„A dráma mindenre megoldás” -  akár ez is lehetett volna a mottó a Using Drama in the English Language Classroom c. kurzuson, melyen 2019. július közepén vettem részt, a York Associates szervezésében. A kurzuson való részvételem a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Innováció és emberközpontúság a Szent Gellértben c. projektjének keretében valósult meg.

Megérkezésemkor a városban napfény és jókedv fogadott. Szállásomon rögtön összefutottam egy másik Erasmus+ kurzust végző tanárral, így a networking már vasárnap este elkezdődött. A pihenés előtt még arra is jutott időm, hogy körbesétáljam párszor a várost, néhány tervezett és tervezetlen eltévedéssel, és York már ekkor teljesen elbűvölt.

Az iskolában egyes csoportok órái délelőtt, míg másoké délután voltak. Az én tanfolyamom délutánra osztották be, ezért minden délután 2 és 6 között kellett az iskolában lennem. A York Associates egyik vonzereje, hogy kis intézmény: kurzusokon résztvevő tanárok összesen 30-an voltunk az iskolában. Első nap mindannyian összeismerkedtünk, mert az iskola egy kis üdvözlő bankettet szervezett minden új diákjának.

Maguk a csoportok is kis létszámmal működtek. A drámán például összesen hárman voltunk. Ez egyrészt biztosította, hogy mindenki szóhoz jusson és jobban megismerjük egymást, másrészt meg is akasztotta bizonyos feladatok dinamikáját.  

A tanfolyamról hamar világossá vált, hogy sokkal elméletibb, mint vártam, de így is hasznosnak találtam, egyrészt, mert megismertem az általam már használt módszerek elméleti hátterét, másrészt arra is kaptunk ötleteket, hogyan lehet egy-egy egyszerű osztálytermi helyzetet a dráma felé közelíteni. Oktatónk véleménye szerint a „dráma mindenre megoldás”, azaz segíthet egy-egy nyelvi szerkezetet megtanítani, szókincset gyakoroltatni, de akár a tanulók aktuális problémáit (konfliktusok az osztályban, stb..) is érinthetjük és kezelhetjük szinte észrevétlenül.  

Az első órákon azt vizsgáltuk, hogy mi teszi a drámát drámává. Erre számtalan definíciót adhatnánk, de az oktatóval közösen azt állapítottuk meg, hogy amint letesszük a papírt a kezünkből és szabadon mozgunk a térben, saját magunkra hagyatkozunk a feladatban, már megtettük az első lépést a dráma felé. Az is felmerült, hogy egy átlag angolórából hogyan lehet drámás feladatok felé elmozdulni, például egy egyszerű személyes történet felhasználásával. Számos autentikus anyagról szó esett annak kapcsán, hogyan lehet őket a drámában felhasználni, például újságcikkek, napilapokban feladott hirdetések (Good deesd, Rush hour Crush), film trailerek vagy részletek, érdekes, rejtélyes sztorik, idegen nyelvű feliratos kártyák vagy képeslapok és kortárs drámák.

Szabadidőnk eltöltésére az iskola több programot is kínált: Shakespeare előadást, interaktív Van Gogh kiállítást, gin-kóstolást, zenés esteket. Emellett a csoporttársakkal további programokat is szerveztünk: körbejártuk a várost a várfal mentén, jártunk a botanikus kertben, a katedrálisban, de meglátogattuk a kastélymúzeumot is, ahol engem legjobban a viktoriánus kor alapján berendezett utca varázsolt el.

Összességében nagyon tartalmas napokat töltöttem el York városkájában. Mindenkinek ajánlom, aki kerüli a nyüzsgő nagyvárosokat, mégis minőségi tanfolyamon szeretne részt venni.

Kovács Petra

Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

Projektünk blogja: sztgerasmus19.blogspot.com

2018 júliusában két élményteli hetet tölthettem Exeterben az IPC szervezésében. Kurzusom a nyelvtanításban használható drámatechnikákról szólt.

