2021. augusztus 2. és 13. között vettem részt Corkban, az ACET intézményében CLIL-kurzuson. Ezt a kurzust a két éve Dublinban megalapozott CLIL-ismereteim folytatásának, bővítésének szántam. 

Dublinon keresztül utaztunk egy kollágámmal Corkba, szállást az airbnb-n keresztül foglaltunk, az utazás rendben volt, a szállásunkat gond nélkül elfoglaltuk, az iskola kb. 10-12 percre volt gyalog. Az első iskolai napon megismerkedtünk egymással, a csoportban csehek és olaszok voltak. A tanári kurzusokon és a diákok nyelvi kurzusain is jóval kevesebben voltak, mint máskor, a tanárok elmondása szerint a szokásos nyári 400 résztvevő helyett most csak 50-en voltunk, és ezért például több tanár elbocsátására is kényszerültek.

Nekünk ugyanaz a tanárunk volt két hétig, és a CLIL-en kívül más tanári módszerekkel is megismerkedhettünk, pl. a posztmódszertannal, a „Classroom management” új útjaival. A módszertani ismeretek mellett Írország történelmébe is betekintést nyerhettünk, ami számomra – történelemtanárként - igazán érdekes volt. Különös szerencsének bizonyult az, hogy a tanárom hasonlóan hozzám film- és médiatudományt is tanult, így sok filmről is tudtunk beszélgetni, amelyek között ráadásul sok olyan volt, amely az ír történelemhez, valamint a katolikus egyház ellentmondásos szerepéhez kapcsolódott. Hasonlóan tanulságos volt a Brexit témaköre is, hiszen ez az egész EU-nak, de különösen Írországnak átgondolandó kérdéseket vetett fel.

Az ír kultúrát, Írországot nemcsak a tanteremben ismerhettük meg. Az ACET a tanári kurzuson résztvevők számára négy kirándulást is szervezett, így jutottam el a Jameson whiskey múzeumjellegű szeszfőzdéjébe, a Blarney-várba, a helyi börtönmúzeumba, első alkalommal pedig Cork városát mutatták meg nekünk. Emellett saját szervezésben kollégámmal eljutottunk Galwaybe és Cobh-ba is.

Írország jelenleg az Európai Unió egyik leggazdagabb és legelfogadóbb állama, nagyon gyors és látványos változás játszódott le ebben az országban az 1998-as nagypénteki egyezmény óta, és bár a 2008-as válság megakasztotta a nagy „boomot”, a fejlődés lényegében töretlen.

Tapasztalatom szerint az írek nagyon kedvesek és segítőkészek: Corkban, ebben a viszonylag nagy városban is köszönnek az idegeneknek is az utcán - ha nincs tömeg, figyelnek egymásra, segítenek egymásnak, ha szükség van rá. Az ott töltött két hét alatt sehol nem hallottam káromkodást, durva szavakat.

Úgy gondolom, kaptam inspirációkat a következő tanévekre, és igyekszem beépíteni azokat a munkámba.

Ezúton köszönöm a Tempus alapítványnak és a Szegedi Tankerületnek, hogy támogatták a képzés megvalósulását.

Külön köszönöm a Hungary-Expert Erasmus+ tanártovábbképzés pályázati tanácsadónak is, hogy minden papírmunkában segítettek, bármikor rendelkezésre álltak tanácsaikkal csakúgy, mint iskolai koordinátoraink.