Újra Rovinjban

A Jövő Iskolája keretein belül, Ungár Ágnes koordinátorom segítségével második alkalommal nyílt lehetőségem részt venni Rovinjban Erasmus továbbképzésen. Ezúttal a Láthatatlan színház az osztálytermi nehézségek kezelésére esett a választásom. Ez azért keltette fel az érdeklődésemet, mert amúgy is gyakran alkalmazom a drámapedagógiát a munkám során, szerettem volna még jobban elmélyedni a dráma világában. Nem éppen azt kaptam, amit vártam, de pont ettől volt izgalmas és érdekfeszítő. A kurzus Augusto Boal, brazil színház szakértő Fórum színházi módszerének egyik fajtája, amely lehetővé teszi, hogy a gyerekek a problémákat ne elnyomják, hanem a Láthatatlan színház eszközeivel láthatóvá tegyék, és közösen meg is oldják. Boal szerint: „Nem tudatosul bennünk, de az emberi kapcsolatok színházi mintákat követnek: a tér használata, a testbeszéd, a szavak megválasztása, a hanghordozás, a gondolatok és érzelmek ütközése, vagyis mindaz, amit a színházban bemutatunk, és saját életünkben is megélünk, azt sugallja: a színház mi vagyunk!” A kurzust Benkő Imola Orsolya tartotta, aki szinte észrevétlenül, fokozatosan, különböző játékokon keresztül vezetett be minket a Láthatatlan színház rejtelmeibe. A hét során nemcsak a gyakorlatban is jól alkalmazható módszerekkel, játékokkal lettünk gazdagabbak, hanem a pszichodrámai elemeket is tartalmazó feladatokon keresztül kicsit az önismeretünket, személyiségünket is fejlesztettük. A biztonságos közeget jelentő kis létszámú csoport alkalmas légkört biztosított a feloldódásra és a fesztelen munkára. Az öt nap villámgyorsan eltelt, pedig még szívesen folytattam volna a közös munkát.

Az egyhetes kurzus során jutott idő nyaralni is, felfedezni a környéket, újra végigjárni a macskaköves utcákat, a kicsipkézett sziklákkal körbeölelt tenger habjaiba merülni, válogatni a halpiac kínálatában, kajakozni a szigetek között, és elvegyülni az esti forgatagban. Rovinj mindig jó ötlet, ha nyaralásról van szó.