Szubjektív beszámoló a Csapatépítés: együttműködést, empátiát, toleranciát fejlesztő technikák elnevezésű kurzusról Rovinjban, 2023. augusztus 6. és 12. között

Ha Rovinj városát kell egyetlen szóban jellemeznem, az ízlés szó jut szembe, vagy még inkább a jóízlés. A kurzus szervezői nagyon jó érzékkel választották helyszínnek Isztria egyik legfontosabb települését. A csodálatos fekvésű, öblökkel, félszigetekkel és szigetekkel, hatalmas parkokkal (és a lényeg), nagy tengerparti sávval rendelkező város a hagyományos turisztikai beágyazottságon túl tud valamit, ami még az Adria nagyszerű „ékszerdobozai” között is egyedi: kultúrateremtő, hiszen lakosai maguk is a legtágabb értelemben kultúrafüggők, ami látszik a régi és az új épületek összeillésén, az emberléptékűségen, és az ökológiai szempontok maximális tiszteletben tartásán. A rovinjiak egyszerűen szeretik városukat, megbecsülik értékeit, és vigyáznak rá. Nincs olyan porta, ahol ne lenne szelektív hulladékgyűjtés, nincs szemét, az autósok tiszteletben tartják a gyalogosokat azzal, hogy kivétel nélkül megállnak a gyalogátkelőhelyen, és még a távolabbi tengerpart elhagyott épületei, standjai között sem éreztem gondatlanságot: a békés enyészetnek kitett maradványokat vagy a természet, vagy strandolók vették birtokukba.

Ugyanez a gondosság érződik a kurzus szűkebb helyszínéül szolgáló, városközpontban lévő iskolán, mely ideális helyszínnek bizonyult a kurzus lebonyolítása szempontjából: tágas kiszolgáló terek, légkondicionált, kiválóan felszerelt osztálytermek álltak rendelkezésre a kurzusok vezetői és résztvevői számára, attól függetlenül, hogy a kurzus éppen a személyközi kommunikációt vagy az infokommunikációs eszközöket részesítette előnyben: az épített környezeten az is látszott, hogy a város nem sajnálja a pénzt sem arra, hogy az iskola terei kifogástalan állapotban várják évközben a diákokat, tanárokat, nyáron pedig a kurzusok közönségét. Ennek legjobb példája, hogy a csodás sportudvart a diákok nyáron is birtokba veszik, gyakorta láttunk kosarazó fiatalokat az udvaron.

Azok közé tartozom, akik nem egy számukra idegen témában szerettek volna ismereteket, tapasztalatokat szerezni, hanem egy nagyon is jól ismert terepen kívántam tovább elmélyedni: majd harminc éve dolgozom drámatanárként (az ének-zene tanításával és a zenei alkotó- és előadóművészettel párhuzamosan, ebbéli tudásomat éppen a drámával „keresztezve”, egyben kreatív zenetanárként), színjátszó csoportok vezetőjeként, így a csapatépítés tematikája számomra nem volt ismeretlen. Itt ugyanazt írom, mint amit a kurzuson válaszoltam az ilyen irányú kérdésre a saját céljaimmal kapcsolatban, szintén egyetlen szóban kifejezve: „vérfrissítésre” vágytam saját, kissé megfáradt praxisomban, és ezt a célt az Uhrin Csaba kollégám által vezetett kurzus maradéktalanul be is töltötte. Sőt: mikor a kurzusra készültem nem gondoltam volna, hogy 80-85%-ban számomra vagy teljesen ismeretlen, vagy ugyan már ismert, mégis, szerkezetében-céljában az általam megszokottól eltérő formátumú játékokat, gyakorlatokat tapasztalhatok meg a kurzus folyamán. Nagyon tetszett Uhrin Csaba játékvezetési stílusa is: a nagyszámú játék és gyakorlat vezetése közben sosem éreztette azt, hogy „nála van a bölcsek köve”. Lényegében mindnyájan tehettünk javaslatokat (néha én egy-egy hasonló gyakorlatot, gyakorlat-variációt meg is mutathattam); mély figyelemmel volt arra, hogy mikor fáradunk el, mikor kell egy-egy feszültebb pillanatot egy másik játékkal feloldani, miközben természetesen nem vált kérdésessé az ő vezetői státusza. Mivel a csoportban heten voltunk (szerencsére jó arányban: a kurzusvezetővel együtt négy hölgy és négy férfi), jó néhány gyakorlat nem tudta az eredeti teljes vagy félosztályos formáját mutatni: ilyenkor Csaba szépen végigsorolta az összes eshetőséget, problémát, amivel a játékot vezető tanár az osztályteremben szembesülhet. Nagyon tetszett az is, hogy Csaba – bár tradicionálisan drámás eszközökkel dolgozik – több társművészeti eszközt is bevetett, nyilván ezt a tematika is indokolta, hiszen a csapatépítés részét képezhetik másféle diszciplinák is. Leginkább a képzőművészeti vonal erősödött fel ezen a téren. Egy alkalommal megadott témák kapcsán egy spontán rajzos nonverbális dialógusból, párokban dolgozva, a lapokat továbbadva, a rajzos megoldásokat képregény-szerűn kiegészítve négy összefüggő történet kerekedett ki. De ugyanilyen egymásra hangoltságot kívánó, revelatív végeredményű feladat volt az is, amikor pusztán A4-es lapokból, csak ragasztót és gyurmát használva egy tornyot kellett építenünk. Jelentem két részre osztott csoport mindét tornya elérte a plafont (ha lett volna még hová felelé, túl is nyúlt volna rajta). Uhrin Csaba kurzusvezető tevékenységét leginkább az minősíti, hogy a hét végére, a tanult játékok-gyakorlatok hatására tényleges és valódi csapattá értünk, akik szívesen maradtak együtt a kurzust záró hajókiránduláson, sőt, néhányan még utána is. És akiknek nemcsak informálisan, de szakmai téren is "közük lett egymáshoz", dolgozzanak bár a közoktatás különböző területein, különböző pozíciókban, más-más korosztályokkal. Úgy gondolom, egy egyhetes kurzus nem nagyon adhat többet ennél.

Bár jómagam családosként, fiammal, és autóval érkezve nem vettem részt a kiegészítő programokon, úgy gondolom, hogy az előkészítés, a szervezés, az olajozott lebonyolítás, valamint a kurzus nyitó- és záróakkordjai minden tekintetben professzionális, figyelmes és odaadó háttérmunkára utalnak. (Az első napi vacsorát részben elmosó viharról senki nem tehetett, cserébe viszont a hajókirándulást, az ezzel egybekötött városnézést, nyílt tengeri fürdőzést és az edédet a legragyogóbb időben, sziporkázó napsütésben élvezhettük.) Véghné Juhász Krisztinát, a kurzus főszervezőjét bármilyen kéréssel, bármikor meglehetett találni, mindenre volt válasza, megoldása. Diszkrét jelenléte végig megnyugtató volt, ezt úgy tudnám jellemezni ezúttal két szóban: empátia és professzionalizmus. Amennyiben módom lesz rá, máskor is szívesen visszatérnék a cég által szervezett kurzusokra, akár ide Rovinjba, akár máshová.

Pap Gábor (Papesz)

zene- és drámatanár, Vörösmarty Gimnázium