Mikor beléptem a terembe, társasjátékok sokasága fogadott. Aztán kiderült, hogy más játékok sokasága is jelen van. 

A Játékkaleidoszkóp - kicsik és nagyok játékai című kurzuson vettem részt idén nyáron Rovinjban az ERASMUS+ keretein belül.

Nyaralás volt csupa játékkal. Illetve játék csupa nyaralással. A szabadidőt munkatársaimmal töltöttem, csodálatos ajándék volt ez az idő egymás mélyebb megismerésével, és kincset érő beszélgetésekkel. 

A képzésen pedig komoly munka folyt: játszottunk. Társas- és drámajátékok terén tapasztaltként volt bennem egy kis félelem, hogy nem fogok sok új játékot megismerni. Ez a félelmem igen hamar elszállt. Rengeteg új szabályt, játékmechanizmust ismertem meg.

A kurzus számomra leghasznosabb része a játékok több szempont szerinti strukturálása volt, mely segített egy olyan rendszert kialakítanom a fejemben, ami az iskolai készlet teljesebbé tételének és a gyerekek játszatásának alapköve lett.

A játékos archetípusok megismerése önismereti szempontból is érdekesnek bizonyult – megerősödött bennem, hogy a szociális archetípus erős bennem, legszívesebben kooperatív játékokat játszom, azonban ha egy játék nem ilyen, felébred bennem a versenyszellem, és igazzá válik rám a kurzuson elhangzott egyik kedvenc mondatom: „Ha két emberrel is kiszúrhatok, nem baj, ha én vagyok az egyik.” Emellett a gyerekcsoportjaimnak olyan játékokat választhatok ki az archetípusok és játékmechanizmusok rendszerét megismerve, melyben mindenki talál olyan társast, ami a neki megfelelő szabályokkal, lendülettel és kinézettel működik.

Érdekes volt látnom, hogy a különböző korosztályú csoporttársaim milyen játékrutinnal rendelkeznek, ki milyen szabálymagyarázást igényel, ez a gyakorlatba is beforgatható tapasztalatot jelent.

A legmaradandóbb élmény számomra a társaim csillogó tekintete játék közben, akár a kurzus közben egy társasjáték, akár egy vízicsata, rák-etetés, a világ legkisebb városa, vagy naplemente legyen a játék eszköze.