Elemek megjelenítése címkék szerint: nyelvi kurzus

Kéthetes francia nyelvkurzus az Erasmus+ keretében Vichyben

Franciaországba utazni önmagában is kivételes lehetőség, akkor pedig külön is örömként élhetjük meg mindezt, ha történelem és magyar szakos tanárként nyílik erre lehetőségünk. S ha az utazást egy tudásunkat felfrissítő intenzív nyelvi kurzussal is össze tudjuk kötni, akkor páratlan ajándékként tekinthetünk például arra a nyelvtanfolyamra Vichyben, amelyre az Erasmus+ jóvoltából mindannyiunknak lehetősége nyílhat.

Az 1964-ben alapított CAVILAM Oktatási és Nyelvvizsga Központ az évtizedek alatt olyan képzési rendszert dolgozott ki diákjai és a kurzuson résztvevők számára, mely nemcsak a tanórai, hanem az iskolán kívüli, szabadidős tevékenységeket, kulturális programokat is a nyelvoktatás részévé tette. Teszi mindezt könnyed és természetes módon, fiatal egyetemi hallgatók bevonásával, így önkéntelenül is azon kapjuk magunkat, hogy a tanórán átismételt nyelvi buktatók használatának elmélyítéséhez nem a tanórai mintafeladatok, hanem rögtön az élet sűrűje kínál teret: közös kirándulások, csütörtöki sportesték, hétvégi nagy túrák, hét közbeni gasztronómiai ismerkedési estek színesítik a már amúgy is változatos délelőtti és délutáni nyelvi kurzusokat.

Franciaország komoly erőfeszítéseket tesz kultúrája minél szélesebb körű terjesztésére, ebben az expanzív kultúrpolitikájában a francia nyelvnek pedig főszerepet osztottak, s mindez a diákok felhozatalában is meglátszik: ausztrál, török, ukrán, vietnámi, japán, kínai, angol, román, amerikai, német, svájci, portugál, dél-koreai, mexikói diákokkal kerülhettem egy kurzusba a két hét alatt.  S ez azon túl, hogy páratlan nemzetközi kitekintéssel gazdagíthat, mégis csak egy nagy, közös cél, a francia nyelv minél alaposabb elsajátítása köré szervez minket.

Az első nap egy rövid nyelvi és szövegértési teszttel kezdődik, melyet hamar ki is értékelnek, és máris a tudásszintünknek megfelelő csoportban találjuk magunkat. Ezek a csoportok nem akkor szerveződnek, hanem egy már meglévő csoportba érkezünk, ahol vannak korábban érkezett diákok, s ahonnan egy-egy sikeres vizsga után ki is kerülnek diákok. Délelőtt nyelvhelyességi gyakorlati órák vannak, délután pedig az igényeinknek megfelelő intenzív olvasás-és írásbeli, illetve kommunikációközpontú órákon vehetünk részt. Este pedig a szabadidő keretében igyekezhetünk gördülékenyebbé tenni tudásunk.

A CAVILAM, mint oktatási intézmény pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy képzésünk alatt semmiben ne szenvedjünk hiányt: abban a pillanatban, hogy megérkezünk Vichybe, a szó szoros értelmében kézen fognak minket már az állomáson, és kezünket el nem engedik egészen az utolsó napig.

Beiratkozásunk pillanatától személyes oktatási felület nyílik a számunkra, ahová tanáraink feltöltik időről időre az aktuális feladatokat, itt értesítenek bennünket a különböző programokról, s a nevünkre kiállított oktatási kártya számtalan kedvezményt biztosít ott tartózkodásunk idejére, pl.: olcsó menza, ingyenes könyvtárhasználat, különböző kedvezmények kulturális programokra stb.

És az iskolának helyet adó kisvárossal, Vichyvel, nem lehet betelni: az alig 25 ezres várost, melyet gyógyhatású forrásai nyomán Bonaparte Napóleon, de még inkább III. Napóleon tett naggyá, üdítő élvezet nap mint nap bejárni: a 19. századi gyarmati pompázatosság keveredik az art nouveau-val és a II. világháború emlékeivel, mikor ez a kisváros Pétain-kabinet székhelye volt, tehát fővárosként funkcionált. A vizét pedig mindenki ismeri, akár az ásványvizes palackokról, akár a kozmetikai termékek cimkéiről, akár onnan, hogy 2021-ben – 10 másik európai fürdővárossal egyetemben – az UNESCO által is kiemelt világörökségi védettséget kapott.

