Iskolánk 2019-es Erasmus+ pályázatának keretében Firenzében vettem részt egy kéthetes, angol nyelvű drámakurzuson. Angolt, németet és drámát tanító tanárként azzal az elvárással indultam, hogy az újonnan megszerzett tapasztaltokat mindhárom tantárgyban kamatoztathatom.

A kurzus két részből állt, amelyek akár két különálló kurzusként is abszolválhatók voltak. Így esett, hogy a résztvevők közül csak én vettem részt mind a két héten, de nagy örömömre így kétszer annyi kurzustársa tehettem szert, mintha egy kurzusra jelentkeztem volna: az első héten francia, lengyel és spanyol, a másodikon ausztrál, finn és magyar csoporttársaim voltak. A kurzus témájának köszönhetően mind igen színes egyéniségek, akikkel több külföldi együttműködés tervét is felvázoltuk.

A kurzus helyszínéül Firenze történelmi belvárosa szolgált, melynek híres dómjától csupán pár utcányi távolságra áll az a patinás palazzo, amelyben Europass iskola található. Közvetlen szomszédságában, mindegy 20 méterre volt a szállásom, így azonnal belekerültem a város nyári, nyüzsgő lüktetésébe.

A kurzus egyik legvonzóbb vonása kezdettől az volt számomra, hogy két amerikai, a színház, film és nyelvoktatás világában egyaránt jártas szakember osztotta meg velünk a tudását: a házaspár Marisol és Jose Santana. Ők nem csupán jártasak voltak az összes minket érintő témában, de emberileg is nagyon közvetlenek és segítőkészek voltak, sőt a kurzuson túlmutató szakmai segítségüket is felajánlották.

A kurzus első hetének programja a színjátszás és a drámapedagógia egyes mestereinek (Dorothy Heathcote, Sanford Meisner, Viola Spolin) munkásságába engedett betekintést gyakorlati megközelítéssel és megismertetett a színészmesterség alapvető eszköztárával (test, hang, összpontosítás, képzelet, együttműködés). Nagy hangsúlyt fektettek a készségek fejlesztésére: prezentációs készség, spontaneitás, intuíció, autenticitás, mások meghallgatása, a célnyelvi folyékonyság és a tantermi hatékonyság képességének fejlesztésére, mindezeket a színészet eszköztára alapozva. Míg az első hét inkább a drámaórán hasznosítható tapasztalatokat és tudást nyújtott, a második héten azt vizsgáltuk, hogyan kamatoztatható mindez a nyelvórákon. Ennek a hétnek a gyümölcse sok-sok kommunikációt ösztönző metodikai ötlet és több általunk készített óravázlat volt, amelyek nem csak a drámát ötvözték a nyelvtanítással, hanem más művészeti ágakat is magukba olvasztottak, melyhez a város kitűnő színteret nyújtott. Felfedezésében az iskola által nyújtott angol nyelvű idegenvezetések nagy segítséget jelentettek, csakúgy, mint a szombati San Gimignanoba, Castello Monteriggioniba, és Sienaba tett körutazás, melybe egy Chianti borkóstolás is belefért.

A város számos más kulturális ínyencséget tartogatott. A híres múzeumok (Pitti palota, Uffizi képtár, Boboli kertek és a dóm) mellett szabadidőnkben ellátogattunk a Teatro del Sol könnyűzenei koncertjére és a firenzei operaház Puccini: Tosca előadására is. Az ott töltött két hét egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy az alig egy sarokra lévő Teatro della Pergola színházban a kurzus második hetében Puccini: Tosca épp az Európai Színházi Akadémiák Workshopja folyt, amelynek több programját is össze tudtam egyeztetni a saját kurzusom időbeosztásával. Így nem csak francia és spanyol mesterkurzusokon tudtam ott részt venni, hanem egyik este a RADA (Royal Academy of Dramatic Art) előadásában Shakespeare Cymbeline c. darabját is megtekinthettem – természetesen angol nyelven.

A kurzusról új módszerekkel és élményekkel tértem haza, és a tanév eleje óta óráimon már több ott tanult ötletet sikerrel kamatoztathattam.