Erasmus + Nizza-AlphaB

Július 12. felhős idő, 15 fok, hosszú nadrág, meleg pulcsi. Indulás Aix-en-Provence-ba, ahol rég nem látott barátnőm fogad kedves családjával. 30 éves barátság! Végtelen boldog vagyok, hogy hosszú évek után újra láthatjuk egymást. Eltöltök náluk néhány napot, majd egy újabb maratoni autóút után július 16-án délután megérkezem Nizzába, ahol olyan rekkenő hőség fogad, hogy még a bennszülött, déli franciák is nehezen viselik.

Kipakolok a bőröndből, és a kánikula ellenére estére városnézést tervezek: szeretnék benyomást szerezni arról, milyen a szombat esti élet Franciaország 5. legnagyobb városában. Nem csalódok, körülbelül az vár rám, amire számítok: tömeg, zsivaj, pezsgő élet mindenütt, de főleg a tengerpart mentén. Vacsorára megkóstolom a franciák híres specialitását: confit de canard-t, párolt zöldségekkel.

Második nap délelőtt a bevásárlással, az utcám megismerésével és az iskolába vezető út felderítésével telik, de délután már a tengerparton hűtöm le magam az azúrkék tenger vízében. Noha a part mentén óriási a tömeg, mindenki talál magának helyet, lehetőséget a pihenésre és a kikapcsolódásra. Este izgatottan fekszem le, mert tudom, hogy másnap találkozom a kurzusvezetővel, a többi csoporttárssal, és rengeteg új emberrel.

Július 18.

Július 18-án 8:40-kor megjelenek az Alpha-B Intézet bejáratánál, ahol megpillantom a nevem és a mellé rendelt aula számát. A teremben már a fél csapat jelen van: egy lengyel, és két magyar tanár. A spanyol és osztrák kollégák egyszerre érkeznek, végül a német kolléganő is befut. A kurzusvezető, Marie-Hélène De Luca bemutatkozásra invitál bennünket, majd ismerteti velünk a terveit a hétre, a témákat, programokat, illetve bemutatja a többi tanárt is. A kurzus összes résztvevője franciatanár: ketten általános iskolában, hárman gimnáziumban, egy fő nyelviskolában és szintén egy fő egyetemen tanít. A rövid bemutatkozás után dióhéjban mindenki bemutatja az iskoláját is. Háromoldalas nyelvi szintfelmérő következik, majd mindannyian összeírjuk, melyek azok a témák, amelyek a legjobban érdekelnek minket.

Délután szervezett városnézésben van része az összes Erasmus ösztöndíjasnak és a különböző korosztályú nyelviskolás tanulóknak. Sajnos a klíma elviselhetetlen, óriási a hőség és nagyon magas a páratartalom. A helyzeten még az sem javít, hogy városnézés közben a Jazz Fesztivál zenéjét hallgathatjuk. Mindenkiről ömlik a víz, a lépcsőmászást feladjuk, helyette megkóstoljuk az óváros legjobb fagyijait. A délutáni strandolást már kihagyom, sietek haza a légkondis helyiségbe, egyelőre ennyi elég volt a melegből. Este még a házi feladatot elkészítem, és megtervezem a következő napot.

Július 19.

Délelőttjét a francia múlt időknek szenteljük, megbeszéljük, ki milyen sorrendben és milyen módszerrel tanítja a passé composé-t, az imparfait-t és a plus-que-parfait-t. Marie-Hélène-től nagyon sok segédanyagot kapunk, és pármunkában elkészítünk néhány óratervet, meghallgatunk olyan dalokat, amiket az igeidők tanításánál hasznosítani tudunk.

Délután Jean-Philippe-el van műhelymunkánk: a mozi világába kalauzol bennünket. Roppant izgalmas rövidfilmeket ismertet meg velünk, alig várom, hogy én is megmutassam a diákjaimnak. A filmek mellé komplett feladatlapokat is kapunk, amik jól alkalmazhatók mind igeidőkkel kapcsolatos nyelvtani, mind szókincsfejlesztő órákon. Párban is dolgozunk: írásban be kell mutatnunk egy filmet a főszereplők neve, a helyszín és a cím megjelölése nélkül. Oda kell adnunk a párunknak, aki felolvassa, majd kitalálja a film címét és műfaját.

Nagyon sokat nevetünk, az óra nagyon jó hangulatban telik. A kurzus után azonnal Villefranche-ba megyek, ahonnan fentről a faluból csodálatos kilátás nyílik a tengerre. Lemegyek a partra, mely tiszta és homokos, nem olyan kavicsos, mint Nizzában. Estig hallgatom a hullámok csapkodását, a fürdőző gyerekek sikongatását, a sirályok sírását. A vacsorát a kikötőben fogyasztom el: nizzai saláta. Könnyű, de mégis laktató, kiváló nyári étel.

Július 20.

Délelőtt a mesék világába repít minket a kurzusvezetőnk: hogyan hasznosíthatjuk a meséket a tanórákon, hogyan motiválhatjuk velük korosztálytól függetlenül a tanulókat? A Chanel parfüm legújabb reklámja a hívó szó, innen indítja a témát és a beszélgetést. Összeírjuk a legjobban hasznosítható meséket, szókincsfejlesztő órákat tervezünk. Mind a három kommunikációs készségre fókuszál az előadónk: beszédkészség, íráskészség, beszédértés. A délelőtt második felében ismét az igeidőké a főszerep: egyszerű és összetett jövő idő.