Az iskola pedig külön is büszke Vichy értékeire, melyek felfedezésére hetenként sétát szervez a diákoknak, ahogy kirándulásokat is a közelebbi (Clermont-Ferrand, Charroux), vagy épp picit távolabbi (Lyon) történelmileg és kulturálisan érdekes településekre is.

Nyelvet tanulni anyanyelvű tanártól nagyon eredményes tud lenni, anyanyelvi közegben nagyon ösztönző tud lenni, és ha a nyelvtanulást nem célnyelvi, hanem más országokból érkezett külföldiek között tesszük, akkor pedig az a fajta görcs is oldódik a torkunkban, amely az idegen nyelv megszólalásakor fojtogathat minket. A kéthetes CAVILAM-kurzus ennek a szorongásnak a feloldásához is hozzásegíthet minket, valamint azt az élményt is megtapasztalhatjuk, hogy milyen izgalmas tanárként egy akár tizenéves vagy épp nyugdíjas korú diák csoporttársának lenni. Hisz ha valami, akkor a nyelvtanulás valóban megmutatja: a tanulásból egyszerűen nem lehet kinőni, azt élethosszig kell csinálni.

Időpont: 2021. augusztus 16-20.

Helyszín: Málta

Küldő intézmény: GYSZC Székely Mihály Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium

Fogadó intézmény: ETI - Executive Training Institute

Választott képzés: Fluency & Language Development for Educational Staff

2021. augusztusában Máltán egy 1 hetes nyelvi képzésen vettem részt.

2021. augusztus 13-23-ig tartózkodtam Máltán, így a képzés előtt és után is volt idő Málta szépségeit megismerni.

Szándékosan nyelvi képzést választottam, mert le szerettem volna küzdeni a félénkségemet. Ezt sikerült is, hisz Tee – máltai tanárunk fantasztikusan felkészült, kedves, lendületes, humoros és jó szakember volt. Teljes mértékben oldotta a gátlásainkat és tökéletesen tudtunk együtt haladni.

A csoport összetétele a következőképpen alakult: 5 lengyel, 1 francia és 2 magyar kolléga közül 2 lengyel hölgy az első napon kijelentette, hogy sajnos nem tudják folytatni a képzést ebben a csoportban, mert túl gyorsnak és nehéznek bizonyult számukra. Semmi gond nem született ebből, mert

alacsonyabb csoportba szándékosan kérték át magukat. Az iskola megoldotta, tehát ettől sem kell tartani, hogy nem a képességekhez mérten alakul a képzés hete, mert az ilyen jellegű problémát is hamar megoldották. A hetet 3 lengyel, 1 francia és személyemen kívül még egy magyar kollégával

folytattuk. Az azonos nyelvűeknek nem volt szabad megszólalni a közös nyelvükön, arra ösztönözve minket, hogy a célnyelvet gyakoroljuk.

A képzőközpont által szervezett programok jól sikerültek – Valettába és Mdinába utazott a csoport.

Profin szervezett kirándulás volt, jól felkészült idegenvezetővel.

Valetta és Mdina kulturális értékeit mutatta be az idegenvezető, helyi termékek ajánlásával Pl: helyi ételek, ételspecialitásokat értékesítő éttermek, helyi fagylaltozók ajánlásával? Nem csalódtunk egyik alkalommal sem.

A képzésen nyelvtani feladatokat is megoldottunk, de többnyire a kommunikáción, a másik ország megismerésén, közös érdekeken és megismerésén volt a hangsúly, amit megfelelő nyelvtani nehézségek ellenére is meg tudtunk a tanárunk segítségével oldani!

