Az InterEducation School Development and Quality Evaluation, Enhancement in Primary and SecondarySchool című kurzusán 2018. október 7. és 14. között vettem részt. Kilenc országból (Csehország, Szlovákia, Olaszország, Lettország, Németország, Lengyelország, Franciaország, Spanyolország és Magyarország), összesen húsz pedagógus volt jelen a három, egy időpontban induló tanfolyamon, amelyek során sokszor összevont csoportokban dolgoztunk. Az általam választott kurzus célja az volt, hogy a különböző országokból érkező iskolaigazgatók, igazgatóhelyettesek vagy képviselőik jobban megismerjék az egyesült királysági oktatási rendszert, és olyan stratégiákat, kritériumrendszereket, jó gyakorlatokat tanulhassanak, amelyek segítségével hozzájárulhatnak saját iskolájuk fejlődéséhez.

Hétfőn, az eligazítás után a gyönyörű Dolphin Hotelben volt az első óránk. Előadónk és egyben helyi koordinátorunk, Ela Wisniewska tartotta az oktatási rendszerről szóló előadást. Ela nyugdíjas tanárként még mindig dolgozik. Bár sok információ nem volt újdonság számomra, mégis teljesen más volt ezeket úgy hallgatni, hogy Ela saját tapasztalatait is beleszőtte a prezentációjába. Mindenhez elmesélt egy-egy saját, érdekes történetet. Német-francia szakos tanárként arra hívta fel a legjobban a figyelmet, hogy milyen rossz az idegennyelv-oktatás presztízse az Egyesült Királyságban. Ez a téma szinte mindennap felmerült a tanfolyam során.

A második nap délelőttjén angol nyelvfejlesztő órán vettünk részt. A tanárunk nagyon kedves volt, de sajnos a szókincsfejlesztés nem kifejezetten kapcsolódott az oktatáshoz. Délután csoportmunkában megosztottuk egymással a különböző országokban és iskolákban felmerülő problémákat, majd ezekre próbáltunk meg közösen megoldást találni. Érdekes volt hallani, hogy általában egy-egy speciális dolgon kívül ugyanazokkal a problémákkal kell a pedagógus kollégáknak szembenézniük minden országban.

A leghasznosabb előadás számomra a szerdai Ralph Batten által tartott prezentáció volt. Előadónk végigvezetett minket az angol iskola történetén, hogy jobban megérthessük a mai oktatási intézmények működését. Korábban ő is pedagógusként, majd iskolaigazgatóként dolgozott, de ma már az Ofsted (Office forStandards in Education) egyik fő embere. Az Ofsted foglalkozik a brit iskolák értékelésével, minőségbiztosításával. Az előadás segítségével megismerhettük azt a kritériumrendszert, amelynek a tanároknak és az iskoláknak meg kell felelniük, illetve bepillantást nyerhettünk abba is, hogy hogyan néz ki egy-egy jelentés. Sőt még házi feladatot is kaptunk.

Csütörtökön és pénteken egy-egy iskolát látogattunk meg. Az iskolaválasztás fő szempontja az volt, hogy egy, az Ofsted által 3-asra, vagyis „fejlődnie kell”, illetve egy 2-esre vagyis „jó” minősítésre értékelt iskolát is láthassunk. Az első iskola egy College volt, ahova 16-18 évesek járnak, a második pedig egy Secondary School, ahová 11-16 éveseket vesznek fel. Mindkét helyen vezetőségi tagokkal is beszélgethettünk. Tartottak nekünk egy-egy előadást az iskoláról, az Ofsted-jelentésről, illetve arról, hogy miben szeretnének vagy miben kell fejlődniük. A prezentációk közben természetesen kérdéseket is feltehettünk. A második iskolában még egy óralátogatásra is sor kerülhetett. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindkét helyen készíthettünk fényképeket (természetesen gyermekek szerepeltetése nélkül), mert így az itthoni kollégáimnak is megmutathatom a kinti iskolák felszereltségét.

Szombaton Winchesterbe látogattunk, ahol két vezetett túrán is részt vettünk. Először egy városi sétára került sor, majd ebéd után a Winchester Cathedralt is megtekinthettük.

A gyönyörű történelmi helyek mellett a társaság, a magyarországi és a különböző más országokból érkező kollégáimmal való találkozás volt számomra a legjobb dolog Southamptonban. Nagyon kedves embereket ismerhettem meg, akik mind szeretnének hozzájárulni iskolájuk fejlesztéséhez. Elhatároztuk, hogy tartjuk a kapcsolatot, megpróbáljuk támogatni egymást ötletekkel, és ha sikerül el is látogatunk egymás intézményeibe.