A kurzust megelőzően döbbenten tapasztaltam a feliratkozott diákok listáján a sok magyar nevet: a hét fős csoportból véletlenül öten magyarok voltunk. Ennek kezdetben nem örültem, mikor azonban a tanfolyam első reggelén megismertem a többieket, rájöttem, hogy ez nem fog minket a nyelvfejlesztésben akadályozni, hiszen a többiek is arra szánták el magukat, hogy végig angolul beszéljünk, annak ellenére, hogy magyarok vagyunk. A kurzuson volt még egy osztrák és egy olasz hölgy, s már az első napon látszott, hogy fogunk tudni együtt dolgozni, s valóban, nagyszerű összhang alakult ki köztünk és tehetséges, elhivatott, inspiráló tanárokat ismerhettem meg bennük.

Minden nap reggel negyed 10 és délután 3 között folyt az oktatás, mely a mi esetünkben inkább interaktív játékok és improvizációk sorozata volt. Egy percig sem unatkoztunk. Drámaoktatónk, Meg nem csupán könyvből ismerte a drámatechnikákat: valódi színtársulatot vezet és mindenféle korosztállyal dolgozik együtt, kisebb és nagyobb létszámokban, valamint énekel is. Az IPC-hez kimondottan a dráma kurzus miatt érkezett. A délutánokat egy másik tanárral töltöttük. Ekkor kaptunk teret annak megbeszélésére, hogyan lehet a délelőtt megtanult játékokat és módszereket tanórákon is alkalmazni. A kurzus utolsó napján pedig nekünk magunknak is végre kellett hajtani egy mikrotanítást, új módszerek felhasználásával.

A két hétből a kirándulások sem maradhattak ki. Meglátogattuk a közeli nemzeti parkot, az óceánt, körbejártuk a „vidéki Anglia” legszebb tájait, s a szerencsések még a tengerben is fürödhettek. Bár engem a félidőnél megszerzett bokaficamom a fürdéstől és a komolyabb túráktól visszatartott (s túra helyett olykor kénytelen voltam cream tea-vel beérni), úgy éreztem, kulturálisan, módszertanilag  és nyelvileg is a legtöbbet hoztam ki a két hétből.

A második hét csütörtökén volt a búcsúest: kertiparty keretében alkalmunk nyílt további beszélgetésre, s emellett még a tanáraink is megmutatták zenei tehetségüket. Nehéz volt elbúcsúzni az iskolától, az oktatóktól, de legfőképpen a csoporttól, akikkel a jövőben is szeretnénk tartani a kapcsolatot.

Az Exeterben tanult drámatechnikákat pedig iskolámba visszatérve rögtön használni kezdtem: egy kollégával összefogva minden héten drámás angolt tartunk az egyik csoportnak. Nagy öröm, hogy még így az első félév derekára is maradt bőven olyan ötlet, amit felhasználhatok a tanultakból. Mindenkinek ajánlom az IPC drámatechnikákról szóló kurzusát, melyen részt venni élmény, ugyanakkor hasznos gyakorlati tudást ad.

Kovács Petra

Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

Projektünk honlapja: sztgerasmus18.blogspot.com

2017. augusztus 14. és 25. között vettem részt Oxfordban a Lake School of English Oxford Creative teaching in the secondary and adult classroom kurzusán.

Augusztus 12-én délután érkeztem Oxfordba, hogy még legyen időm körbenézni a városban a tanfolyam kezdete előtt. Az első élmények között a fogadó családom megismerése szerepel. Izgatottan, de félve is vártam, milyen lesz majd egy igazi brit család hétköznapjainak részese lenni, hogyan fogadnak majd be. Szerencsémre egy fiatal házaspárhoz kerültem, akik az első pillanattól kezdve nagyon barátságosak, közvetlenek voltak, és kétéves kisfiuk is rögtön játszani hívott, megalapozva kettőnk barátságát. Az anyuka szociális munkásként dolgozott, így rögtön volt közös témánk; sokat mesélt a brit szociális hálóról és az iskolarendszerről is. A család mindenben segített, még tanácsokkal is elláttak, mely helyeket érdemes mindenképp megnézi Oxfordban, így az első napjaimban már sikeresen kiismertem magam a városban.