A legnagyobb pozitívum az volt számomra, hogy lengyel kollégákkal sikerült a közös szakmai kapcsolatot építeni, s elképzelhető, hogy iskoláink esetlegesen együtt tud működni a jövőbenJ Továbbá, hogy új embereket, kollégákat ismerhettem meg, akikkel a mai napig is tartom a kapcsolatotJ

Az itthoni munkám során sok olyan módszert kamatoztatok a tanítás során, amit Máltán tanultam, ilyen például a gondolattérkép is, melyet nemcsak a nyelv oktatása során lehet alkalmazni a tanítás során, hanem akár szakmai órákon is egyaránt!

Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy kijuthattam, és ha lehetőségem nyílik egy újabb útra, akkor nagyon szeretnék újra utazni!

Köszönettel:

Ardainé Tóth Anikó

Szakoktató – Szarvas

Tavaly tavasszal még a londoni két hetes nyelvi kurzusomról ábrándoztam, ami sajnos ábrándozás is maradt, hiszen az élet kissé átírta a nyári forgatókönyvet. Ősszel világossá vált, hogy a londoni út füstbe ment tervvé változik, és érdemes másik országot választani az angol nyelvtudásom csiszolására. Málta került célkeresztbe, s egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.Tavaly tavasszal még a londoni két hetes nyelvi kurzusomról ábrándoztam, ami sajnos ábrándozás is maradt, hiszen az élet kissé átírta a nyári forgatókönyvet. Ősszel világossá vált, hogy a londoni út füstbe ment tervvé változik, és érdemes másik országot választani az angol nyelvtudásom csiszolására. Málta került célkeresztbe, s egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.A szervezésben, tervezésben sokat segítettek a koordinátoraim (Horváth Emese és Bodó Karolina), és egy-két kollégám, akik már voltak Erasmus képzésen.A Ryanair közvetlen járatával érkeztünk meg a kolléganőmmel együtt Máltára. Már a repülő ablakából is lenyűgöző volt az elénk táruló látvány. Mintha egy időutazáson vettünk volna részt: úgy tűnt, a mából a múltba érkeztünk. Az udvarias, uniformisba öltözött taxisok hoztak vissza a jelenbe, és vittek el a szállásunkhoz, amely nem messze volt az iskolánktól: az Easy School of Languages épületétől; ahogy számítottuk. Az órarendet már hamarabb megkaptuk, s izgatottan vártuk az első napot az iskolában! Külön csoportba kerültünk természetesen. Két héten keresztül reggeltől kora délutánig angol nyelvi tudásunkat fejlesztettük elkötelezett, magas színvonalon oktató tanárunk segítségével. A csoportomban ketten magyarok, a többiek Lengyelországból érkezett óvónők és tanárok voltak. A csoport összetételét tekintve nem mondható színesnek, viszont jelentős volt a különbség a nyelvtudást illetően. A tanárnő sok érdekes és változatos feladattal igyekezett megoldani a helyzetet. A délelőtti órákban az angol nyelvtan rejtelmeibe vezetett bennünket, a délutáni órák a szövegértés, olvasás és a kommunikáció jegyében teltek - párosan, önállóan, vagy éppen kisebb csoportokban. Amikor a nyelvi kurzusra jelentkeztem, az angol nyelvű kommunikációm fejlesztése fejlődése lebegett a szemem előtt. Megszólalni angolul, bárhol – legyen akár itthon, akár külföldön – erősen a komfortzónámból való kimozdulással volt egyenértékű. Szerencsére ez már a múlt. Felülemelkedve az angol nyelven való megszólalás nehézségein: azt jelenti számomra, hogy képes vagyok szembenézni a kihívásokkal, s felvenni a kesztyűt bármilyen nehézséggel szemben. S talán nem is az angol nyelvet tanultam igazán, hanem magamról tanultam meg a legtöbbet. Természetesen szabadidőnkben felfedeztük Málta, azon belül Valletta mesés nevezetességeit: a macskaköves utcákon bebarangoltuk a várost, szűk utcácskákon, az ősi templomromok, csodás paloták és égbenyúló katedrálisok között; a mesés Barakka kertből gyönyörködtünk a Földközi-tenger kékségében; megcsodáltuk a Három Várost: Birgut, Islát és Bormlát; voltunk a barokk korszak csodájában, a lenyűgöző látványt nyújtó Szent János társkatedrálisban… Hallgattunk Bartókot a Parlament tövében… Egy egész napos hajóúton Gozo és Comino varázsolt el bennünket...és sorolhatnám. Örök hála és köszönet az iskola vezetésének és a kollégáimnak, hogy egy életre szóló élmény részese lehettem Máltán. Ez olyan képességekkel ruházott fel engem, amelyekből nem csak a tanítói munkámban, hanem a mindennapi életben is profitálni tudok.

