1995 óta dolgozik a Vörösmarty Gimnáziumban, először kreatív-zene tanárként a drámatagozaton, majd egy évtizeddel későbbtől főállásban, is ének-zene tanárként, de mellette színjátszó csoportokat és kórust is vezetek az iskolában, 2018 és 2021 között drámatagozat vezető is volt. (A Vörösmartyval párhuzamosan tanított alternatív iskolákban is, a Pesthidegkúti Waldorf iskolában és a Novus Gimnáziuman.) Előtte-közben ének-karvezetés szakot végezett az ELTÉN, majd ugyanitt pedagógia szakot, végül drámapedagógiát a Színművészetin. Közben dolgozott színikritikusként, majd alkalmazott színházi zeneszerzőként alternatív és kőszínházakban, valamint alapított egy független társulatot, a Trainingspotot, amely még ma is létezik. Emellett 2006-2009 az Országos Diákszínjátszó Egyesület, majd 2014-2022-ig a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökségében dolgozott.
Ami a témánk szempontjából fontosabb, jó húsz éve dolgozik felnőttekkel is, előbb különféle kurzusokon, majd a Színművészeti, az ELTE posztgraduális képzésein, Veszprémben egyik alapítója volt az első osztatlan drámatanárképzésnek, két éve pedig a Pázmányon teszem ugyanezt. Kurzusaim: a Dramatikus zenei gyakorlatok, valamint a Zenés és prózai színház.
A karatén alatt a Selinunte Kiadó (a „színházi könyvek kiadója”, akik nagyon szerettek volna elindítani egy pedagógiai-módszertani sorozatot) felkérésére írt egy könyvet, amiben összefoglalta azt a főként gyakorlati, de mostanra elmélettel is megtámasztott praxist, amiben dráma- és zenepedagógiai eszközök, játékok, gyakorlatok egyedi keverésével közelebb kerülhetünk nemcsak a drámához és a zenéhez, de önmagunkhoz és egymáshoz is.
Főként csoportszervezésre és színházcsinálásra használja a gyakorlatait, de ezek természetesen bizonyítottan személyiségfejlesztő hatásúak is, ön- és csoportismeretre és reflexióra nevelnek fiatalokat és felnőtteket egyaránt.
Van olyan tanítványa, aki viszont kifejezetten terápiás céllal használja őket. Nagyon hisz abban, és az eddigi visszajelzések is ezt mutatják, hogy a kollégák megtalálják a könyv kínálatából azokat a „fortélyokat”, amelyeket tovább tudnak vinni a saját gyakorlatukban.
Ami még nagyon fontos: a gyakorlatokhoz semmilyen sem zenei, sem színházi előképzettség nem szükségeltetik. (Sokszor úgy érzem, a legnagyobb hatást éppen azokra teszi, akik eddig nem mertek énekelni, hangot adni, megmozdulni, egyáltalán, magukat kifejezni.) A pedagógus kollégákkal való találkozás során, akár drámatársasági kurzusokon, akár az egyetemeken azt tapasztalta, hogy kifejezetten szupervízióval egyenértékű hatásokat vált ki belőlük. Elkezdenek rálátni saját gyakorlatukra, miközben természetesen a gyakorlatokat is – saját képükre formálva – tovább tudják adni a fiataloknak pl. osztályfőnöki órákon.