Hétfőn elkezdődött a tanfolyam. Viszonylag korán értem az iskolába, ahogy végtelenül kedvesen fogadtak, rögtön körbevezettek, és megmutatták a leendő tantermet. Meglepetésemre minden érkezővel ugyanígy jártak el, egyesével vagy kis csoportokban vitték őket körbe az iskolában, ezzel rögtön személyes légkört teremtve. Hamarosan megismerkedtem csoporttársaimmal, akik között spanyolok, olaszok, bolgárok, libaboniak, és németek voltak. Tanárainknak köszönhetően hamar megismertük egymást és létrejött a csoportösszetartás, így a két hét alatt nemcsak a tanfolyam idejét töltöttük együtt, hanem múzeumokba, színházba, kávézókba, pubokba, kirándulásokra is együtt mentünk, s a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Az oktatás anyanyelvi tanárokkal, magas szakmai színvonalon folyt. A tananyag figyelembe vette, hogy mindannyian angoltanárok vagyunk, ezért a módszertant nagyrészt C1-C2 szintű feladatokon mutatta be. A kurzus kötelező elemein, a szókincs- szövegértés- halláskészség- íráskészség- beszédkészség- fejlesztésére irányuló, valamint a képi, zenei és IKT anyagok használatára vonatkozó módszertani tudás elsajátításán kívül helyet kaptak a mi kérdéseink, ötletein is, tehát figyelembe vették a csoport igényeit a tananyag összeállításánál. Különböző tanulótípusokról, és a számukra legmegfelelőbb módszerekről is szó esett. Egyik délután pedig csoportunk minden tagja prezentált egy bevált ötletet saját tanítási gyakorlatából.

A kurzus formális részén túl rengeteg idő jutott személyes beszélgetésekre, melyek úgy vélem, szakmai fejlődésünkhöz is hozzájárultak, hiszen különböző országokból érkezve, de hasonló problémákkal küzdünk mindannyian, és így megoszthattuk tapasztalatainkat, a megoldási lehetőségeket. Ezek a beszélgetések magukban hordozták a jövőbeni további közös projektek reményét is.

Hétvégén a Lake School választható programokat ajánlott, Bath-ba és Londonba, melyeken én is részt vettem néhány csoporttárssal együtt. Hétköznap délutánokon pedig idegenvezetéssel meglátogattuk a Christ Church College-t, az Oxford Castle-t, de magánszervezésben eljutottunk az Ashmolian Museum-ba, a Jane Austen kiállításra, a Botanikus Kertbe, a Modern Art múzeumba, valamint a Shakespeare: Sok hűhő semmiért esti szabadtéri előadására is. A hétköznap estéket pedig vagy otthon a fogadó családdal beszélgetve, vagy a csoporttársakkal a városban töltöttük.

A tanfolyam két hete hihetetlenül gyorsan elrepült. Nehéz volt búcsút venni a csoporttársaktól és a fogadó családtól, akikkel nagyon jókat beszélgettünk ottlétem alatt. Mivel ekkor már augusztus vége volt, én egy kicsit féltem, hogy fáradtan fogom kezdeni az új tanévet, azonban ennek az ellenkezője történt: újult erővel, frissen, tele új ötletekkel és energiával léptem be szeptemberben az iskolánkba, köszönhetően a nagyszerű oxfordi két hétnek. A Lake School-t és Oxfordot minden pedagógus kollégámnak ajánlom, aki színvonalas képzésen szeretne részt venni egy gyönyörű városban.

2017. augusztus 14. és 25. között vettem részt Oxfordban a Lake School of English Oxford Creative teaching in the secondary and adult classroom kurzusán.