MÁLTA

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem egy angol nyelvi kurzuson 2021. október 18-22 között Máltán. A projekt 2020-ra szólt, amit a covid járvány meghiúsított és még az is kérdéses volt, hogy ebben az évben megszervezhető-e egyáltalán.

A kurzus kiválasztása elég bonyolultnak bizonyult, mivel az oktatás specifikus részén tanítok: az Alapfokú Művészeti Iskola területén hangszeres tanárként dolgozom intézményemben. Ez egyéni oktatást takar, az általános csoportos tanítással ellentétben, ami a közismereti órák sajátossága. A kurzusok többsége idegen – elsősorban angol – nyelven került kiírásra, tehát adódott a helyzet, hogy először a nyelvismeretemet kell felfrissíteni, hogy később többet profitálhassak az Erasmus+ program kínálta lehetőségekből.

Ezért választottam az Executive Training Institute (ETI) által szervezett „Fluency & Language Development for Educational Staff” 21 órás nyelvi kurzusát a máltai St. Julien (San Giljan) városban. A beszédközpontú oktatás célja az volt, hogy azok a tanárok, akik a munkájuk során nem használják mindennaposan azt az idegen nyelvet, melyet valamikor tanultak, felfrissítsék, gyakorolják a társalgás szintjén, különböző tematikus gyakorlatok alapján. Ezek között volt az ismerkedés-bemutatkozás, Málta és a saját ország gasztronómiája, építészete, szokásai, kultúrája és természetesen az utazás. Mindeközben a régi alapszavak átismétlése, újak megismerése/megtanulása, a nyelvtan, kiejtés, hanglejtés gyakorlása volt a társas kommunikáció alapköve a kooperatív órai munkában. Marisa, az oktató hölgy kedves, türelmes és rugalmas személyisége garantáltan jó hangulatú foglalkozásokat adott, lengyel kollégáimmal egyetemben jól éreztük magunkat. Minden napot azzal kezdtünk, hogy egyenként beszámoltunk az előző délutánról, ki mit csinált, tapasztalt, milyen élményt gyűjtött a városon belül vagy kívül. Így egymás beszámolójából is informálódhattunk, hogy mit érdemes megnézni, megtapasztalni a környéken.

Szervezett kirándulásokon vehettem részt, Valletta a főváros, Mdina, Gozo megismerése „professional guide” vezetésével élménydús, érdekes látnivalókkal ajándékozott meg. Múltjából eredően Málta egy sokszínű, kultúrájában, építészetében, nyelvezetében nagyon „kevert” szigetország. A különböző hódító nemzetek az évszázadok során itt hagytak örökségül sok újítást, a mai napig látható mindenfelé a stílusjegyek keveredése, minden téren.

Az egy hét arra rövid volt, hogy igazán  megismerjem e csodálatos szigetet és lakóit, ám sajnos, ebből a kurzusból kéthetes nem szerepelt opcionálisan a listán. Örömmel tapasztaltam magamon, hogy az ötödik „classroom” nap végére már a közös társalgás 90%-át megértettem és bátran hozzá tudtam fűzni véleményemet a hallottakhoz. E szintet megtartva (és tovább fejlesztve) lehetséges a jövőben egy „job shadowing” projekten való részvétel, ahol már a szakmailag releváns tapasztalati tanulás részese lehetnék. Habár köztudott, hogy a magyar zenei oktatás színvonala magasan a legjobb a Nyugat-európai országokéhoz képest, érdekes lehet, hogy egy mediterrán iskolai oktatás zenei téren mit rejthet magában.

Az Erasmus+ program, melyre iskolánk pályázott, felvillantotta a lehetőséget, hogy tíz évvel ezelőtt megszerzett középfokú angol nyelvtudásomat intézményes keretek között egy nyelvtanfolyamon frissítsem fel. 