További információ a honlapunkon: https://oisbpxiii.wixsite.com/2018 

vagy a Facebookon: https://www.facebook.com/oisbp/

2017. október 29. és november 5. között az International Study Programmes által szervezett tanfolyamon vettem részt Chelmsfordban, az Egyesült Királyságban. A tanfolyam címe Integrating Children of Immigrants and Refugees volt, amit azért választottam ezt a tanfolyamot, mert a mi iskolánkban sok a nem magyar anyanyelvű tanuló, és kíváncsi voltam, hogy hogyan tanítják a migráns hátterű gyerekeket egy multikulturális országban.

Ezen a tanfolyamon csak ketten voltunk egy olasz hölggyel, de sok közös programunk volt, két másik tanfolyamon résztvevőivel. Az első nap Gema Emiabata, oktatási szakértő tartott nekünk előadást az angol oktatási rendszerről, integrációs stratégiákról és a multikulturális Nagy-Britanniáról. Másnap két részre váltunk. Egyesek az Anglia Ruskin University-n tanultak különböző nyelvtanítási módszereket,  amíg nekünk  Li Yin French tartott előadást. Ő különböző tanítási technikákat mutatott be, amiket a tanárok alkalmaznak az EAL (English as an Additional Language) vagyis az angolt második nyelvként tanulókkal. A tanárnő kitért a tananyagkészítésre, az interkulturális ismeretek felhasználásának módszereire, és arra is, hogy a különböző tantárgyak tanításánál, hogyan tudjuk támogatni az alacsonyabb nyelvi szinten lévő tanulóinkat, valamint hogyan tudjuk értékelni őket.

A harmadik nap meglátogattam a Westlands általános iskolát. Részt vettem egy negyedik osztályos angolórán, egy másodikos matematika órán, majd délután lehetőségem volt két angol mint idegen nyelv órát is megfigyelni. Érdekes volt látni, hogy a kinti tanítók, milyen sok segítséget kapnak a pedagógiai asszisztensektől. Minden osztályban volt két asszisztens, aki óra közben körbejárt és segítette a tanulókat. Az angol mint idegen nyelv órákon 6-7 gyerekkel két képzett tanár foglalkozott. Délután velük beszélgettem, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat.

A negyedik nap a colchesteri Integrációs Központba látogattunk el. Ez egy, az egyház által fenntartott központ, ami mindenben támogatja a bevándorlókat, például segítenek nekik a papírmunkával, orvoshoz kísérik őket, vagy nyelvet tanítanak nekik. A nyelvtanítást nyugdíjas tanárok és egyetemisták vállalják önkéntesként, heti háromszor 10 órától délután 2-ig. A tanulók a világ minden tájáról érkeztek, sok volt köztük az idős ember. Voltak, akik folyékonyan beszéltek angolul, de nem tudtak írni és olvasni. A tanulókat csoportokba osztották, voltak kezdők és haladók, de minden csoportnak egy nagy helységben voltak az órái. Egy csoportot én is tanítottam egy órán keresztül, majd más tanároknak is segítettem.

Az ötödik nap a The Boswells School-ba látogattunk el, ami egy művészeti középiskola. Itt nagyon kedvesek voltak velünk, vártak minket, kaptunk órarendet. A napot úgy kezdtük, hogy a szervezőnk négy, az iskolába járó, nem angol anyanyelvű lányt hívott oda hozzánk, és bármit kérdezhettünk tőlük. Megkérdeztük például, hogy mennyi idő alatt tanultak meg angolul úgy, hogy megértik a tananyagot, hogy kaptak-e valamilyen segítséget a nyelvtanuláshoz, vagy hogy volt-e valaha magántanáruk. Később megfigyelhettük, hogy ezek a tanulók hogyan dolgoznak a különböző órákon. Láttunk egy fizika, egy természetismeret, egy angol és egy dráma órát is. A nap végén feltehettük a nap folyamán még felmerülő kérdéseinket.

Az utolsó napunkon egy kiránduláson vettünk részt. Londonban megnéztük a parlamentet, ahol egy nagyon kedves és vicces idegenvezetőnk volt, majd sétáltunk egyet a belvárosban, megnéztük a Buckingham palotát, különböző templomokat és tereket.

A tanfolyam érdekes volt, de a legjobban szerintem azért érte meg kiutazni, mert sok más nemzetiségű tanárral ismerkedhettem meg és sok tapasztalatot tudtunk megosztani egymással.  Készítettünk egy levelezőlistát és valószínűleg még fogunk találkozni.