Mivel Budapestről közvetlen repülőjárat Rigába szombatonként van, a kurzus pedig csak vasárnap kezdődött, kaposvári kolléganőmmel – akivel a kurzus szervezőjének jóvoltából már indulás előtt néhány héttel felvettük a kapcsolatot, a Liszt Ferenc Repülőtéren pedig személyesen is találkoztunk – egy éjszakát a lett fővárosban töltöttünk, így szombaton este és vasárnap rendelkezésünkre állt néhány óra, hogy egy kicsit megismerkedjünk az Óvárossal. De miért is Lettország, miért Daugavpils? Mert – ahogyan mondják is arrafelé magukról – Daugavpils az Európai Unió „legoroszabb” városa. Valóban: a lakosságnak több mint fele orosz, a lett nemzetiségűek aránya még a 20 százalékot sem éri el. Megérkezésünkkor a képzőközpont egyik tanára várt minket az állomásom és vitt el a szállásunkra.

. Jómagam egy korombéli, óvodásoknak zenei foglalkozásokat tartó kolléganőnél laktam a városközpontban, aki nagyon igyekezett, hogy reggelinél, vacsoránál minél több orosz ételspecialitással ismertessen meg. Esténként többnyire együtt étkeztünk, s közben jókat beszélgettünk gyerekekről, családról, óvodáról, iskoláról, a pedagógusok helyzetéről. Az első „tanítási” napon a LatinSoft cég ügyvezetője, s egyben a kurzus ötletgazdája köszöntött minket, majd megismerkedtünk csoporttársainkkal, két lengyel kolléganővel, és bemutattuk iskolánkat, munkánkat, valamint megírtuk a szokásos szintfelmérő tesztet is, délután pedig egy szakavatott idegenvezetővel bejártuk a várost, amely első ránézésre nem tűnt túl érdekesnek, azonban annyi érdekeset tudtunk meg róla, hogy gyorsan a szívünkhöz nőtt. Másnaptól pedig kezdődött az igazi tanulás.