Két év halasztás után végre részt vehettem az első Erasmus+ továbbképzésemen, a londoni International House szervezésében. Két tanfolyamot is sikerült elvégezni, mivel a két hétbe csak így találtak elég programot, a tanfolyamok idejének csökkenése miatt. Így együtt tanulhattam a híres Adrian Underhill professzorral, aki a Macmillan tankönyvsorozat egyik írója és szerkesztője, és bevezeti tanítványait a hangok képzésébe egy gyakorlatias módszer segítségével. A hangok gyakorlása mellett fejlesztettük előadókészségünket, és hasznos gyakorlatokat sajátítottunk el, melyeket a tanítványainkkal is tudunk majd végezni.

A második tanfolyam során felfedeztük a legújabb módszertani trendeket, valamint felújítottuk a tantermi készségeink mellett elméleti tudásunkat is. Köszönet ezért Garth Cadden oktatónak, aki töretlen lelkesedéssel mutatja be azokat a technikákat, amelyek a leghasznosabbnak bizonyultak a mai modern körülmények között.

Mivel régen jártam Londonban, nem kevés izgalommal vártam az új találkozást és a friss élményeket. Családi szálláshelyünkön várt a vendéglátóm, és több diákkal is sikerült összeismerkedni, főként japánokkal, spanyolokkal és britekkel.

Az oktatás után rendszerint együtt ebédeltünk kis csoportunkkal, folytatva a közös beszélgetést, így új barátokat is szerezhettünk, három spanyol, három brit, egy lengyel és egy német kollégával beszélgetve. Megismerkedtünk a szomszédos étterem és angol pub kínálatával is. Ezek után minden nap a nyakunkba vettük a várost, és gyalogoltunk kifulladásig, felfedezve azt, ami épp a közelben volt. Délutánonként az iskola is biztosított ingyenes csoportos programokat, amiből választhattunk. Ezután még befért egy múzeumi látogatás, vagy egy színházi program is. Jártunk többek között a Tate Modern Galeriában, A British Museumban, Bloomsburyben, A Barbican Centre-ben, a KingsCross és a St Pancras állomásokon és a környéken. Este a Globe Színházban, ahol Shakespeare A vihar című művét, és a Coliseum Színházban, ahol a My Fair Lady legújabb változatát tekintettük meg. Oktatónk javaslatára a Soane House gyűjteményét is sikerült megnézni, és a város sok egyéb látnivalóját is útba ejtettük. Egyéni programokat is szerveztünk, így a Kew Gardens, A Nemzeti Galéria, a Buckingham Palota és a St. Paul Katedrális is a listámra került.

Hétvégén mindenki kimozdult a fővárosból, aki csak tehette, így én a soha nem látott rokonaimat látogattam meg Ilfracombe hangulatos tengerparti városában, ahol sikerült a családi kapcsolatokat elmélyíteni. A londoni multikulturális közeg után érdekes volt a vidéki angol nyaralók hadával élvezni a friss levegőt. Jártunk több kis galériában, tengeri szafarin és városnéző túrán. Hétvégi utazásainkat nehezítette a vasutasok és a metró sztrájkja, így váratlan kalandokban is részünk volt.

Mindeközben elmerültünk a helyi kultúrában és minden nap tanultunk valami újat, vagy felelevenítettünk egy régi ismeretet. London egy nagyon izgalmas város, ami örökké tartogat valami meglepőt, vagy egy fantasztikus épület, vagy múzeum, vagy program került elénk. Sok ingyenes lehetőség is van, ahová özönlenek a látogatók. Egy bankkártyával megoldható gyakorlatilag minden, a közlekedéstől a szórakozásig, a mobil pedig folyamatosan tájékoztat a legfrissebb változásokról, ami nem kis segítség ebben a forgatagban. Szerencsére mindenki roppant udvarias és segítőkész, még Londonban is, ahol folyamatosan figyelmeztetnek, hogy mire kell odafigyelni. Reméljük, hogy lesz még lehetőség eljutni ebbe a multikulturális világvárosba. Köszönet az élményekért a szervezőknek és az Erasmus+ programért a Tempus Közalapítványnak.