Londoni nyelviskolát választottam, mert még soha nem jártam ebben a multikulturális városban, pedig régi vágyam volt eljutni és megtapasztalni sokszínűségét, atmoszféráját. 

A modern iskola a Holbornon volt, közel a Piccadilly Circushöz, a színházi városközponthoz és a The British Museumhoz. A csoportban én voltam a legidősebb, jó volt fiatalodni a 17-25 éves társak között, akik Szaud-Arábiából, Kínából, Törökországból és Iránból jöttek több hónapos nyelvtanulásra. Vidámak, kedvesek és együttműködők voltak, öröm volt velük tanulni. Általában párban vagy csoportban dolgoztunk, sokat beszélgettünk otthoni életünkről, megismertük egymás kultúrájának jellegzetességeit. Már az első napon sikerélmény volt számomra, hogy a beszélgetések során egyre intenzívebben elevenedett fel a régi tudásom. A tanárok türelmesek és elfogadóak voltak, az órák témáit úgy választották meg, hogy mindenki érdeklődési köre érintve legyen. Az órák kilenctől negyed kettőig tartottak, utána nyakamba vettem a várost. Megnéztem mindent, amit London nevezetességei között tartunk számon. Naponta 14-16 km-t sétáltam. A Tower-híddal nem tudtam betelni, négyszer is megnéztem a felnyitását lentről, fentről, közelről és távolról. Az egész föl-le művelet öt percig tart, de engem elbűvölt. A jó szerencsém vezérelt minden utamon. Így történhetett, hogy pont akkor mentem le a Hyde Parkba, amikor Bob Dylan koncert volt és azt is megtudtam, hogy ottlétem alatt lesz Robbie Williams koncert is. Pont akkor sétáltam el a Westminster Abbey-hez, amikor orgona hangverseny kezdődött. Pont akkor volt a Trafalgar téren ingyenes opera közvetítés, amikor azt a városrészt fedeztem fel. Hétvégéken egésznapos kirándulásokra mentem, így jártam Harry Potter nyomában Oxfordban és eljutottam a csodák csodájához Stonehenge-be is. 

A Londonban töltött két hét alatt nagy élmény volt számomra, hogy nem csak az iskolai légkört jellemzi az elfogadás és az egymás iránti türelem, hanem az egész várost. A metróban nem tülekedtek az emberek-pedig igazi tömeg volt csúcsidőben, a férfiak átadták a hölgyeknek az ülőhelyet, a közutakon dudálás és kiabálás nélkül, egymásra vigyázva közlekedtek a különböző járművekkel az emberek. Jól megfért a kerékpáros az emeletes buszok és az autók között. 

Számomra igazi feltöltődés volt ez a két hét. Sokat tanultam és mindent megnéztem, amit elterveztem. Mázlistának érzem magam! 

Szegedi Madách Imre Magyar- Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola pedagógusaként először vehettem részt Erasmus+ pályázat révén nyelvi továbbképzésen. Brightont, Anglia egyik legnagyobb és leghíresebb tengerparti üdülőhelyét választottam, ahol nagy hagyománya van az angol nyelvi képzésnek, 25 nyelviskola található a városban. A célom az volt, hogy a régen megszerzett nyelvi tudásomat felelevenítsem és kibővítsem. 

Az órákon a világ minden tájáról érkezett diákokkal találkoztam, a csoportunkban, ami 12 fős volt csak ketten voltunk európaiak, és tanárok. A többiek Tajvanról, Japánból, Kolumbiából, Szaud-Arábiából…. érkeztek. Többnyire diákok, fiatal felnőttek. Többen már hónapok óta tanulták itt a nyelvet. Eleinte nagyon zavaró volt, előzetes elvárásom ugyanis az volt, hogy angol nyelvterületen majd a tökéletes brit-angol kiejtést hallva ismétlek és tanulok. Később már úgy gondoltam, hogy pontosan ez az akcentusok és kultúrák sokszínűsége az, amihez hozzá kell, hogy szokjunk, ha a világban bárhol boldogulni szeretnénk.

Az órákon lehetőségünk volt a többiek szokásait, hagyományait, életmódját is megismerni a 

sok páros és csoportmunka során. 