Csoportmunkák következnek: meg kell terveznünk, hogyan látunk hozzá a jövő idő megtanításának. Komplett tematikus tervet kell készítenünk több órára lebontva. Marie-Hélène a mi csoportunkhoz csatlakozik, nagyon hasznos tanácsokkal lát el bennünket. Délután ismét Jean-Philippel van műhelymunkánk, ezúttal a játékos nyelvtanulásé a főszerep. Hogyan tanítsunk játékosan korosztálytól függetlenül. Több mint 15 játékot ismertet és próbáltat ki velünk, persze vannak köztük olyanok, amiket már ismerünk és alkalmazunk a nyelvórákon, de itt lehetőség nyílik arra is, hogy egymás módszereit is megismerjük. Rejtvényfejtő, szókincsfejlesztő programokkal ismerkedünk. Játékkal indítjuk, játékkal zárjuk a foglalkozást.

Az óra után kultúrprogram következik: elmegyek a Chagall Múzeumba. Óriási élmény látni élőben azokat a hatalmas, élénk színű festményeket. A kedvencem a festett zongora. Az előadóteremben egy rövid dokumentumfilmet láthatunk, amelyben fiatal ukrán menekültek számolnak be a háború utáni életükről. Lesújtó élmény…

Július 21.

Délelőtt az előző nap elkezdett óraterveket fejezzük be, majd a tematikus tervet be is kell mutatni a többieknek, és indokolnunk kell a módszerek választását. A délelőtt második felében a zenére fókuszálunk: hogyan hasznosítható a zene, és melyek azok a dalok, amelyeket használhatunk a nyelvórákon. Délután egy újabb tanárnőt ismerhetünk meg: Alicja, lengyel származású, de Nizzában élő nyelvtanár, aki a legújabb digitális játékokat ismerteti velünk. Milyen kár, hogy nem a járvány kitörése előtt végeztem el ezt a kurzust…

Az óra után ismét a kultúráé a főszerep: ezúttal buszra szállok és a Matisse Múzeumba látogatok. Gyönyörű képek, zárásig maradok. A zárás után kiülök a parkba, ahol még néhány percig élvezem a kabócák ciripelését és a franciák pétanque játékát, majd hazabuszozom. Este vacsora után megnézem a várost, még mindig hömpölyög a tömeg a part mentén. Egyesek éjszakai fürdőznek, mások csak csendben andalognak a távoli Jazz Fesztivál zenéjét hallgatva.

Július 22.

Utolsó nap a kurzuson. Délelőtt szóképzéssel kapcsolatos feladatokat néztünk, összehasonlítottunk egymás iskolai rendszerét, megvitattuk az élet nagy kérdéseit.

Nagyon gyorsan eltelt ez az egy hét, sajnáltam, hogy ilyen hamar véget ért a kurzus. Átvettem az igazolásokat, kitöltöttem az elégedettségi kérdőívet, és elköszöntem mindenkitől.

Délután Èze településen lévő parfümgyárba látogattam, ahol egy idegenvezető segítségével meghallgathattam, hogy hogyan készül a szappan és a parfüm. Az illatfelhő egész estig elkísért.

Július 23.

Monaco-ba utaztam, ahol megnéztem a Fontvieille-i kikötőt a luxushajókkal, a Monaco Hercegi Palotát, a kertet és végigjártam a híres Óceanográfiai Múzeumot. Nagyon sok tengeri élőlényt vehettem szemügyre, a legjobban a medúzák látványa tetszett. Ezt a múzeumot vezette három évtizedig Jacques-Yves Cousteau. Egész Monaco-ban nagyon környezettudatosan élnek: sehol egy szemét, mindenütt szelektív kukák. Az egyik terem olyan digitális játékokkal van berendezve, mely felhívja a gyerekek figyelmét a környezettudatosságra. Ebből megörökítettem néhány kvízt a diákjaim számára is.

Július 24.

Antibes-ba utaztam, hogy megnézzem a híres francia író, Guillaume Musso szülővárosát. Végigjártam a Picasso Múzeumot, majd a kultúrprogram után megmártóztam a tengerben. Miután felfrissültem, Nizza felé vettem az irányt, hogy még egyszer utoljára végigsétáljak a Promenade des Anglais sétányon, és megnézzem a naplementét.

Megérkezem Debrecenbe, szakad az eső, 15 fok, hosszú nadrág, meleg pulcsi…

Varázslatos 9 napot töltöttem Nizzában, a számomra ellentmondásokkal teli városban. Koszos, de mégis gyönyörű és lenyűgöző. Zsúfolt, de mégis vannak olyan csendes zúgok, ahová az ember elvonulhat, ha magányra vágyik. Élhetetlennek tűnő, de mégis élhető, szerethető. A kurzus felépítése nagyon jó volt, tetszett, hogy gyakorlatias és beszéd centrikus órákat tartottak. Azt tartották szem előtt, hogy olyan praktikus módszereket tudjanak átadni nekünk, amit mi is tudunk alkalmazni a tanítás során. Hálásan köszönöm az Erasmus+ programnak az életre szóló élményeket!

További hasonló írások

Kattintson a gombra, jelentkezzen!

Jelentkezem erre a képzésre!