Ha nem is a világ, de számomra egyértelműen a legszebb városban, Rovinjban tölthettem el egy hetet 2024. július 21.- 27. között, egy továbbképzésen a JUTAKI Kft. - Hungary Expert for Teachers szervezésében. A kurzus neve: „Csapatépítés, személyiségfejlesztés a tanévet érintő jeles napok, témák, események ismeretében” volt, melyet nem csak mások ajánlása miatt választottam, hanem abból az okból is, hogy minél változatosabban tudjam kitölteni a gyerekekkel való szabadidőt, jobban megismerjem őket.

Fiatalságomból kifolyólag (20), féltem, hogy a generációs szakadék miatt nem lesz meg a közös hang a csoporttársaimmal. Azonban, a regisztráció után következő első ismerkedős órán, a képzésünk trénere, Uhrin Csaba közvetlenségével, szakértelmével, az erre a célra szolgáló ismerkedős, csapatépítős játékaival, valamint a mi kis csapatunk nyitottságával, humorával, kedvességével könnyedén és mondhatni azonnal összeszoktunk. Az órák után, a szervezők által szervezett közös vacsorával folytattuk a napot, egy csodás kilátással rendelkező tengerparti étteremben, ahol a többi kurzusvezetőket, kurzusok résztvevőit is volt alkalmunk megismerni. 

Több mint hetven játékot próbáltunk ki a héten, azaz több mint hetvenszer kellett elhagynunk a komfortzónánkat. Azonban, Csabának sikerült elérnie, hogy a legzárkózottabb, legfélénkebb egyéniségek, mint ahogyan én is, meg tudjunk nyílni, és hogy olyan önfeledten tudjuk élvezni a játékokat, mint a gyerekek, ezt elképesztően jó volt tapasztalni. Őszintén, magamon is meglepődtem mekkora örömmel töltött el egy amúgy gyerekeknek szánt játék „megnyerése”. Ami megint csak azt sugallja, hogy legbelül valójában minden felnőttben ott lakozik az a bizonyos gyerek.

A játékok közt volt, ami a tanévet érintő jeles napokon alapult, volt, ami a mély érzelmeken, volt, ami a személyiségfejlesztésen, volt, ami a mások bőrébe bújásáról és volt, ami a szórakozáson. Így a 9 fős csoportunknak bőven akadt kedvére való játék, melyet nem csak a munka világában, hanem akár egy családi/baráti összejövetelen is tudunk alkalmazni. Ezeket a különböző játékokat, Móricz Márk által vezetett „Játék-kaleidoszkóp” kurzus tagjaival is közösen kipróbáltuk, mondhatni adok-kapok stílusban, mi mutattunk nekik egy játékot, ezt követően ők is nekünk, így duplán bővült a játéktárunk. A hangulat mindig az egekben volt, ha létezne hangulatmérő gép, azon a héten biztosan kiakadt volna… Ezt talán az egy teremmel arrébb lévő csoport is aláírná. Mivel biztosan áthallatszott a nevetés, vagy épp a csend, amikor a  „Hol a boldogság mostanában?“, „Mit tehetek, mit tudok tenni magamért, másokért?" és az ehhez hasonló nehéz kérdésekre kerestük a válaszokat. 

A képzés kezdete előtt nem tudtam, hogy léteznek olyan csapatépítő játékok, módszerek, amelyekkel ilyen rövid időn belül  – még ha nem is teljesen  –, meg tudjuk ismerni a másikat, vagy épp mennyire radikálisan komfortossá tud válni egy idegen ember személye, illetve milyen sokrétűen lehet becsempészni a játszva tanulás módszerét a tanórákra.

A képzés mellett fakultatív programok közül választhattunk: buszkirándulás Porečbe/Grožnjanba/Feštinsko Kraljevstvo barlanghoz, naplementés delfintúra és még sorolhatnám… 

A héten a szervezők szabadulószobás játékkal leptek meg minket, ami angol nyelven folyt, valamint péntek este egy táncos, zenés esttel zártuk a képzést. Szombaton, a tanúsítványok kiosztása után hajóra szálltunk, ahol ebéddel vártak bennünket. Majd körbehajóztuk a környéket, ráadásul, ez idő alatt még delfineket is láttunk! 

Mérhetetlenül hálás vagyok ezért a hétért, egy életre szóló élmény volt. Úgy érzem a vártnál jobban bővültek az ismereteim, kapcsolataim. Csaba és a csoporttársaim rendkívül motiválóan hatottak rám, a tudásuk arra ösztönöz, hogy kell, és megéri folyamatosan fejlődni!