Erasmus+, avagy a Bika diadala Madridban

2014-ben kezdtem ismerkedni a spanyol nyelvvel, de igazán 2016-ban és 2017-ben volt lehetőségem először anyanyelvi környezetben, anyanyelvi tanároktól tanulni. Akkor A2 szintre jutottam és elkezdtem egy testvériskolai kapcsolat kiépítését Malagában. Igyekeztem ugyan bővíteni szókincsemet, gyakorolni a grammatikát, de szükségét éreztem a spanyol nyelvi kompetenciám szintemelésének.

Erre kaptam lehetőséget 2023. július 17-28. között Madridban az AIL Nyelviskolában. Az iskola két telephelyen működik. A szállásomat úgy választottam ki, hogy a kettő között helyezkedjen el és gyalogosan (környezettudatosan) meg tudjam közelíteni. Nagyon kedves fogadtatásban volt részem. Az előzetes nyelvi szintfelmérés alapján B1-es csoportba kerültem.

Az első nap megkaptam az első heti órarendemet, a munka tankönyvet papír alapon és digitálisan is. Az utóbbi segített a digitális kompetenciák fejlesztésében is. Eredetileg az intenzív nyelvi kurzus mellé táncórákat is ígértek, de nem tudták biztosítani a flamenco tanulását. Helyette azonban felajánlottak magán órákat. Ezek nagymértékben fejlesztették a hallott szövegértésemet és az önálló kifejezőkészségemet spanyol nyelven. Legnagyobb hasznát a későbbi csoportos diákmobilitás kísérőjeként és az azt előkészítő malagai látogatáson vettem.

A nyelviskolában maximum 8 fős csoportokban tanultunk. Két tanár felváltva vezette az órákat (grammatika, gyakorlás, szókincsbővítés, szituációs beszédgyakorlatok). Én délelőtti csoportban voltam angol, finn, német, kínai, tajvani csoporttársakkal. A privát óráim kora délutánra estek. Minden nap a nyelvtanárok által vezetett kulturális és gasztronómiai túrák segítségével mutatták be a főváros nevezetességeit: Retiro Park, Templo Debod, Museo Reina Sofiaban Picasso Guernica, El Oso y el Madroño, Plaza Mayor, Palacio Real. Az estéimet a házi feladatok elkészítésével töltöttem, felkészültem a másnapi órákra.

Mivel kéthetes kurzust választottam, így szombaton ellátogattam Toledóba. Csodálatos ékszer ez a múltba vezető kisváros. Vasárnap bebarangoltam a Museo Prado összes kiállító termét.

A város és környékének közlekedése kiváló. Metróval bárhova gyorsan el lehet jutni, még a repülőtérre is. A helyközi buszok klimatizáltak, gyorsak és biztonságosak.

Nem tudok elég hálás lenni a lehetőségért, az élményekért és a kialakult barátságokért.

A kurzus mellett/közben/előtt/után igyekeztünk a várost, a kerteket, az épületeket, egymást – és Gaudí építészetfelfogását – is minél inkább megismerni; természetesen a tengerpart sem maradhatott el. Szerencsére tökéletes időjárást fogtunk ki: jóleső 24-27 fok volt.

Drámatanárként is azokat a tevékenységeket szeretem leginkább, amiket kipróbáltam, amikben benne voltam, mert akkor vannak kérdéseim és tapasztalataim. Így aztán nemcsak a kimerítő év utáni fókuszkeresés és elmélyülés, az alkotás örömének újrafelfedezése volt az, amit átéltem, hanem jegyzetelés közben, vagy este a szobámban már azon törtem a fejem, hogyan tudom alkalmazni mindazt, amit tanultam (és megéltem). Egy biztos: hasznos és élménydús, fantasztikus hét volt!

Erasmus+, avagy a Bika diadala Madridban

További hasonló írások

Yoga and Meditation for a Mindful Education

Game based learning and gamification

Játék, tanulás és mindfulness a spanyol tengerparton