegyed órát, és édeskeveset láttam az üvegablakokon keresztül, ellenben az előre felvett szöveget a Wikipédián is elolvashattam volna (erős túlzással). Újat alig láttam, csak a busz belsejét.

Ti ne tegyetek ilyet!

06.28.

Annyira intenzív a napi 4-7 nyelvóra + házi feladat és szótanulás + Kehlman-regény és a Anne with an E németül, hogy amikor éjjel felébredek, német szavak és mondatok mennek a fejemben, pedig akkor eszem ágában sincs gyakorolni. Ugyanakkor sokszor nem jutnak eszembe az alapszavak, és amikor megpróbálom az angol felől megközelíteni, többnyire elveszetten keresgélem a megfelelő angol szót. Vicces módon néha a magyar sem jut eszembe, tegnap hosszan elgondolkodtam azon, hogy hogy mondjuk a függönyt vagy a sebhelyet. Akkor is bajban vagyok, amikor nemzetközi szót kell használnom németül, pl. a Therapie szó egyáltalán nem jutott eszembe a minap. Gondolom, ahhoz, hogy ne keveredjenek a jobban ismert nyelvek a nagyobb szellemi erőfeszítést kívánóba (azaz ne történjen anterográd interferencia – na, ez hogy lehet magyarul?), blokkolja az agyam az alapértelmezettet. És persze így is belekeveredik nemegy angol szó és szerkezet a német mondataimba.

A kulturális sokszínűség egyik sarkalatos pontja a zsebkendőhasználat. Ugye, a távol-keleti országokban nem illik zsepibe fújni az orrunkat. Ezt elméletben nagyon tisztelem. De a valóság néha próbára tesz. Amikor az előző évezredben egy amerikai úton fürdőszoba-társunk lett a Fülöp-szigeteki Nonilon, minden reggel fültanúja voltam a légúti-higiénés félórának: hallottam a vajúdás hangjait, magam előtt láttam az újszülött kocsonya színpompáját, kezemben éreztem sűrűségét. De napközben bosszút álltunk, mi, jó európaiak a zsebünkben melengettük az anyagot. Most, Regensburgban nap mint nap szembesülök egy feloldhatatlan ellentmondással, a japán csoporttársam szénanáthájával. Mit csinál egy távol-keleti, ha a pollenek nem tartják tiszteletben a kultúráját? Hát, Katsuya hagyja, hogy egész nap folyjon az orra, és türelmesen szipog, szipog, szipog. Az első órában maga vagyok a tolerancia. A másodikban jelentőségteli pillantásokat vetek a kitett papír zsebkendőre. A harmadik órában a kínai társunk, Tincle is csatlakozik, sajnos nem a szúrós odatekintgetéshez, hanem a szipogáshoz. A negyedik óra megváltást jelent: Mira, hosszantűrő tanárunk kedvesen azt mondja: Katsuya, nyugodtan vegyél a zsebkendőből! Vesz Katsuya, vesz Tincle. Fúj Katsuya, fúj Tincle. Két perc áldott csönd, utána a pollenek győznek. Asszem, mégiscsak a zsebben melengetést választom, és közben bízom benne, hogy terjed a globalizáció.

06.29.

Nem tudom, óvónénire vagy anyára vágy-e az ifjúság, de javaslatomra, hogy kiránduljunk közösen, a 16 éves ukrán lány, a 18 éves spanyol fiú és 26 éves japán fiatalember lelkes igent mond. Kibuszozunk a városból, és megmásszuk a fél Gellérthegyet egy kicsit ijesztő lépcsősoron. Nem minősítem az ifjúság erőnlétét.

Az ún. Walhallához érkezünk, egy, a német hírességek emlékére a 19. században épített neoklasszicista épülethez. Luther, Gauss, Brahms, Heine és még több mint száz híres német mellszobra áll itt. A kiállítás nem hoz lázba, de a kilátás igen. Messze ellátni a dombtetőről: a Duna épp itt vesz egy kis kanyart, a túloldalán szántóföldek látszanak, a távolban a város egy-két tornya. A Walhalla épületét minden oldalról hatalmas oszlopcsarnok veszi körül, leülünk kártyázni az egyik árnyéksávba. Az elmúlt két hétben tanultam néhány játékot, és mindegyiket mindig elvesztettem. Egyetlen bosszúm a magyar mondás a kártyáról és a szerencséről, amit jól az orruk alá is dörgölök.

Egyébként csodálatos egyenlőséget teremt köztünk az, hogy mindannyian idegen nyelven beszélünk. Néha segítjük, néha félreértjük egymást. A legviccesebb a kártyajátékok magyarázata, sem németül, sem angolul nem hangzik jól, akármennyire is próbálkozunk mindkét nyelvvel. De megküzdünk vele, és nagyon jó együtt játszani.

06.30.

Viszlát, gyönyörű Regensburg, viszlát, kedves Horizonte, viszlát, csodálatos német nyelv, viszlát vidám csoportom, viszlát, két szuper tanárnőm! Indulok haza. Jaj, de fáj a szívem értetek!

Az iskola Erasmus oldala: https://www.radnoti.hu/erasmus