Augusztus 12-én délután érkeztem Oxfordba, hogy még legyen időm körbenézni a városban a tanfolyam kezdete előtt. Az első élmények között a fogadó családom megismerése szerepel. Izgatottan, de félve is vártam, milyen lesz majd egy igazi brit család hétköznapjainak részese lenni, hogyan fogadnak majd be. Szerencsémre egy fiatal házaspárhoz kerültem, akik az első pillanattól kezdve nagyon barátságosak, közvetlenek voltak, és kétéves kisfiuk is rögtön játszani hívott, megalapozva kettőnk barátságát. Az anyuka szociális munkásként dolgozott, így rögtön volt közös témánk; sokat mesélt a brit szociális hálóról és az iskolarendszerről is. A család mindenben segített, még tanácsokkal is elláttak, mely helyeket érdemes mindenképp megnézi Oxfordban, így az első napjaimban már sikeresen kiismertem magam a városban.

Hétfőn elkezdődött a tanfolyam. Viszonylag korán értem az iskolába, ahogy végtelenül kedvesen fogadtak, rögtön körbevezettek, és megmutatták a leendő tantermet. Meglepetésemre minden érkezővel ugyanígy jártak el, egyesével vagy kis csoportokban vitték őket körbe az iskolában, ezzel rögtön személyes légkört teremtve. Hamarosan megismerkedtem csoporttársaimmal, akik között spanyolok, olaszok, bolgárok, libaboniak, és németek voltak. Tanárainknak köszönhetően hamar megismertük egymást és létrejött a csoportösszetartás, így a két hét alatt nemcsak a tanfolyam idejét töltöttük együtt, hanem múzeumokba, színházba, kávézókba, pubokba, kirándulásokra is együtt mentünk, s a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Az oktatás anyanyelvi tanárokkal, magas szakmai színvonalon folyt. A tananyag figyelembe vette, hogy mindannyian angoltanárok vagyunk, ezért a módszertant nagyrészt C1-C2 szintű feladatokon mutatta be. A kurzus kötelező elemein, a szókincs- szövegértés- halláskészség- íráskészség- beszédkészség- fejlesztésére irányuló, valamint a képi, zenei és IKT anyagok használatára vonatkozó módszertani tudás elsajátításán kívül helyet kaptak a mi kérdéseink, ötletein is, tehát figyelembe vették a csoport igényeit a tananyag összeállításánál. Különböző tanulótípusokról, és a számukra legmegfelelőbb módszerekről is szó esett. Egyik délután pedig csoportunk minden tagja prezentált egy bevált ötletet saját tanítási gyakorlatából.

A kurzus formális részén túl rengeteg idő jutott személyes beszélgetésekre, melyek úgy vélem, szakmai fejlődésünkhöz is hozzájárultak, hiszen különböző országokból érkezve, de hasonló problémákkal küzdünk mindannyian, és így megoszthattuk tapasztalatainkat, a megoldási lehetőségeket. Ezek a beszélgetések magukban hordozták a jövőbeni további közös projektek reményét is.

Hétvégén a Lake School választható programokat ajánlott, Bath-ba és Londonba, melyeken én is részt vettem néhány csoporttárssal együtt. Hétköznap délutánokon pedig idegenvezetéssel meglátogattuk a Christ Church College-t, az Oxford Castle-t, de magánszervezésben eljutottunk az Ashmolian Museum-ba, a Jane Austen kiállításra, a Botanikus Kertbe, a Modern Art múzeumba, valamint a Shakespeare: Sok hűhő semmiért esti szabadtéri előadására is. A hétköznap estéket pedig vagy otthon a fogadó családdal beszélgetve, vagy a csoporttársakkal a városban töltöttük.

A tanfolyam két hete hihetetlenül gyorsan elrepült. Nehéz volt búcsút venni a csoporttársaktól és a fogadó családtól, akikkel nagyon jókat beszélgettünk ottlétem alatt. Mivel ekkor már augusztus vége volt, én egy kicsit féltem, hogy fáradtan fogom kezdeni az új tanévet, azonban ennek az ellenkezője történt: újult erővel, frissen, tele új ötletekkel és energiával léptem be szeptemberben az iskolánkba, köszönhetően a nagyszerű oxfordi két hétnek. A Lake School-t és Oxfordot minden pedagógus kollégámnak ajánlom, aki színvonalas képzésen szeretne részt venni egy gyönyörű városban.