Némethné Laki Anita vagyok, gyógypedagógus. Egy speciális szakiskolában dolgozom, ami nagyon fiatal: a 2016/17-es tanév a tizedik évünk. A gyerekek létszáma a szakiskolában 20 körül alakul, de az utazó szolgáltatással együtt több, mint 500 tanulót, gyermeket látunk el. Folyamatosan bővülünk, de mivel a mi kamasz korosztályunk és a tanulói populáció jellege (tanulásban akadályozott) miatt elég nehéz őket a rendszerben tartani, azon gondolkodtam már 3.éve, hogy hogyan lehetne vonzóbbá tenni az intézményt számukra.

Az iskolában angolt is tanítok a közismereti tárgyak mellett, és meglepően jól teljesít a diákok nagy része. Emellett igen motiváltak, hiszen számítógépes adatrögzítő szakmát tanulnak, amihez elengedhetetlen az angol nyelv minimális ismerete.

Mindemellett komoly kutatómunkát végeztem azzal kapcsolatban, hogy Írországban elég nagy a fogyatékkal élők aránya, és nagyon érdekelt, hogy ők hogyan oldják meg ezeknek a tanulóknak a képzését. Innen jött az ötlet: pályáztam egy nyelvi továbbképzésre tanároknak, az írországi Cork városába.

Két teljes hetet töltöttem ott, 2016. október 23. és november 6. között. Egy tanároknak szóló angol nyelvi továbbképzésen vettem részt, ahol a témák segítségével nagyon részletesen beleláthattunk Írország és az ír nép történelmébe, kultúrájába, oktatási rendszerébe és gazdaságába is.  A projektről itt olvashatsz részletesen, képekkel:

http://erin-go-bragh.webnode.hu/

Négyen voltunk a csoportban, ketten magyarok (teljesen véletlenül), egy svéd és egy lengyel kolléga. Rajtam kívül mindenki angoltanár volt, de én gyógypedagósuként nem aggódtam, hogy "mélyvízbe" dobtak, hiszen már évek óta készültem egy ilyen továbbképzésre, és folyamatosan fejllesztettem a nyelvtudásomat.

Dublinba vasárnap érkeztem, onnan autóbusszal mentem le Corkba. A buszon ismerkedtem össze a magyar kollégával, de természetesen a két hét írországi tartózkodás alatt mi is angolul beszéltünk egymással, ami nagyon jó volt, mert Ildi sokat segített nekem, hogy nyelvtanilag pontosabb legyek, és rengeteg új kifejezést tanultam tőle már az első napon.

A tanfolyam nagyon izgalmas, színes volt, és nemcsak információkban, hanem módszertani eszközökben is nagyon gazdag. Minden témához többféle feladatot kaptunk, és a munka ritkán volt frontális: a páros,csoportos, kutatómunka mellett rengeteget játszottunk, és olyan játékokat ismerhettünk meg, amelyeket mi is be tudunk építeni a mindennapi gyakorlatba, nemcsak a nyelvtanítás területén, de bármelyik közismereti tárgy tanításánál.

Az oktatás nemcsak a 4 fal között történt: az első napon például corki embereket kellett kérdezgetni a megtekintésre szánt  látnivalók eredetéről, történetéről. Azonnal beleszerettünk az akcentusukba. :) 

A történelmi tanulmányainkat délután Cobh városában folytattuk, múzeumlátogatás és katedrális megcsodálása közben ismertünk meg egyre többet az írek "nagy éhínség" nevű tragédiájáról.

A gasztronómiai ismereteinket az osztályterem után egy étteremben bővítettük, ahol természetesen nemcsak ettünk, de rengeteget kérdeztünk is.

Az oktatási rendszerről szóló ismereteinket (ahogyan elhivatott pedagógustól elvárható) lelkesen bővítettük ki nemcsak az ír oktatási rendszerrel való ismerkedéssel, de a svéd és a lengyel rendszerbe is bepillantást nyertünk. Nagyon érdekes ellentéteket és párhuzamokat fedeztünk fel az eltérő, mégis sok elemben hasonló módszerekben. Alapos és sokrétű tájékoztatást kaptunk több oktatónktól is a helyi iskolák szokásairól, az állam és az egyház szerepéről, problémákról és előnyökről.

Az írek nemzeti sportját, a hurlinget is megismertük, és kiderült, hogy nekik a neves sportszövetség, a GAA sokkal több, mint egyesület: az összetartozás, hagyomány és nyelv őrzésének egy formája.

A gazdasággal kapcsolatban komoly előnyökre tett szert az ország az unióhoz való csatlakozással, amit a saját szemünkkel láthattunk a kirándulások során: szép, új autópályák, autóutak épültek a támogatásból.

Az ír kultúrán belül verseket, drámákat, filmeket, dalokat néztünk-hallgattunk, és esténként jómagam az inetrneten néztem az ajánlott filmeket, hogy másnap mesélni tudjak róluk.

A két hetes kurzus végén egy komolyabb (számomra mindenképp komoly) nyelvtani feladat várt minket. Örömmel láttam, hogy a nyelvtanárokhoz képest én sem teljesítettem rosszul. Nagyon nagy nyelvtani és kifejezésbeli tudással lettem gazdagabb, és a részt vevő tanárokkal azóta is aktívan kapcsolatban vagyok. A lengyel résztvevő már el is kérte tőlem a blogom címét. És az együttműködésnek ezzel még nincs vége...:)

Nagyon hasznosnak, sikeresnek találtam ezt a két hetet, és szeretném tovább folytatni, bővíteni azokat a lehetőségeket, amelyekkel nemcsak magamnak, mint tanárnak, de az intézményünknek is nagyobb hasznára válok majd. 

Ezúton szeretném megköszönni Anitának és Krisztának a rengeteg segítséget, ami nélkül nem jöhetett volna létre ez a projekt. :)