Hallhattam tökéletes angol kiejtést is a házigazdánktól, a buszon, vonaton, az utcákon. Kirándultunk az iskola által szervezett úton Cambridge-be és Lewes-ba. Önálló szervezésben mentünk el Southamton-ba, ahol a Titanic és a várostörténeti kiállítást és a kikötőt néztük meg.  Newhaven-be az erődöt látogattuk meg, Easbourne-be, Rottingdean-be látogattunk, ahol helyi nevezetes épületeket, templomokat, parkokat látogattunk meg. Brighton látványosságait is megnéztük; Brighton Pier, Royal Pavillon, Marina. Csodálatos élmény volt a táj is; a Csatorna, a hófehér sziklák is.  Történelem tanárként is számos érdekes történelmi és kulturális ismeretre tettem szert az utam során.

A helyi emberek barátságosak, segítőkészek, gyakran kérni sem kellett, maguk ajánlották fel a segítségüket, ha eltévedtünk. Ottlétem alatt nemcsak a nyelvi tudásom gyarapodott, hanem számtalan pozitív élménnyel gazdagodtam.

Az Easy School of Languages a mindössze 316 km² területtel rendelkező szigetország fővárosának, Vallettának a szívében emelkedik. Az ódon épület bejáratánál kis tábla jelezte, hogy megérkeztem oda, ahol az elkövetkező két hetet az angol nyelv tanulásával, eddigi nyelvtudásom elmélyítésével fogom tölteni. A hangulatos utca két oldalán zöld, kék, fehér és vörös színű fa erkélyek nyúltak ki az épületek mészkőtestéből, az iskola tetőteraszáról pedig pompás kilátás nyílt a vallettai kikötő túloldalán található három félszigetre települt „Három városra”. Az első nap egy felmérő megírásával kezdődött, aminek alapján a különböző európai országokból, valamint Japánból és Kínából érkezett pedagógusokat beosztották a nyelvtudásuk szerinti „osztályba”. Az én csoportomban az első héten mindössze hárman voltunk (ketten magyarok, és egy lengyel kolléganő), a második héten pedig egy katalán matematika tanárnő csatlakozott hozzánk Spanyolországból. A minket tanító angol hölgy kiemelkedő pedagógiai érzékkel hamar kiismerte mindegyikünk nyelvtudásbeli gyenge pontját, és az óráit olyanformán építette fel, hogy mind a hárman/négyen nap, mint nap éreztük a fejlődést. Órái érdekesek, változatosak voltak; közvetlen, kedves stílusa miatt nem is éreztük az idő múlását. A második hét végén már mind a négyünknek kiselőadást kellett tartani egy, a szakunkhoz kapcsolódó témáról – Én a balkanizációról készültem. Az órák reggel kilenctől délután fél háromig tartottak, általában két húszperces szünettel. A képzés célja az angol szókincs gyarapítása, a kiejtés cizellálása és a nyelvtani szabályok ismeretének gyakorlása, elmélyítése, készségszintű használata volt. Irányított beszélgetéssel főként a kommunikációs készséget fejlesztettük, és közben megismerkedhettünk érdekes máltai, angol, lengyel és katalán sajátosságokkal. Az órák utáni szabad időmet általában az ország felfedezésével töltöttem, és a rendkívül jó tömegközlekedésnek köszönhetően sikerült megismerni az aprócska szigetállam természeti és kulturális ínyencségeinek többségét. Marsaxlokk hangulatos halászkikötőjében megcsodáltam a színesre festett, szemmel ellátott csónakokat, a „luzzukat”. Órák hosszát barangoltam és fényképezgettem a sziget belsejében található régi főváros, Mdina keskeny középkori utcáin. Képzeletbeli időutazáson vettem részt Tarxien és Hagar Qim több mint 5000 éves megalitikus templomromjainál. A fővárosban, Vallettában pedig a második hét végére már természetesen minden utcát úgy ismertem, mint a tenyeremet. Az Erasmus+ programnak köszönhetően egy tanulságos, élményekben gazdag időszakot tölthettem el az Európai Unió legkisebb területű, de rendkívül gazdag kulturális örökséggel rendelkező tagállamában, Málta szigetén.