„Kell egy csapat! – Játékban ismerszik meg az ember.” Ezeket a gondolatokat mi fogalmaztuk meg még az első napon. Úgy gondolom, mottója lehet a hetünknek is! Kurzusvezetőnk, Uhrin Csaba nagy gyakorlattal, odafigyeléssel, érzékenységgel vezette a kurzust. Az első este már ismerkedtünk egymással játékokon keresztül, majd közösen vacsoráztunk egy tengerparti étteremben, ahol a helyi gasztronómia ételeit is megízlelhettük. Az egy időben induló kurzusok tagjai is ismerkedhettek egymással, így igazán nemzetközi lett az esténk és az egész hetünk.

A képzés során átélhettük, milyen gyereknek lenni, segített jobban megismerni önmagunkat és a társainkat, a hét végére már egy kis csapatként gondolhattunk magunkra. A tanfolyam célként határozta meg, hogy megtapasztaljuk, miként, milyen mértékben működhetünk együtt, megfigyeljük, miként működik egy játék vagy mitől nem. És ha nem, mit kell tennünk, hogy működjön. A napok során megismertük-felismertük újra a csapatépítő tevékenységek pozitív erejét, ezáltal magabiztosabbnak éreztük magunkat. Egyre pontosabban és egyértelműbben kommunikáltunk egymással, élveztük az együttműködés pozitív légkörét, melyben hatékonyabban működik a tolerancia. Rengeteg játékot tanultunk, amit a tanítás, osztályfőnöki munka során tudunk majd hasznosítani. Olyan szemmel is értékeltük-elemeztük a játékokat, mi az, ami a felnőtteket, akár egy oktatói közösséget is közelebb hozhat egymáshoz.

Délutánonként az óváros utcáit járva fedeztük fel a nevezetességeket. Megmásztuk többször a Szent Eufémia 63 méter magas templomtornyát, ahonnan a kilátás festői. A környéket is bejártuk, én Pula, Porec, Umag városokkal ismerkedtem meg. A képzés az oklevelek átadásával és közös hajókirándulással zárult. Vrsar falucskába hajóztunk át, útközben pedig megcsodáltuk a Lim fjordot.

Köszönet a szervezőknek és trénerünknek, Véghné Juhász Krisztinának és Uhrin Csabának a munkájukért!